Március 15–én a szabadságharc hőseire emlékezünk ugyan, de nem szabad megfeledkeznünk jelen korunk mindennapi hőseiről sem, akik nem karddal és ágyúval vívják harcukat, hanem példamutató tetteikkel és életművükkel, munkájukkal, tehetségükkel a szatmári magyarságot szolgálják — a kétnapos rendezvénysorozat „első felvonásaként” kedden délután az Északi Színházban ünnepi gálaműsor keretében adták át a Szatmárnémeti RMDSZ 2023-as Ezüst Tulipán-díjait, és a magyarországi Magyar Arany Érdemkereszteket. 

Az egybegyűlteket elsőként Pataki Csaba, a megyei szervezet elnöke köszöntötte, s mint fogalmazott: március 15-én sok hős született, és bár első látásra nem is tűnnek annak – hiszen ki gondolná azokat hősöknek, akiket legyőztek, eltapostak, de még ki is végeztek? – végül bebizonyították, hogy erre születtek. Kis nemzet vagyunk ugyan, amelyet az elmúlt évszázadok és évtizedek komolyan próbára tettek, de a mai napig képesek vagyunk újra és újra bebizonyítani, hogy amikor kell, akkor akarunk s tudunk is a sorsunkon változtatni, a szabadságunkért küzdeni és a biztonságunkat megalapozni. „Március 15-én mindig feléled bennünk az egység, az összetartás, a közösség iránti vágy, s ha ez elég erős, akkor mindenre képesek vagyunk, a mustármagnyi hitünkkel hegyeket tudunk megmozgatni. Erősek leszünk és bátrak, mert tudjuk, hogy a történelem sem a gyáváknak, sem a gyengéknek nem bocsájt meg. A magyar nemzetre – s benne ránk férfiakra és nőkre – senki sem mondhatja, hogy gyengék és gyávák lennénk. Több mint ezer éve bizonyítjuk ennek ellenkezőjét, és azt, hogy minden itt élő népnél erősebb bennünk a szabadság iránti vágy. Mi tűzben és harcban edzett nemzet vagyunk, s most is megvívjuk a harcainkat azért, hogy biztonságot teremtsünk és a szabadságunkat megtarthassuk. Mert egyik nem létezik a másik nélkül. Nincs szabadság, ha nincsen biztonság, és biztonság akkor van, ha mi magunk is ott vagyunk, ahol a döntéseket hozzák: a kormányban, a megyei és helyi tanácsokban. Az RMDSZ kormányzása hasznos, vissza tudja adni a gyakran elveszett reményt és azt a hitet, hogy itthon, a szülőföldön lehet és érdemes tervezni, lehet jó és teljes életet élni..” – mondta. 

Grezsa Csaba, Magyarország kolozsvári főkonzulja ünnepi beszédében Bartis Ferenc Utószó című verséből idézve hangsúlyozta: „Hogyha sírunk: kiröhögnek,/ Hogyha kérünk: fel is kötnek,/ Hogyha küzdünk: odalöknek/ Történelmi kárörömnek -
És mégis élünk' Igen, elbukunk, de talpra állunk — ez a morál adja a magyar nép alkotó erejét. Ebből táplálkoznak az építők, akik szilárd fundamentumra épült Nemzeti Pantheonunkat építik mind magasabbra. Őrizni kell az eleink gyújtotta lángot, amelynek káprázatos fénye meggyűjti a maga strázsáit. A magyarság nemzeti ébredésének tavaszán a nemzet lelkében a szabadság sugarai sütöttek fel  — 175 éve egy újkori Magyarország alapköveit tették le. Akkor azt kérdezték: kikké válhatunk? 175 évvel ezelőtt reméltek és cselekedtek, s bár '48 üzenete sokrétű és összetett, de a legfontosabb: ha összefogunk, semmi nem lehetetlen.” – fogalmazott. 

Ezüst Tulipán díjazottak

Az ünnepi gondolatokat követően Kereskényi Gábor polgármester, az RMDSZ Szatmárnémeti szervezetének elnöke adta át az idei Ezüst Tulipán díjakat.

Közösségépítés kategóriában idén Nezezon Enikő, az  Aranykapu Kulturális Egyesület vezetője, számos kulturális, hagyományőrző és művészeti rendezvény szervezője, a Fonó-Ház szakmai irányítója vehette át. Közösségépítő tevékenysége még a középiskolai években kezdődött, amikor diáktársaival mozgásszínházzal kísérletezett. A Kaddis az életben maradottakért című alternatív színdarabot, amelyet Enikő írt és rendezett, az Országos Diákszínjátszó Fesztiválon különdíjjal méltatták. Kolozsváron, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem, magyar-néprajz szakán tanul, az ott töltött évek, különösen a Tranzit-Ház kulturális élményei nyomán érlelődik meg benne az a terv, hogy hasonló kulturális központot itthon, Szatmárnémetiben is létrehozzon. 
A 2000-es évek elején a Szatmárra hazatért fiatal értelmiségi körben melyben Enikő él és mozog, megszületnek az első gyermekek s ez mindnyájukban elindít egy elszánt igényt, hogy létre kellene hozni a gyerekek érdekében egy olyan közösségformáló teret, melyben a felnövekvő generációnak lehetősége nyílik a magyar népi kultúrával történő találkozásra, a természetközeli életmód és több művészeti ággal való alapos megismerkedésre. Hidat akarnak létrehozni múlt, jelen és jövő között. Ebből az elhatározásból születik meg az Aranykapu Kulturális Egyesület 2005-ben és lesz Enikő az egyik fő mozgatórugója e kezdeményezésnek. 2010-től sikerül civil kezdeményezésre létrehozni a napjainkban is működő, épülő és szépülő Fonó-Házat, ahol az elmúlt 13 év során több kézműves, népzenei, művészeti, környezettudatos és művelődéstörténeti műhely jött létre, melyek gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt kínálnak foglalkozásokat, táborok, hétvégi továbbképzések, alkotó műhelyek formájában.
2005-től kapcsolódik be a PMN szervezői csapatába, szervezi és bemutatkozási lehetőséget biztosít a helyi kézműves, népi kis-iparos alkotóknak. Ennek nyomán, immár évi öt alkalommal különféle vásárok alkalmából szervezi meg kézműves társait, ezzel is hozzájárulva a termékek minőségéhez és színvonalához. 
A minőségi, szeretettel végzett oktatói munka, a felkészültség, az alapos szakismeret jellemzi Enikőt. A Fonó-Házban tanuló alkotó gyerekek első generációja már ki is röppent. Remélhetőleg visszatérnek majd s ők, s az őket követők lesznek majd a jövő fonós oktatói és közösségszervezői — ez legyen Enikő, de egész közösségünk igazi jutalma.

Oktatás – művelődés kategóriában Czintos József színművész több évtizedes munkáját köszönték meg az Ezüst Tulipánnal — az összetéveszthetetlen hangorgánumú és megjelenésű „Czini” alig 23 évesen, a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végzett tanulmányait követően, 1969-ben szerződött a Szatmárnémeti Északi Színház magyar tagozatához, azóta a társulat tagja, 2011. óta pedig örökös tagja. 2006. és 2009. között a Harag György Társulat társulatigazgatói tisztségét is betöltötte.
Színészként számos kitüntetést kapott, több alkalommal nyújtotta a fesztivál legjobb férfi alakítását a Határon Túli Színházak Kisvárdai Fesztiválján, 1995-ben az Erdélyi Közművelődési Egyesület Kovács György díjjal jutalmazta, 2001-ben a Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának díját, a Jászai-díjat ítélték oda neki. 
A Harag György Társulatban eltöltött évek és több mint száz alakítás mellett játszott a Budapesti Bárka Színházban, a Csíki Játékszínnél, de szerepet vállalt a nagyváradi Szigligeti Színház vagy a Kassai Thália Színház egy-egy produkciójában is. A szatmári közönség tíz rendezését is láthatta. A színpadon volt ő Willy Loman Az ügynök halálában, Miska a Csárdáskirálynőben, Bakter az Indul a bakterházban, Szilveszter a Scapin furfangjaiban, Csorja Ádám az Ősvígasztalásban, Tót a Tótékban, Hyppolit a Hyppolit a lakájban vagy Bánk Bán Katona József klasszikusában. Több filmben is szerepelt, láthattuk a széles vásznon vagy épp a televízióban például a Megint tanú, a Boszorkánykör című filmekben vagy a Kisváros és a Terápia című sorozatokban. 
A színpadról jól ismeri a közönség, de mindenképp szót kel ejteni róla, hogy milyen ő a kulisszák mögött. A művészi alázat mintaképe, amit elvár kollégáitól is. Nagy mesélő, sztorijaival színészgenerációkat nevettetett meg. 
Nemrég jelent meg a róla szóló könyv Csirák Csaba tollából, melyben a szerző konok idealistaként jellemzi őt. Jelenleg az Román Televízió Kolozsvári szerkesztőségében készül portréfilm róla. 

A közösségépítés és színművészet után az úszás került reflektorfénybe, hiszen az  ifjúság és sport kategóriában Donka Katalint díjazták, aki 36 éven keresztül volt a szatmárnémeti Eliza Zamfirescu Könnyűipari Líceum tornatanára — az RMDSZ elismerését viszont nem tornatanári munkássága miatt kapta, bár kétségkívül amiatt is megérdemelné. Az egyetemi évek alatt ismerkedett meg az úszással – az elméleti és a gyakorlati résszel-, onnantól kezdve pedig, kis túlzással, fél életét a medencében töltötte.  Úszásoktatással foglalkozik a mai napig, a szatmári úszás hőskorának is megkerülhetetlen személyisége volt: szervezett buszos úszásoktatásokat Nagybányára, tanította a szatmáriakat az Ifjúsági Táborok medencéjében, a régi strandon vagy éppen az új strandon. Tevékenységét szinte megszakítás nélkül folytatta és folytatja ma is, már több mint egy évtizede az Aquastar élményfürdőben tart edzéseket. Kollégái mondják: munkamániás, a jó értelembe véve, aki mindenkiből megpróbálja a legtöbbet kihozni, segít átlépni a képzelt határokon. 
Véleménye szerint, aki úszást tanul, nem csak egy egyenletesen fejlődő testben él, hanem fegyelmet, ambíciót is tanul. Mindenkinek ajánlja a heti egy – két úszást, ami nem csak stresszoldó, hanem egyéb pozitív élettani hatásai is vannak.
Karrierje során több ezer gyermeket vagy épp felnőttet tanított úszni, a pontos számot ő maga sem ismeri. Annyi biztos, hogy hetente most is 400 gyermeknek tanítja az úszás közbeni helyes mozgást, a helyes testtartást.
A kitüntetés hírét meglepetten és megilletődve fogadta. Mint mondta, soha nem kapott semmiféle kitüntetést, igaz nem is azok miatt dolgozott.

Szabó Kinga Mária

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!