Március 15–én a szabadságharc hőseire emlékezünk ugyan, de nem szabad megfeledkeznünk jelen korunk mindennapi hőseiről sem, akik nem karddal és ágyúval vívják harcukat, hanem példamutató tetteikkel és életművükkel, munkájukkal, tehetségükkel a szatmári magyarságot szolgálják — a kétnapos rendezvénysorozat „első felvonásaként” csütörtökön délután az Északi Színházban ünnepi gálaműsor keretében adták át a Szatmárnémeti RMDSZ 2024-es Ezüst Tulipán-díjait. 

A béke a legaktuálisabb a 176 évvel ezelőtti nap üzenetében

A rendezvény a Szózat eléneklésével és Csatári Bence, a Református Gimnázium diákja szavalatával kezdődött, majd dr. Szőcs Péter Levente, a Szatmár Megyei Múzeum főigazgató-helyettese, a Szent István Kör elnöke méltatta röviden a 176 évvel ezelőtti eseményeket.  „Van pár dátum, amelyekre gondolkodás nélkül tudunk válaszolni — megannyi mérföldkő, mementó a nemzetet alkotó emberek számára. ” – mondta.

Mint rámutatott, március 15-e az első számú nemzeti ünnep, mert nem kapcsolódik hozzá veszteség. Mit kívánt a magyar nemzet? Békét! 1847-ben nagyon gyenge volt a termés, ugyanakkor az egyik legkeményebb a tél, s ezek okán érthető, hogy a '48-ban kitörő forradalmak miért váltak véres összecsapásokká. Magyarországon nem volt éhínség, de érezhető volt a válság, így érthető, hogy a márciusi ifjak békevágya volt az első a felsorolásban, és második a szabadság. ” – fogalmazott, hozzátéve: a béke a legaktuálisabb a 176 évvel ezelőtti nap üzenetében.

Ezüst Tulipán díjazottak

Az ünnepi gondolatokat követően Kereskényi Gábor polgármester, az RMDSZ Szatmárnémeti szervezetének elnöke adta át az idei Ezüst Tulipán díjakat.

Művelődés, oktatás kategória díjazottja: Bálint Erzsébet Zsuzsanna, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium informatikatanára. 1961 december 3-án született Nagybányán. 
Kivételes ember és kivételes pedagógus, aki érzékeny, és sok-sok szeretetet ad, aki osztályainak, diákjainak valódi édesanyja, akihez diákjai visszajárnak beszámolni életük alakulásáról, tanácsot kérni, ha nehézségbe ütköznek. Olyan tanár, aki nem csak a kiválókkal szárnyal, hanem lehajol a nehezebben haladókhoz, és addig dolgozik velük, míg felveszik az ő lépteinek könnyed ritmusát.
1980-ban érettségizett az egykori Magyar Líceumban. Gyermekkora, diákévei meghatározták egész életét. Otthonról, orvos szüleitől nemcsak a kultúra, a zene, az irodalom szeretetét kapta, de magával hozta a hivatástudatot, a jól végzett munkára való törekvés céltudatát, a felelősségvállalás parancsát. Diákéveiről, tanárairól mindig nagy szeretettel beszél, és egész tanári pályafutását meghatározta az a törekvés, hogy saját diákjai számára is otthonná váljék az iskola, amely nemcsak a tanítás-tanulás tere, de a személyiség kialakulásának fontos állomása.
Kolozsváron, számítógép mérnöki szakon diplomázott 1985-ben. Visszatérve a városba mérnöki munkája mellett a Szatmárnémeti MADISZ aktív tagja volt — ennek az időszaknak egyik jelentős eseménye egy csángó sátortábor volt Lujzikalagorban, ahol az eltöltött egy hét alatt, míg a néprajzosok a temetőt térképezték fel, ő a többi pedagógussal a csángó gyerekeket tanította magyarul.
Ugyancsak a 90-es évek elején azért, hogy beindulhasson a magyar óvodai csoport az akkori Samus gyár óvodájában, magyar családokat keresett fel és gyűjtötte a leendő ovisok neveit. 1992-ben végleg a tanítás mellett döntött, azóta a Kölcsey Ferenc Főgimnázium informatikatanára.

2010-2016 között, az iskola történetének egyik legnehezebb korszakában, volt aligazgatója az intézménynek, de aligazgatói tevékenysége előtt és után is folyamatosan tevékenyen vett részt a Kölcsey Ferenc Főgimnázium életének irányításában. Színes személyisége iskolai tevékenységének sokrétűségében is tükröződik. Számtalan szép eredménnyel büszkélkedhet, hiszen nevét évtizedek óta olvashatjuk a megyei, vagy országos informatika versenyek élbolyában szereplő diákok felkészítőjeként.  
Az évek során számtalan diákja választotta az informatikát hivatásul, de valamennyien vallják, a szakmai tudásnál sokkal többet kaptak a tanárnőtől, aki végtelen türelemmel formálta őket olyan emberré, aki tudja honnan indult, ragaszkodik a szülőföld értékeihez. Az osztályfőnöki órák, a kirándulások, beszélgetések mind hozzájárultak ahhoz, hogy diákjai úgy érezzék: ő mindig mellettük áll, minden gondjukat meghallgatja, akivel megoldásokat lehet keresni minden felmerülő problémára. Nem csak ismereteket átadó tanár ő, hanem olyan pedagógus, akinek egész személyisége nevel. 
Nyugalma, higgadt ítélőképessége, áldozatvállalása, munkabírása minden tanár számára példaértékű. Az az ember ő, aki mindig ott van, ahol szükség van rá, aki alapot biztosít a többieknek ahhoz, hogy egyre feljebb juthassanak. 
2017-ben a Kölcsey Ferenc Főgimnázium Szülői Egyesülete a Kölcsey Nagydíj arany fokozatával köszönte meg munkáját.

Közösségépítés kategória díjazottja: Erdei Doloczki István villamosmérnök, hosszú időn keresztül Szatmár megye parlamenti képviselője. 1955. május 1-én született Selymesilosván – Ilosvai Selymes Péter szülőfalujában. Édesapja asztalosmester, édesanyja háztartásbeli. Másfél éves korában szülei Tasnádra költöztek, így ő magát tasnádinak tartja, amire nagyon büszke. Az általános iskolát és a középiskolát is Tasnádon végezte, itt érettségizett. Innen került a Temesvári Politechnikai Intézet villamosmérnöki karára, ahol erősáramú villamosmérnöki diplomát szerzett. 
1990. januárjában a frissen megalakult RMDSZ tagja lett. Elmondása szerint, felesége, Edit hetente egy délutánt engedélyezett neki, hogy az akkor nagyon fontos, aktuális problémával foglalkozzon: a magyarok regisztrációjával. Akkori társaival házról házra járt, megkeresni a magyar családokat, róluk információt, adatot gyűjteni. Az egyetlen délutánból egyre hosszabb idő lett, egyre többet foglalkozott a magyarság gondjaival.
1992-ben a helyhatósági választások alkalmával megyei tanácsosi tisztséget szerzett. Ilyen minőségben a műszaki területrendezési bizottság, valamint a költségvetési bizottság tagjaként és elnökeként tevékenykedett, az RMDSZ frakción belül pedig frakcióvezető volt. 
2000-ben a parlamenti választásokon képviselői mandátumot szerzett. Képviselőként az Ipari Bizottságban dolgozott egy mandátumot, és mivel vonzódott a számokhoz, négyet a Költségvetési Bizottságban. Ez utóbbi bizottságban betöltött szerepe révén sokat segített egyházainknak pályázatok útján anyagi támogatást szerezni, templomaink, egyházi ingatlanaink rendbetételére.
Tevékenységéről elmondható, hogy igyekezett legjobb tudásával dolgozni, és képviselni a szatmári magyarságot, olyannyira, hogy a hatóságok szerint nem is Szatmár megyét képviselte, hanem csak a szatmári magyarokat. 
Szívügyének tartotta a közösségépítést – hétfőtől csütörtökig a parlamentben tevékenykedett, péntek-szombat-vasárnap voltak azok a napok, amikor járta a városokat, falvakat. Kevés olyan közösségi megmozdulás volt, ahol ne lehetett volna látni. 

Mindig fontosnak tartotta, hogy az RMDSZ megőrizze „mozgalmi” jellegét, hiszen mint vallja,  ha az RMDSZ szövetség, akkor abban minden magyarnak ott a helye, világnézetétől függetlenül.  2020. december 20-án, az ötödik mandátumának végén bejelentette visszavonulását a politikai életből, és teljes idejét családjának és a három unokájának, Endrének, Ágnesnek, és Balázsnak szenteli. 

Hiszi, hogy Szatmár meg tudja ismételni a 2000-es évi bravúrt 2024-ben is: lesz polgármesterünk, lesz megyei tanácselnökünk, három parlamenti képviselőnk és két szenátorunk.

Hitvallását Ady Endre: Felszállott a Páva című versének egy részletével összegzi:
„Vagy bolondok vagyunk, 
s elveszünk egy szálig
Vagy ez a mi hitünk
valóságra válik.”

Sport és ifjúság kategória díjazottja: Vígh József, egykori válogatott labdarúgó, labdarúgóedző, sportmester. Érsemjénben született 1946. május 15-én.
Gyermekkorában, miközben az Ér partján a libákra és rucákra vigyázott, a többi falusi gyerekkel reggeltől estig focizott, harisnyába gyúrt rongyból készült labdával. Így indult, majd 12 évesen, a nagyváradi Vörös Lobogó csapatában, Golyó bácsinál, kezdte a valódi labdarúgást.  1963-ban került a Nagyváradi Crişana-hoz, majd 1964-ben a Crişul együtteséhez.  Az utóbbinál mutatkozott be az élvonalban. 
1966-ban a Bukaresti Steaua-hoz igazolt, ahol 1980-ig játszott, egy év megszakítással, mivel 1973-74 között az FC Constanţa-nál futballozott. 
Az 1980–81-es idényben a Marosvásárhelyi ASA játékosa volt, 1981-82-ben pedig a ASA Chimia Buzău csapatában játszott. 
1987-ben került Szatmárnémetibe, s mai napig nyomon követi a város futballéletét.
Aktív futballista pályafutása során 404 élvonalbeli mérkőzésen 34 gólt szerzett, ugyanakkor 24 alkalommal lépett pályára a román válogatott színeiben, ahol 2-szer ért el kimagasló eredményt. A Steaua-val 3-szoros román bajnok és 5-szörös kupagyőztes volt.

Bár a rendszerváltás előtti román kommunista sportélet és sajtó rendszeresen Iosif Vigu-ként aposztrofálta, mindig büszkén vallotta magyarságát. A futballpályán és a pályán kívül is egyenes, kurucos szókimondás jellemezte és jellemzi.
Edzőként a Chimia és az ASA Buzău, a Szatmárnémeti Olimpia, a Zilahi Armătura, a Szatmárnémeti Samus, Turci Minerul, valamint a FC Maramures csapatait irányította. Szakvezetőként olyan labdarúgók kineveléséhez járult hozzá, mint Csik Tibor, Ritli Zoltán, Daniel Prodan vagy Gerstenmajer Gábor. 2020 óta a Szatmárnémeti Olimpia VSK igazgatótanácsi tagja.
A kérdésre, hogy hogyan lett válogatott focista, a válasza egyszerű: úgy hogy nagyon szeretett focizni. 
Móra László, a róla szóló „Harmadik félidő” című könyv szerkesztője így jellemzi:
„Vigh Jóskánál a foci mindig is az első helyen állt. Volt érzéke ehhez a sporthoz.”  

Párosan szép …

Az ünnepség a Bekecs Néptáncszínház és a Tokos zenekar előadásával folytatódott. A  Párosan szép … néptáncelőadás a Bekecs Néptáncszínház fennállásának 15. évfordulóa kapcsán született. Ebben a táncosok a teljesség igénye nélkül elevenítenek fel az évek során emblematikussá vált koreográfiákat, színpadra visznek a Kis-Küküllő menti táncok mellett marossárpataki, vajdaszentiványi koreográfiákat is, de válaszúti, nagyecsedi, szucsági lépéseket is.

A klasszikus táncok mellett olyan lírai tételek is helyet kapnak az előadásban, amelyek minimális szinten ugyan, de továbbgondolják az autentikus formákat, tiszteletben tartva annak puritán tisztaságát és gyönyörűségét.

Szabó Kinga Mária 

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!