Tavaly a fogvatartottak 40%-a (175 elítélt) dolgozott, s ezáltal 1,33 millió lejes bevételhez juttatták az intézményt — derül ki a Szatmár Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet évértékelőjéből.

A több megyét „kiszolgáló” szatmári börtönben csak férfiak és 21. életévüket betöltött, jogerősen elítélt személyek töltik büntetésüket; december 31-én 376 fő volt a létszám, s közülük 30-an úgynevezett nyitott rendszerben (egy évre vagy ennél kevesebbre ítéltek, illetve azok, akiknek kevesebb mint egy év van hátra a szabadulásig), 126-an részben nyitott rendszerben (legtöbb három évre ítéltek), 190-en zárt rendszerben (legtöbb tizenöt évre ítéltek) töltötték napjaikat, de az intézmény 27 olyan fogoly felügyeletét is ellátja, akik több mint tizenöt év múlva szabadulnak, illetve 3 olyan férfiét is, akiket életfogytiglanig tartó szabadságvesztésre ítéltek. Nem mellékesen a fogvatartottak közül 181 (48%) visszaeső bűnöző, 92 (25%) büntetett előéletű, 103 (27%) pedig első ízben börtönbüntetésre ítélt, büntetlen előéletű személy. Az összesítésből az is kiderül, hogy tavaly nagy forgalmat bonyolított le az intézmény: 766 szabadságvesztett (frissen elítélt, máshonnan áthelyezett) lépett be a kapuján, míg 830-an (szabadon bocsátottak, máshová áthelyezettek) léptek ki rajta — s ha már kilépés: a feltételes szabadlábra helyezési kérelmeket elbíráló bizottság 52 alkalommal ült össze, melyek során 605 személy kérelmét elemezte, s 362-nek javasolta, 243-nak pedig elutasította a feltételes szabadlábra helyezését. Egyébként a szatmári börtönből tavaly 283 elítéltet engedtek szabadon, 42%-ukat a visszaeső bűnöző kategóriából (némelyikük olyannyira visszaeső, hogy jelenleg már ismét a rácsok mögött van), 58-ukat pedig nem visszaeső besorolásból.

De legyen szó „kezdőről” vagy visszaesőről, a rácsok mögé kerülés mindenkit megvisel, ezért a 30 napos úgynevezett karantén idején többágyas cellákba helyezik el a rabokat, és szakemberek segítenek nekik feldolgozni a szabadság hiányát — nem meglepő módon ugyanis az elítéltek zöme, bár könnyen elfogadja a szabályokat, előírásokat, rendet, a szabad mozgás lehetőségének elvesztését nehezen emészti meg — s eközben a törvény által előírt jogaikat és kötelezettségeiket is ismertetik velük. Büntetésük letöltése idejére lehetőséget biztosítanak számukra a tanulásra: írás-olvasás-oktatásra (ezzel a lehetőséggel például 45-en éltek tavaly), gimnáziumi, illetve líceumi tanulmányok elvégzésére, ugyanakkor a Szatmár Megyei Munkaerő-foglalkoztatási Ügynökséggel (AJOFM) együttműködve szakmai képzéseket is szerveznek nekik. Persze mindezen elfoglaltságok és úgymond szórakozási lehetőségek (filmvetítések, különféle versenyek, fejlesztő tevékenységek) csak a figyelem egy részét kötik le, s a be- és összezártság tudata sokkal könnyebben felkorbácsolja az indulatokat — a fegyelmi bizottság 208 jelentést elemzett, és 163 elítéltet büntetett meg (59-et bizonyos időre eltiltott a börtönboltban való vásárlástól, 49-en szóbeli megrovásban részesültek, 29-en nem vehettek részt a kulturális és sporteseményeken, 25-en nem fogadhattak látogatókat, 4 elítélttől megvonták a munkavállalás lehetőségét, egy rabot pedig magánzárkára ítéltek). Az összesítés arra is rámutat: a szabálysértések, agresszív viselkedések száma növekvő tendenciát mutat, ugyanakkor jelentősen csökkent a cellákban elrejtett, tiltott tárgyak birtoklása, s bár a speciálisan kiképzett keresőkutyákkal 11 ellenőrzést tartottak tavaly, egyetlen (a zárt világ kiemelt értéktárgyának minősülő) mobiltelefont sem találtak, mint ahogy tudatmódosító szert vagy drogot sem. Az érem másik oldalát a jó magaviseletért járó kedvezmény jelenti (ami egyébként a fegyelem megőrzésének egyik leghatékonyabb formája is), tavaly 1821 kedvezményre való ajánlás volt, ezekből 99-et elutasítottak, 1722 eset viszont jóváhagyásra került (többszöri csomag vagy látogató fogadásáról szólt a kedvezmény, intim látogatás kedvezménye, online beszélgetések, rövid időtartamú eltávozás).

A fogvatartottak egészségének megőrzése érdekében 11 492 általános orvosi kivizsgálás történt, 99 krónikus betegségben szenvedő elítéltet tartottak nyilván (legtöbbjüket szív- és érrendszeri panaszokkal), 120 rabot pedig különböző börtönkórházakba kellett átszállítani orvosi kezelésre, műtétre — ugyanakkor a rendkívül nehézkes és túlbürokratizált beszerzési rendszer miatt a börtön gyógyszertárának készlete szinte egész évben nullával volt egyenlő, a cukorbeteg fogvatartottak megfigyelése és ellátása pedig kizárólag a megyei kórház diabetológusainak a segítségével történik, ugyanis a fogvatartási rendszerben jelen pillanatban nincs egyetlen ilyen szakember sem.

Szabó Kinga Mária