Megtöltötték a templomot a Szatmár-Németi Református Egyházközség hívei vasárnap délelőtt, hogy együtt hallgassák meg a húsvét örömüzenetét, majd több mint háromszázan úrvacsoráztak együtt a megterített asztalnál, és vitték magukkal otthonaikba az örömhírt.

Feltámadott az Úr, és találkoztunk vele – ezen a gondolaton elindulva sorakoztatott fel három történetet Sipos Miklós lelkipásztor a húsvét vasárnapi prédikációban a Szatmár-Németi Református Egyházközség hívei számára. A három történet közös jellemvonásai együttesen mutattak rá arra az üzenetre, amelyet a húsvéti evangélium magában hordoz.

Vasárnap délelőtt csordultig telt a németi-templom, a zord és esős idő ellenére sokan eljöttek meghallgatni a húsvéti örömhírt.

Sipos Miklós lelkipásztor Lukács evangéliuma 24. részének 30-tól 35-ig terjedő versei alapján hirdette az igét. Az első történet, amelyről szó esett a prédikációban magdalai Mária és Jézus Krisztus találkozása volt, a feltámadás napjának reggelén, az üres sírnál. A második történet ugyanezen a napon, néhány órával később az Emmaus felé vezető úton zajlott, ahol Jézus a két csüggedt tanítvány útitársává szegődik, míg a harmadik történet szintén e napon történt, amikor este a szomorkodó és félve rejtőző tanítványokat látogatja meg Jézus.

Az igehirdető a három különböző találkozás négy azonos jellemvonása által magyarázta a húsvét üzenetét. Elsőként rámutatott arra, hogy minden esetben Jézus volt az, aki kezdeményezte a találkozást és vigasszal szolgált a szomorkodóknak. Ez így van ma is, Jézusra ma is számíthatunk. Viszont, ahogy a történet szereplőinek is, nekünk is szükségünk van a személyes találkozásra Jézussal, hiszen csak ezáltal születhet meg a bizonyosság. Ezért ne elégedjünk meg mi sem azzal, hogy hallunk róla. Akarjuk és keressük mi is a vele való találkozást!

Második szempontként a prédikáció rámutatott arra is, hogy senki sem ismerte fel Jézust azonnal: mindenkinek ő nyitotta fel szemeit. Mi, akik nem vagyunk hozzászokva, hogy a láthatatlant tényként kezeljük, hagynunk kell, hogy megnyissa a mi szemünket is. Éppen ezért olvassuk, hallgassuk az ő igéit, mert eközben adja az Úr azt a bizonyosságot, hogy ő valóban él. De nem csak ezt a bizonyosságot adja az Úr – mutat rá a harmadik rész, hanem a találkozások során, mindenki szívét betölti valami különös öröm, ami az ő jelenlétéből fakad. Mindaddig, amíg nem találkozik valaki az Új Jézus Krisztussal, minden oka megvan a csüggedésre. Amikor azonban valaki a Jézus által megnyitott szemeken át szemléli a valóságot, akkor egészen átértékelődnek a dolgok. Végül kiderül az is, hogy Jézus minden találkozás során valamilyen feladatot, megbízatást ad. Viszont azt is mondja: Vegyetek Szentlelket! Azaz a feladat elvégezéséhez képességet is ad az Úr.

Bajnai Botond