Hogy mennyi közpénz, mennyi magánpénz és mennyi pénzmosásból származó összeg ment rá a Traian Băsescu leváltására megrendezett népszavazásra és a kampányra, jobb nem is tudni, mégis ott vagyunk, ahol elindultunk. Hetek óta mindenki a népszavazással volt elfoglalva, a parlament és a kormány is csak ezzel foglalkozott, szabadságra sem vágyott senki, mert egyesek attól félnek, hogy mi lesz ha menesztik az államfőt, mások attól, hogy, mi lesz, ha nem sikerül meneszteni. Törvényeket módosítanak, alkotmányt és más jogszabályokat értelmeznek újra, és nem tudni miért, most is ott vagyunk, ahol elindultunk. Az eredménnyel elégedetlen USL és pártfogói napok óta bűnbakot, felelősöket keresnek. Egyesek szerint Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke a felelős, mások szerint a romániai magyarság, akiket gyakran jelentékteleneknek, ha úgy kívánják az érdekeik, akkor meg épp döntő közösségnek tartanak. Tegnap már arról is olvashattunk, hogy a média a felelős. A referendum törvényt módosítani szándékozó USL-nek eszébe sem jutott, hogy nem azzal van a legnagyobb baj, hogy a szavazásra jogosultak fele plusz egy, vagy a leadott voksok egyszerű többsége döntse el, menjen-e vagy maradjon az elnök és ne alakulhasson ki az a helyzet, hogy azok döntsenek, akik el sem mentek szavazni. Mindenki mindenkit vádol, felelőssé tesz, de egyik vezető politikus sem vonja le a következtetést önmagában, hogy megtehesse a politikushoz méltó lépését. Ponta nem ismeri be, hogy plagizált, hogy szellemi kincset lopott, hogy mások tollaival ékeskedett és nem mond le. Crin Antonescu nem állja a szavát, bár a parlamentben és több tévécsatorna vitaműsorán is bejelentette, hogy ha Băsescu marad, ő megy. Esze ágában sincs, hogy lemondjon. Băsescu, ha elkötelezett politikus lenne, belátná, hogy hétmillió ember szavazott ellene, az ország jelentős része nem akarja, elnyomó uralkodónak tartják, ő mégis ragaszkodik az elnöki székhez. Ilyen felállásban nem lesz nyugalom az országban, ez az ország nem jogállam.

Elek György