Szinte a felismerhetetlenségig el van torzítva a szatmárnémeti műemléképület belső tere, tényleg csak az óriási felülvilágító rendszer, a jellegzetes stukkók és a tükörfal összessége utal arra, hogy ez huszonöt éve még szálloda, étterem, kávézó és bálterem volt.

Beton és álmennyezetek

A pucér téglafal látszik mindenhol, kivéve ott, ahol az előző tulajdonos állagmegőrzés címén betonfalat nem emelt elé, kereszt-díszgerendák vannak átvágva a földszinten. Még több évszázados téglafal elé betonréteg volt szánva, szinte minden helyiségben ott a vasháló a falra erősítve. A kommunista időben épített álmennyezet lemállott darabjai csúfítják az első és második emelet egykori hotelszobáit, a horgok is látszanak amivel a magasságcsökkentő elemeket a régi plafonokra erősítették.

Nagyon sok helyen vannak a díszgerendák megtámasztva, hogy ne rogyjanak tovább, a régi padozatig vannak lecsupaszítva az emeletek járószintjei, szinte látszik felülről az annak idején alkalmazott vonatsín-szerű fémgerendákkal megerősített, téglaboltozatos emeletközi aljzat. Régi, díszes keresztgerenda van átvágva a felfelé futó újkori betonoszlop miatt, a tágas előtérből két régi oszlop is ki lett véve, a térhatást betonból öntött plafon fojtja el.
Az ablakok nagy része préselt falapokkal van berakva, de van amelyik csak nejlonnal van védve az eső ellen. A maga idején csodaszámba menő, motorokkal nyitott és zárt felülvilágító rendszer üveglapjai töröttek, állítólag ezek között még sok az eredeti, ott voltak már akkor is, amikor a nagyközönség előtt az épületet 1902-ben megnyitották.

Az épület belül teljesen száraz, nincs sehol beázás, nem áll a víz sehol, mint állt az előző tulajdonos idején. Kulcsfontosságú volt az épület állagának megmentésében a világító-tető fölé 2015-ben ácsolt egyszerű, de nagyszerű bádoglemezből készült tető — ha az nincs, ma nem a pucér falaknál kezdődne a rehabilitáció, hanem a talajszintről, ugyanis minden szétmállott volna az épületben.

Princz Csaba
MÉG TÖBB FOTÓ A KÉPGALÉRIÁBAN!

SZÓLJON  HOZZÁ FACEBOOKON!