ByeAlex a Kedvesem című slágerrel képviselte 2013-ban Magyarországot Malmöben (Svédország), az Eurovíziós Dalfesztiválon. A Fonogram-díjas énekessel a két évvel ezelőtti dalversennyel jött ismertségről, új daláról és első regényéről beszélgettünk.

— Nemrég készült el új dalod, a Fekete, aminek videoklipje túl van az ötszázezredik megtekintésen. Úgy fogadták az új dalt és a hozzá készült kisfilmet, ahogyan vártad?

— Abszolút. Sőt, gyorsabban is pörög. Underground előadóként megtiszteltetés a számomra, nagy örömmel tölt el, hogy a dalhoz készült klipet egy hónap leforgása alatt több mint ötszázezerszer nézték meg, s hogy a slágerlisták élén van. Örülök a pozitív visszajelzéseknek, mivel mostanában irányvonalat váltottam, jó, hogy figyelemmel követik a pályafutásomat, és sokan kíváncsiak a munkásságomra.

— Említetted, hogy átestél egy stílusváltáson. A Fekete sokkal erőteljesebb, feszültebb hangvételű dal, mint az eddigi szerzemények. Miről szól a dal?

— Egy önvallomást szerettem volna írni, s azt az érzést kifejezni, amit abban a pillanatban éreztem, ahogy a dal megírásakor láttam önmagam. Otthon a szobámban jött az ihlet, előbb beugrott a szöveg, majd a dallam és azt mondtam, ezt rögzíteni kell. Több hónapon keresztül dolgoztunk a dalon Károly Tamás barátommal, kerestük a hangzását, és végül ez lett belőle.

— Mennyire van jövője, de azt is kérdezhetném, hogy aktualitása a szövegcentrikus daloknak Magyarországon?

— Szerintem ismét egyre nagyobb teret kap a szöveg orientált zene. A kilencvenes évek magyar popzenéje tönkretette a magyar popszakmát, abban az időben kezdődött el egyfajta bugyutaság a zenében — tisztelet a kivételnek —, ami nagyon sokáig napjainkban is jelen volt. A szövegírók is észhez kaptak, hogy a „szívünk örvénylő tengerén”, és egyéb ehhez hasonló közhelyekkel megtűzdelt dalszövegek nem fognak embereket vonzani a koncertekre, mivel nem tudnak azonosulni vele. Azonban ott van a Halott Pénz vagy épp a Punnany Massif — akiket mellesleg nagyon tisztelek —, akik bárhol, bármikor képesek megtölteni egy klubot Magyarországon, s akik többnyire a szövegre fektetik a hangsúlyt, na meg arra, hogy jó formák, egyediek, a közönség pedig azonosulni tud velük.

— Mi a mondanivalója ByeAlexnek?

— Mindig más. Dalonként változik a mondanivaló, de mindig az életnek egy adott területe, ami megihlet engem. Ebből végül születik egy dal, s utána elengedem. Sokszor már nem is emlékszem rá, hogy mi volt egy korábbi dalom üzenete, csak figyelem a visszajelzéseket, hogy másoknak mit mond a szerzemény, számukra mit jelent a dal. Szerencsére azt veszem észre, hogy a dalaim kapcsán rendszeresen érkeznek visszajelzések, gondolatokat fűznek hozzá, véleményezik a dalokat, ami nekem nagyon fontos.

— Hogy látod, az Eurovízió nélkül is „könnyen” ment volna az ismertség megszerzése?

— Az ismertség önmagában nem segít egy előadón. 2013-ban azt tapasztaltam, hogy minden magyar ismer, de nincs közönségem. Ezt követően egy komoly közönségépítésbe kezdtünk, ami nagyon nehéz volt, hisz én gyakorlatilag a mélyvízbe kerültem előadóként, és a szakmán belül sokan azt hitték, hogy én meg sem dolgoztam azért, amim van. Elmondhatom tehát, hogy az ismertség nem egyenlő a sikerrel, de az biztos, hogy a Kedvesem nélkül sokkal kevesebb koncertem volna, és nem lennék olyan rutinos, mint most.

— Miben változtatott meg az Eurovíziós Dalverseny? Egyáltalán változtál valamiben?

— Mint személy nem változtam meg, s ezt folyton kérdezgetem is a barátaimtól, hogy másnak látnak-e engem, de azt mondják, hogy nem. Azonban ahhoz hozzá kellett szoknom, hogy egy ember néha rosszat gondol rólam, s azt gyakran ki is fejti. Engem azelőtt soha nem kritizáltak, nem bántottak, nem kérdőjeleztek meg, mindig népszerű gyerek voltam a suliban is. Nagyon kellemetlen szembesülni azzal, hogy egy olyan közegből jött gyerekről, akit kvázi menőnek és vagánynak tartottak a barátai, most azt mondják, hogy mit akar itt ez a hülye szerencsétlen. Egy magamfajta egomán, tudom hol a helyem ember számára az volt a legnagyobb meccs, hogy ehhez hozzászokjak, és megfelelően kezeljem a helyzetet. Ma is nehéz néha kulturáltan, civilizáltan reagálnom a támadásokra.

— Azt többször lehet látni közösségi oldalakon, újságokban, hogy soha nem hagyod szó nélkül, ha valaki kritizál, leszólja a dalaidat, ami rendben is van. Hogy látod, időközben azért megértették, ki is vagy te valójában, sikerült megismerniük?

— Úgy érzem, igen. Főleg a regényem megjelenése után következett be egy fordulópont ebben a tekintetben. Úgy érzem, hogy most van egy réteg, amely elfogadja azt, amit csinálok, és szeretnek. A közösségi oldalaimon van egy-két „formabontó arc”, aki engem követ, és akikben megváltozott az a kép, ami kezdetben kialakult rólam. Nyilván továbbra is vannak olyanok, akik a bulváron élnek, felületesen tájékozottak, és náluk semmi sem változott velem kapcsolatban.

— Ez a különcség, egyediség nálad tudatos vagy teljesen ösztönös? Ilyen vagy otthon, a stúdióban, színpadon, bárhol, bármikor, bárkivel?

— Mindkettő. Én például tudatosan öltözöm, tudatosan választom ki a ruháimat, de nyilván azért, mert ösztönösen ez az, ami vonz, és ami jól áll nekem. Ugyanakkor az üzleti tevékenységeimet maximálisan tudatosan művelem. Mindig tisztában vagyok azzal, mit és miért csinálok. Az én életemben nincs az, hogy valami csak úgy kialakult, ez általában nem jellemző rám. A zenében azonban nagyon sokszor teret engedek az ösztönösségnek. Sokszor órákig hallgatok két dob alapot vagy egy gitárt, és megnézem, melyik az, ami visz magával, ami hat az ösztöneimre. Ugyanez a helyzet akkor is, amikor írok. Csak ömlenek a szavak, s ha úgy látom, nagyon elvesztem, kicsit matekozom, hogy kijöjjön a lépés.

— Nem csak dalokat írsz, hisz nemrég jelent meg az első regényed. Mióta tervezgeted, milyen a fogadtatása?

— Gyerekkorom óta írogatok, a saját verseimmel korábban versenyeket is nyertem. Majd beiratkoztam filozófia szakra, vagyis az írás-olvasás ott is végigkísért. Már jóval a Kedvesem című dal előtt kialakult a sztori a fejemben, közben le is írtam, karaktereket találtam ki. A fogadtatása meglepően pozitív volt ahhoz képest, hogy ez egy kifejezetten gyomorforgató, sokszor trágár, pornográf alkotás. Azt mondtam, nem érdekel, az emberek elé teszem, és megmutatom, hogy valójában milyen is vagyok én. Három, telt házas dedikáláson vagyunk túl, melyen különböző korosztályú emberek vettek részt, aminek nagyon örülök.

— 2013-ban jelent meg első lemezed a Szörpoholista. Mikorra várható a következő korong?

— Eredetileg áprilisban szerettem volna megjelentetni az új lemezt, de végül májusra tolódott az időpont. Négy dal kap majd helyet a lemezen, ami már az újfajta ByeAlex-hangzásról szeretne valami újat elmondani. Annyit elárulhatok, sokkal sötétebb, zenekarosabb lesz.

Botos István