„December 28.-ra terveztük meg a 2024-es év évzáró kirándulását, amelynek célja az 1307 m magas Rozsály (Ignis) megmászása volt. Reggel, amikor felkeltem, lehangoltan láttam, hogy szürke, ködös idő köszöntött ránk. Na – gondoltam – ez biztos elijeszti a karácsonyi felfokozott táplálkozástól belustult népet a túrázástól!

Aztán, a szokásos helyen, a Batizi úti Penny parkolójában gyülekezve, örömmel tapasztaltam, hogy a szatmári természetszeretők nem kedvetlenedtek el a morcos időjárástól. Legalább százan parolázgattak, beszélgettek, kívántak egymásnak kellemes ünnepeket. 

Sőt, amikor Színérváralja elhagyásakor a napkorong is elkezdett átsejleni a ködön, elkezdtem reménykedni, hogy ahogy emelkedünk, egyre jobban ki fogunk bújni a talajt vastagon betakaró ködből. Aztán Nagybányán így is lett. Gyönyörű kék ég és napsütés fogadott minket és egy-egy kanyarban az úticélunkul szolgáló Rozsály csúcsát is megpillanthattuk. 

Elérve a Forrásligeti parkolót, hamar összekaptuk magunkat. Mivel nagyon sokan voltunk és nagy esély volt rá, hogy a túra közben szétszóródjon a csapat, biztos ami biztos alapon, megejtettük a szokásos csoportképet is. 

Eleinte a két sáv jelzésen haladtunk felfelé a fagyos hóba taposott keskeny ösvényen, majd egy kereszteződésnél a piros háromszögre váltottunk. Kb. Egy óra gyaloglás után úgy döntöttünk, hogy ideje szusszanni egyet és szerencsénkre pont egy olyan helyen álltunk meg, ahonnan kiváló kilátás nyílt a Máramarosi-havasok hazai és kárpátaljai vonulatára. 

Innen rövid idő alatt elértük az erdő felső határát, kiléptünk a fák közül és a kék ég alatt, ragyogó napsütésben haladhattunk a csúcs felé. A nap kissé megolvasztotta a havat és emiatt helyenként mélyen besüllyedtünk a hóba, de aztán hamarosan elértünk a jól kitaposott piros sávot követő túrista ösvényt. Kelet felé pillantva szinte karnyújtásnyira tőlünk megjelent a Gutin vulkanikus tömbje a Nagy-Gutin csúcsával és a semmivel össze nem téveszthető Kakastaréjjal. Mellette, picit távolabb szívünk csücske, a Radnai-havasok legmagasabb csúcsa a Nagyköves volt látható két társával, a Nagy-Bukullyal és a Kis-Bukullyal. 

Innen rövid idő alatt sikerült elérjük a csúcsot, ahol már a korábban elindult, ugyancsak népes nagybányai csapat uzsonnázott. Nálunk is előkerült az otthonról hozott elemózsia, finomabbnál finomabb sütemények és az ilyenkor szokásos pezsgő is. Mindenki boldogan koccintott az társai egészségére, egy boldogabb és békésebb új év reményével. Aztán, mivel a teljes társaság sikerült elérje a csúcsot, újra „összeálltunk egy képpé”. Még végignéztük, számbavettük a gyönyörű időben látható csúcsokat és sok résztvevő csodálkozására konstatáltuk, hogy a számunkra oly jól ismert Kisköves és Mike mellett, a távolban látni lehetett a Vigyázó és az Öreg-havas tömbjét, délre a Déli-Kárpátok vonulatát, délkeletre és keletre a Kelemen-havasokat és a Ciblest is. 

Miután jól kibámultuk magunkat, a kényelmesebb úton ereszkedtünk vissza a parkolóba, ahonnan a látványtól és az élményektől feltöltődve ereszkedtünk vissza autóinkkal a ködös síkságra.

Köszönjük, hogy velünk tartottatok, adjon Isten jó egészséget mindannyiunknak az új évben, hogy jövőre is sok-sok szép kirándulásban legyen részünk!

Túrát vezette: Márk-Nagy János és Bartha Botond-Zsolt”

Lejegyezte:
Márk-Nagy János