Irodalomtörténeti tanulmányokból bőven tájékozódhatunk arról, hogy milyen nagy nehézségek árán lehetett elérni, hogy a magyar gyerekek az iskolákban ne latinul, majd ne németül tanuljanak. Amikor már kezdett kialakulni a magyar oktatási rendszer, jött Trianon, és nagyon sok magyar számára veszélybe került az anyanyelvi oktatás, a helyzet pedig tovább romlott sok évtizeden át. 1989 után felcsillantak a változás reményei, de hamar bebizonyosodott, hogy ezek hiú remények voltak. Azóta is igyekszünk mindent megtenni, hogy a többségi nemzet tiszteletben tartsa egyik alapvető jogunkat, az anyanyelven történő oktatás biztosítását. Nem könnyű ez a küzdelem, főként akkor, ha mi, küzdők sem vagyunk egységesek, mi sem akarjuk valamennyien ugyanazt. Nagyon sok magyar szülő — a jobb és könnyebb érvényesülés reményében — román tagozatra íratja a gyerekét. Hogy ezzel mennyire érvényesül jobban, az vitatható, tény viszont az, hogy ezek a gyerekek elvesztik a gyökereiket és a továbbiakban képtelenek új gyökereket vetni egy másik közösségben. Az identitását veszített ember ott lebeg az otthontalanság partjain, képtelen megtalálni azt az utat, amelyik a sajátja, de része annak a szélesebb útnak, amelyiken a vele együtt élők haladnak. A nyelvtanulás ma már kihagyhatatlan része az iskolai és az iskolán kívüli oktatásnak, de az idegennyelv tanulásra annak érdemes nagyobb hangsúlyt helyezni, aki már jól ismeri az anyanyelvét. Szükségszerűen észre kell venni és oda kell figyelni arra, hogy magyar közösségünk évről évre fogy. A fogyás arányában szűkül oktatási rendszerünk is. Megszűnnek a vidéki iskolák, ami — be kell látnunk — elkerülhetetlen, de nagyon sok esetben lenne megoldás azok további fenntartására. Ennek feltétele, hogy a magyar gyerekek tanuljanak magyarul. Keveset beszélünk róla, pedig lényeges nagyon a magyar anyanyelvű svábok oktatása. Jó az, ha a sváb származású gyerek németül tanul, de nem mindegy, hogy milyen iskolában. Működtek és terveznek működtetni német iskolákat, de a nagy gond az, hogy ezekben az iskolákban a legtöbb tantárgy tanítása román nyelven történik. Egy magyar anyanyelvű sváb gyerek, ha németül és románul tanul, de magyarul gondolkodik, éppen úgy elveszíti az identitását, mint a románul tanuló magyar gyerek. Ezekből válnak az európai polgárok, akik folyton keresik az útjukat, mert nem tartoznak sehova. Idegen bennük a lélek, érzéketlen a szívük, nincs identitásuk, nincs értékrendjük, de könnyen befolyásolhatók.

Elek György