Amikor népszavazáson döntöttünk arról, hogy akarunk vagy nem tagja lenni az Európai Uniónak, már egyértelmű volt: függetlenül attól, hogy igennel vagy nemmel szavazunk, a belépés elkerülhetetlen. Ugyanúgy, mint ahogy egykoron elkerülhetetlen volt a szocialista tömbből való kimaradás is. Sokat lehet vitatkozni az uniós tagság előnyeiről és hátrányairól, vitatkoznak is. Egy ilyen vitán hangzott el az elmúlt napokban, hogy az Európai Unió egy tartalom és érték nélküli közszolgáltatás, melynek alapelve a piac szabadságáért folyó küzdelem, a fogyasztói termékek eladása. Hogy ez mennyire igaz, arról naponta meggyőződünk, ellene szólni mégis butaság lenne, hiszen korábban épp amiatt panaszkodtunk, hogy bizonyos termékekhez éppen a bezártság miatt nem lehetett hozzájutni. Arról is sokat lehet hallani, hogy az uniós tagság nagy előnye, hogy nem csak egyetlen kultúrához, hanem több kulturális körhöz, értékrendszerhez tartozhatunk egy időben. Az Európai Unióban előre eltervezett, háttérből irányított szabályok szerint alakulnak a dolgok. Amíg a magát európainak valló ember számára kötelező mások nyelvének és szokásainak megismerése, azt tanulva nagyon sok ember épp a sajátjáról feledkezik meg, azt szorítja háttérbe. Az EU célja egy közös európai identitás kialakítása, előbb-utóbb minél kevesebb nyelv használatával, nemzeti és vallási hovatartozás nélkül. A kierőszakolt nyitottság, a másság erőltetetten történő előtérbe helyezése könnyen elseperheti a több évszázada átöröklött és átörökített nyelvi és nemzeti identitásokat. Az európai identitás nem más, mint a kisebb nemzetek beolvasztása a nagy nemzetekbe. Ma még az idősebb korosztály reménykedik abban, hogy előbb–utóbb megoldódik a kisebbségi kérdés, a valóság viszont az, hogy a világ a globalizáció irányába halad, amit nem lehet megállítani. Az itt említettek csak egy szikrája annak, ami körülöttünk történik. De ennyi is elég, hogy feltegyük a kérdést: mit ünnepelünk mi az Európa Napon?

Elek György