„Nem elég jóra vágyni:/ a jót akarni kell!/ És nem elég akarni:/ de tenni, tenni kell!/ A jószándék kevés!/ Több kell: — az értelem!/ Mit ér a hűvös ész?!/ Több kell: — az érzelem!/ Ám nemcsak holmi érzés,/ de seb és szenvedély…” — írja Váci Mihály Nem elég című közismert versében. Ahhoz, hogy eredményeket érjünk el, valóban nem elég jóra vágyni, nagyon sokat kell tenni azért, és nagyon szakszerűen, nagyon sok ismeret és tapasztalat birtokában. Ezt várnánk el azoktól is, akik huszonötödik éve igyekeznek megreformálni a tanügyet, hogy iskoláinkból olyan végzősök kerüljenek ki, akik az ott szerzett ismeretek birtokában megállják a helyüket az életben az általuk választott területen. Romániának a rendszerváltást követő tizennyolcadik oktatási minisztere, hogy ő is mutasson fel valamit, kollégáival kidolgozta és közvitára bocsátotta a pedagógusok etikai kódexének tervezetét, ami első olvasatra is a botcsinálta politikusok fából vaskarikája. Nem kizárt, hogy a kormányzó pártokból nem hiányzik a jó szándék, a tények viszont azt igazolják, hogy ez nem elég, „több kell…”, a Váci által felsorolt „több kell”–ek mellett az is fontos lenne, hogy legyen már végre egy olyan szakminiszter, aki nem politikai parancsokat teljesít, hanem szakmai tudását és tapasztalatait igyekszik érvényesíteni. Ha belép egy tanterembe, tudja, hol kell keresni a krétát, első látásra barátságot tud kötni a legegyszerűbb gyerekkel is, ismeri az utat a legelrejtettebb falusi óvodától az általános és az elit középiskola felé. A pedagógusok etikai kódexének tervezete például kitér arra, hogy a tanárnak tilos a tanítványai szexuális zaklatása —mintha eddig szabad lett volna —, a tanár saját gyermekét és rokonait nem taníthatja stb. Jöhet még újabb tizennyolc miniszter, jöhetnek új reformok, új törvények, ha nem érti meg a mindenkori hatalom, hogy a tanügyet ésszerűen kell fejleszteni, ehhez pedig jól képzett és megbecsült tanárok kellenek, akkor hiábavalók a közviták, nem fog változni semmi.

Elek György