Szombaton huszonöt csapat vett részt a harmadik alkalommal megrendezett RMDSZ-böllérversenyen. Az egész napos eső megnehezítette a disznóvágók dolgát, de a jókedvet nem sikerült elrontania. A győztes csapat: Alsócsernáton, 2.: Ponyvás, 3.: Szatmárhegy.

Már kora reggel esett az eső, és még csak remény sem volt arra, hogy megálljon, a disznóvágást elhalasztani viszont nem lehetett. Előkerültek a fogópálinkák, összecsendültek a poharak, és a böllérek elkezdték szúrni a már elkábított disznókat. A perzselést minden csapat a maga szokásai szerint végezte: voltak, akik szalmával, voltak, akik gázzal perzseltek, a sváb falvakból érkezett csapatok forrázták a disznót. Közben a csapattagok átmentek a szomszéd csapatokhoz is, hogy megkóstolják a pálinkájukat. Lobogott a láng, ürültek a pálinkás üvegek, és az eső szüntelenül esett, egy idő után már a legtöbb résztvevőn alig volt száraz ruha. A henteseknek is megvoltak a sajátos szokásaik: egyesek orjára, mások karajra hasították a disznót, de voltak olyanok is, akik mindenki számára meglepő módon dolgozták fel azt.

Disznótorosok

Már a reggeli is változatos volt. A hagymás vért a szatmárhegyiek, a csanálosiak és az érszakácsiak készítették a legjobban, a hagymás, tojásos agyvelőt pedig a Nagykároly-Belváros Református Egyházközség. Most is népszerű volt az avasújvárosiak hagyományos reggelije, az olajos, hagymás retek. Sokat veszítettek azok, akik nem kóstolhatták meg az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének csapatánál kínált lilahagymás, tejfeles lángost, melynek elkészítésébe a tövisháti asszonyok is besegítettek. Legtöbb helyen a pálinka után tepertős- vagy egyéb pogácsafajtákat kínáltak.

A sertések feldolgozásával párhuzamosan készültek a disznótoros ételek is. Dicsérte a szakácsnőt és férfi kuktatársait az avasújvárosiak káposztalevese, az alsócsernátoniak „agyas” levese, valamint Ponyvás csapatának a disznótorokon nem igazán hagyományos, de most érdekességnek számító hagymalevese. Ponyvás csapata volt az egyetlen, amelyik töltött káposztát is készített. Szinte minden csapat készített toros káposztát, voltak, akik tálaltak mellé krumplipürét, natúr krumplit. Nagy választékban készült a májas hurka, a véres hurka és a kolbász. A tasnádiak az elmúlt évben a citromos kolbásszal tettek szert népszerűségre, most a hagyományos kolbász mellett csomboros és köményes kolbászt is készítettek.

A fiatalabbak már nem igazán ismerik, de most meg is kóstolhatták a magyargéresiek által készített vastag bélbe töltött májas hurkát. Az erdődiek minden évben elkészítik egyedinek nevezhető hideg ételüket, a „gallér”-t, ami úgy készül, hogy a disznó fejét fűrésszel kettévágják, egyik oldalából lefűrészelnek egy három-öt centis szeletet, azt megfőzik, és hidegen tálalják. Szépen tálalták az ételeket a magyarcsaholyiak, akik házi süteményeket és gyümölcsbefőtteket is tettek az asztalra. Sokat lehetett tanulni és sok jó italt-ételt lehetett megkóstolni a dunakilitiek sátrában is. A hagyományos disznótor igazi hangulatát az alsócsernátoniak sátrában lehetett megtapasztalni, ahol nagyon sok ritkaságszámba menő ételt lehetett megkóstolni, érdekes tálalásban. Az, aki el akarja vitatni tőlük az első díjat, az nem járt a sátrukban. A legvidámabb csapat a batiziaké volt, ők már kora reggel megérezték hatását a fogópálinkának.

Miközben egyre jobban esett az eső, sültek-főttek az ételek, a pálinkás poharak helyét sok sátorban átvették a boros poharak és a forralt boros csészék, mindenki bizonygatta, hogy az ő bora a legjobb. Hogy kié volt a legjobb bor, azt nehéz lett volna eldönteni, de az, hogy sok bor volt, az meglátszott a disznótorozókon, mert egyre több helyen csendültek fel a magyar népdalok és nóták. Több olyan csapat volt, amelyik saját zenekarral érkezett. A disznótorba ellátogatott Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke is, aki megkóstolta az ételeket és az italokat, és amennyire az idő engedte, beszélgetett a résztvevőkkel.

Díjak

1. díj: Alsócsernáton, 2. díj: Ponyvás, 3. díj: Szatmárhegy.

Különdíjak

A leghosszabb kolbász (Tasnád), a legszebb kolbász (Dunakiliti), a leghosszabb kolbász (Szatmár megyei RMDSZ), a legízletesebb májas hurka (Túrterebes), a legízletesebb véres hurka (Nagykároly-Kertváros Református Egyházközség Presbitériuma), a legfinomabb toros káposzta (Nagykároly-Belváros Református Egyházközség), a legfinomabb pecsenye (Szatmárhegy), a legfinomabb „agyas” leves (Alsócsernáton), a legfinomabb hagymás vér (Érszakácsi), a legfinomabb tepertő (Alsócsernáton), a legszebb szalonna (Magyarcsaholy), a legszebb sonka (Csanálos), a legszebb perzselés (Halmi), a legjobban töltött kolbász (Mezőterem), a legszebb karaj (Kaplony), a legszebb orja (Bogdánd), a legszebb „gallér-szalonna” (Erdőd), a legjobb fogópálinka (Magyargéres), a legfinomabb forralt bor (Szatmárnémeti RMDSZ), a legrendezettebb porta (Nagykárolyi RMDSZ), a legszervezettebb csapat (Nagykárolyi Német Demokrata Fórum), a hagyományőrzésből jeles csapat (Érendréd), a legvidámabb csapat (Batiz), a legesztétikusabb terítés (Börvely).

Elek György