Számtalan kutatás készült, készül azzal kapcsolatosan, hogy milyen szerepet játszanak az ember életében az érzelmek, érzések, indulatok vagy szenvedélyek? Sokan keresik a választ arra a kérdésre is: mitől függ, hogy egy emberben milyen érzések alakulnak ki, mi határozza meg a gondolkodásmódját és azt, hogy miben hisz? Ez amiatt is fontos, hogy eldönthetővé váljon: milyen mértékben lehet valakit felelőssé tenni érzelmi megnyilvánulásaiért, például a gyűlölködésért, ami — el kell ismerjük — egyre több helyen, egyre többször megnyilvánul az utóbbi időszakban. A kérdésre a szakemberek és a kutatási eredmények eltérő válaszokat adnak. Egyesek azt állítják nem vagyunk felelősek a bennünk uralkodó érzésekért, amelyek meghatározzák a nézeteinket, mert ezek velünk születtek, erős akarat és nagy elhatározás kell ahhoz, hogy ezeken az adottságokon változtatni tudjunk. Az erős akarat kialakulásához magas szintű intelligenciára és más adottságokra is szükség van. Mások szerint rajtunk múlik az, hogy érzéseinket meddig engedjük el, senki sem rabja egyetlen szenvedélyének sem, csak azok nem tudnak azokon uralkodni, akik nem rendelkeznek olyan szintű értelmi képességekkel, hogy maguk mögé tolják a szenvedélyeket, vagy nem rendelkeznek olyan szintű érzelmi intelligenciával, hogy különbséget tudjanak tenni a káros szenvedélyek és a tiszta érzések között. A kutatási eredmények azonban arra is utalnak, hogy nagyon sok ember — különböző határok és kihívások nyomására — úgy elhidegült, hogy kezdetben nem tart igényt pozitív érzelmi megnyilvánulásokra, majd teljesen megtagadja azt, végül eljut oda, hogy a negatív érzelmek, a gyűlölet kezd rajta eluralkodni. Ezekben az emberekben teljesen kihal az együttműködés erkölcse, de idegenné válik számukra az együttgondolkodás, az önuralom, a másik ember iránti vágyakozás…

Jó lenne tudni, hány olyan szülő van, aki úgy akarja szépre és jóra tanítani a gyermekét, hogy ők is keresik a szépet és a jót. Ők sem tudhatnak mindent, de keresik, hogy úgy éljenek, mert ha úgy élnek, akkor úgy nevelnek és úgy tanítanak. Érthetetlen, hogy ez miért éppen akkor nehéz, amikor már túl vagyunk azon a koron, korokon, amikor szét akarták választani a tudományt a hittől, a gondolkodást az érzésektől, az anyagiasságot a szellemiségtől. Most, amikor lehet nevelni és oktatni, csak legyenek nevelők és oktatók.