A demokrácia adta nagy lehetőségek között jelent meg a rendszerváltás után az egyéni és a közösségi jogok biztosítása, ami elméletileg szép dolognak tűnik, de a gyakorlatba ültetés gyakran akadályokba ütközik. Mindig vitákat szül a kisebbségek és a többség közötti viszony rendezése, amikor néha a többség, néha a kisebbségek érzik úgy, hogy hátrányos helyzetbe kerülnek. Szatmár megyében az elmúlt huszonöt év során a legtöbb ilyen jellegű vita a szoborállítások miatt van. Ha a magyarok szobrot akarnak állítani valakinek, akkor a románok is találnak valakit, aki szerintük méltó arra, hogy emléket állítsanak számára, és ugyanígy van ez fordítva is. Általában a magyarok által javasolt nevek sértik a románság érzékenységét, ugyanígy van ez fordítva is, de ettől függetlenül felállítják a szobrokat vagy az emléktáblákat. Tiszteljük és szeretjük más népek étkeit, kultúráját — hangzik el mindig a politikai pártok hangoskodóinak a szájából. Kevés szó esik viszont arról, hogy mennyire ismerjük egymás kultúráját, vagy legalább mindenki a saját közösségéét. Számtalan esetben olyan személyek emlékére állítanak szobrokat, akiknek nem sok közük volt Szatmár megyéhez, de azért mert magyarellenes volt, példaképpé kell emelni. Nagykárolyban is elkezdődött a szoborháború: Ferdinánd király és I. C. Brătianu, a Nemzeti Liberális Párt volt elnöke és a Román Akadémia tagja szobrának keresnek helyet, előzőleg Szatmárnémetiben II. Rákóczi Ferenc és Avram Iancu „került egy kalap alá”. Érzékenyek a magyarok, érzékenyek a románok, a jelek pedig azt mutatják, hogy rohamosan elértéktelenedik a kultúra, nagy teret hódít a történelemhamisítás, azzal, hogy a politikai elit egyre kevesebb intelligenciával bír, háttérbe szorulnak azok az emberek, akik még rendelkeznek tudással és ismeretekkel. Az érzékenység legfőbb formája a sovinizmus, a soviniszták nagy része pedig a tudatlan rétegből kerül ki. Rá kellene döbbenni végre: nem az a fontos, hogy hány magyar és hány román szobor van a megyében, hanem az, hogy a fiatalok hány százaléka tud elegendő tudás birtokában leérettségizni azoknak a személyiségeknek a munkásságát, történelmi szerepét illetően, akiket a szobrok ábrázolnak.

Elek György