A pénteken délután kezdődött alkalmon az imanap Igéje alapján ft. Hársfalvi Ottó általános helynök, római katolikus lelkipásztor prédikált: “Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével munkálkodott Krisztusban” (Ef 1,15-19) A hit és a szeretet érzékelhető. A prédikáció végén elmondta, hogy a római katolikus liturgia utolsó momentuma arra hívja fel a figyelmet, hogy a misszió az élet istentiszteletével kezdődik: a misszió elkezdődött.

Bogya-Kis Mária a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nőszövetségi elnöke immáron harmincegyedik alkalommal köszönthette az ökumenikus közösséget. A programot bemutatták, és az imádságokat felolvasták  a történelmi felekezetek nőszövetségi bizottságának tagjai: Répásy Mária és Palai Eleonóra római katolikus, Nagy Erika református lelkipásztor, Pálffy Anna-Mária unitárius lelkipásztor, Kovács Ágnes baptista, Fazekas Carmen görög katolikus, Illyés Andrea evangélikus testvéreink. A jelenlevők ízelítőt kaphattak Tajvanról és megismerték idén a tajvani nők élethelyzetét. Éneket tanultak együtt, együtt imádkoztak a tajvani nők magyarra fordított imádságával. Az ország földrajzi adottságainak, kulturális- és vallási életének bemutatására a Megmaradás házában került sor. A Kína árnyékában élő ország jelen helyzetének bemutatása, az ottani társadalmat feszítő problémákkal is megismerkedhettek — így került szó a lakosság mintegy 7%-át kitevő tajvani keresztények történelmi viharokat kiálló hitéről és a dél-ázsiai bevándorlók, szegények körében folyó szolgálatáról.

Szép számban voltak jelen az alkalmon reformátusok a Szatmári Református Egyházmegye gyülekezeteiből: az öt szatmári (Láncos, Németi, Kültelek, Szamosnegyed, Szigetlanka) mellett Halmi, Pettyén, Ombod, Pusztadaróc, Sárközújlak nőszövetségi tagjai vettek részt. A Nagyecsedi Református Egyházközségből is hozott híveket Bogya Kis Áron és Annamária lelkészházaspár. Az alkalom szeretetvendégséggel ért véget a Megmaradás Házában.

Az imanap gyökerei egyébként a XIX. századra nyúlnak vissza, amikor sokan imádkoztak Észak-Amerikában az egységért és a század végén különböző felekezetek a missziói munkáért imádkozva létrehoztak egy közös imanapot. Észak-Amerikában a Nők ökumenikus Missziói mozgalma 1926-ban hívta arra az embereket, hogy tartsanak világimanapot, így az első imanap 1927-ben került megtartásra világszerte. A keresztyén nők megértették, hogy egyenlő partnerek, egy világra kiterjedő testvériség tagjai, akik megoszthatják egymással örömüket és bánatukat.

Rácz Ervin