Te is gyakran érzed, tapasztalod, hogy egy olyan világban élsz, melyben több a negatív hatás, mint a pozitív élmény, több a kellemetlen meglepetés, mint a belső béke, és sokszor kicsi az esély a boldog pillanatok elérésére, azok megmentésére. Néha megkérdezed önmagad: van-e esély — vagy csupán csak szándék — felfedezni, megélni, életben tartani jó érzéseinket, szeretetünket. Mert mi történik? Állandó rohanás, szétszórtság, zűrzavar, önzés… már emlékekben sem maradtak meg azok az idők, amikor játék volt az élet, amikor még gyermekként élt a gyermek, mesevilágból haladt a való világ felé.

Te is gyakran érzed, hogy túl sok idő múlik el feleslegesen, céltalanul, bár a lényeg az lenne, ha minden lépés, minden tett, minden elhatározás egy olyan cél érdekében történjen, hogy az élet ne álljon meg, ne kelljen semmit újrakezdeni azért, mert miután kiértékelsz egy korszakot, rájössz, hogy amíg te egy célt követtél, úgy megváltozott a világ, hogy az, amit te elértél saját célként, a közösségben már időszerűtlenné vált. Mert a mindig rohanó, folyton az anyagiakért és a hatalomért küzdő embernek nem marad ideje az átgondolásra, a dolgok újraértékelésére, újraértelmezésére, korszerűsítésére.

Te is gyakran érzed: az élet lényege nem a futás. Nem mindig akkor kerülsz közelebb a célhoz, ha folyton futsz valami elől, valami után, valakihez, valamihez. A lényeg az, hogy ne érjen utol, ami elől menekülsz, hogy érd el a célt, amit kitűztél, és ne késs el a várt eseményekről.

Te is gyakran érzed: eljött az idő, hogy más szemszögből figyeld a belső idő fogalmát. Amíg rohansz, nincs időd eljutni a nagy találkozásokra, nincs időd megélni azokat az érzéseket, amelyek egy ideig elhanyagolhatók, egy idő után viszont olyan hiányosságokat okoznak, amelyek pótolhatatlanok. Ekkor kezdesz el visszavágyni a gyerekkorba, az egyre ködösebb múltból elkezdenek felderengni azok a képek, amikor még az élet értelmét idéző jelek tükröződnek, de a mában időszerűtlenek. Ekkor jut eszedbe, hogy olyan dolgokért rohansz, amikről valamikor lemondtál.

Te is gyakran érzed, mennyire eltávolodtál a valóságtól, mennyire nem te döntöd el, hogyan fogsz élni holnap, holnapután, mennyire nem fontos számodra a jelen, emiatt mennyire nem olyan lesz a holnap és a holnapután, amiért ma rohansz. Ilyenkor előveszed a telefonod, elfoglalod magad vele, mert addig sem kell megoldásokon törnöd a fejed.