Mikola apraja és nagyja remekül szórakozott az idén harmadik alkalomal megszervezett és egyre népszerűbb Családi Napon. Az éjszakába nyúló, kellemes hangulatú, helyi értékeket megmutató esemény megálló és kikapcsolódás volt a mindennapok rohanásában.

Szombaton már a reggeli órákban nagy volt a nyüzsgés Mikolában a focipálya melletti, évtizedes tölgyfák által határolt füves tisztáson, állították az asztalokat, rakták a tüzeket, aprították a bográcsokba való alapanyagokat, hiszen 9 órakor kezdődött a főzőverseny, amelyre idén nem kevesebb mint 16 csapat (8–10 fős családi és baráti társaságok) nevezett be — alaposan próbára téve a zsűrielnök, Lakatos József és segédje, Oláh Melissza ízlelőbimbóit. Miközben a felnőttek a rotyogó üstök és sistergő tárcsák körül serénykedtek, a gyermekek számtalan — jókedvvel és vidámsággal fűszerezett — vetélkedő keretében mérhették össze ügyességüket és tudásukat, zajlott az apa-fia futballmérkőzés — melynek legjobb 11-esét Fejér Mátyás rúgta —, majd a sporttevékenységek az óriási népszerűségnek örvendő gumicsizmadobáló-, illetve kötélhúzó versennyel értek véget. A háztáji és a mezőgazdaság jobb sorsra érdemes, létfontosságú lábbelijét Lőrincz János repítette a legmesszebbre, kötélhúzásban pedig a Kiss János, Maczó József és Hegedűs Sándor alkotta trió vitte el a pálmát, pontosabban húzta el a kötelet.

A vetélkedőket követően mindenki behúzódott a tölgyfák árnyékába ízes falatokkal újratölteni energiakészleteit, a zsűri pedig szintén ekkor bírálta el a főzőverseny finomságait — a gazdag és különleges felhozatal miatt idén sem tudtak dönteni, így mind a 16 csapat, illetve mindegyik étel: a nagyon jó flekken, a legfinomabb körömpörkölt, a legforróbb bab- és bográcsgulyás, a legcsendesebben főzött Betyár–gulyás, a legcsípősebb gulyás, a párja–nincs töltött paprika és nokedlis vegyes pörkölt, a töltött káposzta és a Szúnyog-pörkölt oklevélben részesült.

Dobos István polgármester, Ungvári Ágnes köszöntő versét felolvasva, kora délután hivatalosan is megnyitotta a helyi RMDSZ által harmadik alkalommal megrendezett Családi Napot, külön köszöntve a mikolai Rákóczi Kulturális Egyesület képviselőit, amellyel — mint fogalmazott — „a magyarság mellett összefogva és nem ellene tevékenykednek”, utalva arra, hogy a szóbeszéd szerint ellentét feszül az RMDSZ helyi szervezete és az egyesület között. Üdvözlő gondolataiban a polgármester felelevenítette a szövetség eddigi 25 évét, köszönetet mondva a volt és a jelenlegi tanácsosoknak, akik — ha kisebb hibákkal is — de igyekeztek és igyekeznek fenntartani a jó viszonyt a mikolai magyarság és románság között, illetve köszönetet mondott azoknak is, akik építő kritikával éltek az elmúlt 25 év alatt, hiszen azzal is segítettek az előrehaladásban. Az RMDSZ mikolai szervezetét 14 éven át (1990–2004) vezető Bücs Pál emlékoklevele átvételekor nem csak a megalakulás napjait és eseményeit elevenítette fel, amikor „azt hitték, hogy megfogták az Isten lábát”, hanem figyelmeztetett is. „Semmi nem megy csak úgy magától, tenni kell, bizonyítani kell és össze kell tartani. A mikolai RMDSZ-nek van múltja, van jelene és remélem, jövője is” — mondta.

A hivatalos megnyitó utáni ökumenikus fohász során Higyed István református lelkipásztor és Antkus István római katolikus plébános áldotta meg a jelenlévőket, különösen szép gondolataikban mindketten az augusztus 15-i Mária-nap jelentőségét emelve ki, hiszen államalapító István királyunk 1038 augusztus 15-én lelkét kilehelve Mária oltalmába ajánlotta országát és népét. Higyed a 127. Zsoltárral, Antku egy Mária-fohásszal kérte: Mária eztán se vonja meg tőlünk anyai jóságát, mert az évszázadok és fenyegetettségek során csak az ő oltalmának köszönhetően maradtunk meg keresztényeknek és magyaroknak. Az áldásokat követően elsőként az előkészítő osztály apróságai vették birtokukba a színpadot, még vidámabbá varázsolva a hangulatot táncukkal és mindenkit megnevettető Ludas Matyi előadásukkal. Őket a Rákóczi Kulturális Egyesület tagjai követték, akik versekkel tűzdelt népdalcsokor-összeállítást „nyújtottak át” az egyre nagyobb számú közönségnek, a református egyházközség vegyes kórusa pedig három különösen szép dallal örvendeztette meg a jelenlévőket, a kánonban énekelt Ároni áldással kérve áldást minden családra és jelenlévőre. Hatalmas sikernek örvendtek Kása Zsolt és Melinda tanítványai — a kicsik felcsíki táncokat roptak, a nagyok pedig szatmáriakat —, olyannyira, hogy az előadásban csujogatással aktívan részt vevő közönség repetát is kért a bemutatóból. Nagy Norbert operaénekes előadását követően a helybéli együttesek gáláztak és penderítették táncra Mikola apraját és nagyját, akik csak a hatalmas tábortűz meggyújtásakor pihentek egy kicsit, majd folytatták a mulatozást.

Szabó Kinga Mária