Partiumi Magyar Napok egyik legnépszerűbb programja a Zorán–koncert volt, amelyen megtelt az új főtér, a közönség együtt énekelt a neves előadóval. Zoránnal a koncert előtt készítettünk villáminterjút, amikor dalainak érzelmi világáról kérdeztük.

— Az előadók közül azon kevesek közé tartozik, akinek népszerűsége évtizedek óta nem csökken, szakemberek szerint ez azzal magyarázható, hogy dalai egy olyan érzelmi világról szólnak, amit sokan szeretnének sajátjuknak tudni. Ez valóban így van?

— Az érzelmi világunkról szóló dalok nagyon fontosak, hiszen ezekkel lehet leginkább hatni a mások érzelmi világára. Az én dalaim zenéjének és szövegének is van érzelmi tartalma, mert Dusán, aki a szövegeket írja, azokról a dolgokról ír, amelyek valóban az életünkben előfordulnak, nem valamilyen illúziókban ringatózó, irreális dolgokat ír meg, hanem azokat a dolgokat, amelyek igazából megtörténnek velünk, ebben nagyon fontos a szerelem és bármilyen más érzelmi dolog. De ugyanakkor a közönség, a hallgatók szempontjából nagyon fontosak azok a dalok, amelyek az élet más dolgairól szólnak: a hétköznapjainkról, a bennünket foglalkoztató problémákról (gondok, örömök, ünnepek, bánatok), ami nem más, mint az élet.

— A dalok között nagyon sok életrajzi jellegű számokat is találunk múltból és jelenből egyaránt. Nem okoz gondot ezeknek a kinyilatkoztatása?

— A megtörténteket nem lehet, nem szabad szőnyeg alá seperni, hanem meg kell keresni a módját annak, hogy a hibákat kijavítsuk. Nagyon sok dalom a rendszerváltás előtt született és mégis a mai napig is érvényes a szövege. Ez is azt bizonyítja, hogy nem egy pillanatnyi helyzetről szóltak már akkor sem, hanem olyan általános emberi tulajdonságainkról, amelyek nem változtak attól, hogy a rendszerváltozás megtörtént, ugyanolyan gyarló emberek vagyunk, mint voltunk.

— Az emberi érzésvilág, az emberek egymáshoz való viszonya is ugyanaz maradt?

— Erre a kérdésre hosszan lehetne választ adni, de azt hiszem, hogy ez inkább a szakemberek dolga. Az emberek sokfélék, eltér az érzésviláguk, az, hogy engem olyan sokan hallgatnak évtizedek óta, azzal magyarázható, hogy nagyon sok emberben élnek még a tiszta érzések.

— A különböző zenei stílusok különböző érzésvilágokat is hordoznak. Mennyire változik az emberek érzésvilága bizonyos életkorokban?

— Ez alakul, nyilvánvalóan a kezdeti nagy lángoló szerelemből egy olyan család, életközösség lesz, amikor már nem beszélünk akkora lángoló szerelemről, mint a kapcsolatok kezdeti szakaszában, de kialakul egy szeretetre épülő kapcsolat, és ez a természetes szerintem. A kezdeti fellángolás idején túl sok a stressz a férfi és a nő lelkivilágában, egy bizonyos megnyugvás idején kialakul egy egymásra épülő érzésvilág. A párkapcsolatok sorsát az dönti el, hogy a kezdeti fellángolás enyhülése után hogyan tudnak reálisan, kiegyensúlyozott érzéssel egymáshoz viszonyulni. Akik újra és újra kezdik az életüket, ezeket a dolgokat másként élik meg. A költők, bármikor az irodalomtörténet folyamán legtöbbször a fiatalkori szerelmeiket írták meg, igazán ritka az, amikor egy időskori szerelemről szól egy-egy vers, pedig az idősebb kori szerelmekre lehet igazán építeni.

— Az egyik legnépszerűbb Zorán-dal úgy kezdődik, hogy A szerelemnek múlnia kell…

— A szerelemnek múlnia kell című dal nem arról szól, hogy a szerelemnek múlnia kell, hanem arról szól, hogy az életben nagyon sokszor akkor vesszük észre azt, hogy valami nagyon fontos a számunkra, amikor már elmúlt, hiszen ennek a show-nak van folytatása is. Dusán arra próbálja a figyelmet terelni, hogy akkor is értékeljük és féltsük a szerelmet, amikor van, ne csak akkor kaparjunk utána — ez mindennel így van az életben —, amikor már elmúlt, amikor már szeretnénk megmenteni, de nem lehet. Akkor szoktuk általában észrevenni, hogy jaj, ez milyen fontos volt és nem tudtuk értékelni. A mi gyarló létünkhöz az is hozzátartozik, hogy nem eléggé értékeljük azokat a dolgokat, amelyekben éppen vagyunk. Ezt kellene mindig időben felismerni.

— Sosem hiányzik a koncertekről az Apám hitte… című dal. Mitől lett ez olyan népszerű?

— Én nem tudom ezt igazán mással magyarázni, mint hogy a generációs dolgaink mindig visszatérnek. Az ősök tisztelete — itt egyszerre gondolunk az apákra és az anyákra — nem csak azért fontos, mert tettek valamit az életükben, hanem azért, mert nekik köszönhetjük az életünket. Az ősök határozzák meg a mi életünket, mi viszont meghatározzuk utódaink életét. Dusán erről írt egy nagyon szép dalt, ami arra figyelmeztet, hogy az ősök hite rajtunk keresztül megy át az utódok lelkébe, olyanok lesznek az utódaink, amilyenekké mi formáljuk őket életünkkel, lelkivilágunkkal, példánkkal.

— A Szép holnap című dal azt üzeni, hogy hinni kell a jövőben?

— Legalábbis abban higgyünk, hogy a gyerekeink jobbá teszik, mint amilyenné tesszük mi a jelent.

Elek György