Szombaton ünnepséget rendeztek az ombodi református templomban a magyar kultúra napja alkalmából. A helyi fiatalok műsorral készültek.

Jobb Domokos lelkipásztor Jézus életének azt a részét magyarázta, amikor János evangéliumából megtudjuk, hogy Jézust kiűzték szülőhelyéről, Názáretből, nem adták meg neki a tisztességet. Mivel Galileában látták a korábbi tetteit, befogadták. Mi számít az ember számára hazának? — tette fel a kérdést a lelkipásztor, rámutatva arra, hogy csak a helyiek tudják a régi hagyományokat felébreszteni és megtölteni élettel, s a máshonnan érkezők is lehetnek értékesek, ha együttműködnek a helyiekkel.

Kereskényi Sándor muzeológus előadásában arra a kérdésre kereste a választ, hogy egy olyan korban, amelyet eluralt az univerzalizmus, a nagyvilág hatalma, a metropoliszok kultúrája, milyen szerepe lehet az értékek megőrzésében és védelmében a vidéknek, a falunak. Az emberi történelem egyfolytában és nagyon régóta arról szól, hogy a falu kiszolgálja a várost. Ha magunk előtt látjuk Európa térképét, ami a Közel-Kelettel kezdődik és az Atlanti-óceánnal végződik, akkor szinte magunk előtt láthatjuk, hogy már az ókori népeknél kiugrott egy-egy metropolisz, egy nagyváros vette a kezébe a kis települések irányítását, az értékek meghatározását. A történelem bölcsőjénél mégis csak a falut találjuk. A balkáni falvaknak különös kétarcúságuk volt. Ezek a falvak megőrizték az ottani etnikumok vallási, gazdasági, katonai és demográfiai lehetőségeit, mégsem tudtak ellenállni a gazdag, nagy birodalmaknak. A falu mégiscsak egy alárendeltje a városi civilizációnak. Illyés Gyula arra figyelmeztetett, hogy ha a falusi Magyarországnak nem sikerül visszaállítania a tekintélyét, akkor könnyen eljuthatunk oda, hogy a magyarság eltűnik. Pálfalva községben is nagy szerep jut a kisebbség számára. Vissza tudják-e állítani a vidék méltóságát? — vetette fel a kérdést az előadó, több helyi problémára is felhívva a figyelmet, ami a közeljövőben megoldásra vár.

Elek György előadásában arra emlékeztetett, hogy a politikusok gyakran mondják, hogy a kultúrát el kell juttatni a legkisebb településekre. A publicista elmondta, hogy lényeges kérdés, hogy ez hogyan történjen, és kinek a feladata mindez, rámutatva arra is, hogy a helyi értékek és hagyományok ápolása nem kötelező ugyan, de ez a megmaradás záloga.

Pataki Csaba, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke elmondta, hogy a Magyar Kultúra Hete számtalan megyei rendezvénye közül az Ombodon szervezett eseményt választotta. Ezzel is azt akarta jelezni, hogy tudja: a magyar kultúrát itt most talán nehezebb megőrizni, mint máskor vagy máshol. De ha a következő másfél évben jól dolgozik minden magyar értéket őrző ember itt, akkor Pálfalva községben újra saját kezébe veheti a közösség a sorsának irányítását. Már most tavasszal bizonyíthat a község, megmutathatja, hogy itt nem mások, hanem mi vagyunk a legerősebbek.

Szilágyi Levente, az RMDSZ Pálfalva községi szervezetének elnöke rávilágított: ha azt szeretnénk, hogy a községben ne eltapossák, hanem gondozzák a magyar kultúra virágait, akkor meg kell tenni azokat a lépéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a község magyarsága visszaszerezze az irányítást. Ehhez viszont arra van szükség, hogy minél nagyobb szerephez jusson az önkormányzatban.

Ombodon nem lankad a magyar kulturális élet. Ezt bizonyítja az is, hogy az egyházközség ifjúsági szervezete rendszeresen ad elő versekből, énekekből és néptáncokból álló műsorokat otthon és más településeken. A magyar kultúra napja alkalmából versekből és énekekből álló műsort adtak elő. Verset mondott Jobb Jáhel Janka (Áprily Lajos: Ajánlás), Luha Szilárd (Kányádi Sándor: A fenyőfa és a nád), Kala Hajnalka és Fazekas Réka (Ady Endre: Az Értől az Óceánig), Pintye Vivien (Kölcsey Ferenc: Intés), Varga Dalma (Ady Endre: A Hortobágy poétája) és Szabó Anita (Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én).

A rendezvény a Himnusz eléneklésével ért véget.