„Az emberiséget a szeretet törvénye uralja. Ha az erőszak, azaz a gyűlölet uralkodna, már rég kihaltunk volna. És mégis a tragédiája a dolognak, hogy az úgynevezett civilizált emberek és nemzetek úgy viselkednek, mintha a társadalom alapja az erőszak lenne” — írja Mahatma Gandhi. Ez a gondolat amiatt is időszerű, mert naponta hallunk olyan híreket, hogy valahol valakik valamilyen erőszak áldozataivá váltak. Az erőszakot sokan nevezik a gyengék menedékének, azokénak, akik erőtlenségük, tehetségtelenségük, tehetetlenségük miatt az erőszakot választják kibontakozásuk eszközéül. Pedig az emberek mindig a jóra vágynak. A pszichológusok és pszichiáterek szerint az erőszakot elkövetők is jót akarnak saját maguk vagy közösségeik számára. Az egész népköltészet — de a modern irodalom, emlékezéstörténet is — arról szól, azokat a tanulságokat és következményeket vonja le, hogy legyünk jók, igazságosak és becsületesek. Minden mese úgy ér véget, hogy a jó elnyeri a jutalmát, a gonosz pedig a maga büntetését. A bölcs tanítások, a prófétálások után kialakult a kereszténység, ami igazán a szeretet gyakorlására épült, és ma is hisszük-reméljük, hogy a szeretet legyőzi a gyűlöletet. Mégis az tapasztalható, hogy minél magasabb szintre emelkedik az emberiség a fejlődés hegycsúcsain, annál nagyobb teret hódít az ellenségeskedés, a viszály, a gyűlölet. Mit kell, mit kellene tenni az erőszak megfékezéséért? Azt mondják, hogy az erős állami felügyelet fékezi a bűnözést, de korlátok közé zárja a demokráciát. Azt olvastam, vannak országok, amelyek annyira komolyan veszik a demokrácia szabályait, annyira átgondolják, hogy törvényeik ne sértsenek egyéni emberi jogokat, hogy a hóhért emberölés vádjával elítélik, majd egy másik törvény által felmentik. Vannak olyan népek, amelyek számára éppen a vallásuk ad felhatalmazást arra, hogy erőszakot, gyilkosságot kövessenek el a saját törvényeik betartásával, elveik és ideológiájuk védelmében. Ezek a népek létszámban jóval meghaladják a keresztény hitben élőket, amiből egyértelműen következik, hogy a demokráciában az ő törvényeik lennének elfogadottak, erre pedig valós esély lehet akkor, ha az iszlám elárasztja a keresztény gyökerekre épült Európát. Ezt a tényt egyre többen ismerik fel Európában, de a demokrácia szabályait — sok esetben a keresztény törvényeket is — figyelembe véve nem egyszerű alkalmazni. Gondoljunk csak arra, hogy a szeretet gyakorlásával meg lehet-e állítani egy saját magát is felrobbantó fanatikust, aki abban nevelkedett, hogy akkor tesz jót, ha megsemmisíti a keresztényeket…