Luther Márton éneke kezdősorának jegyében tartott szsrdán ünnepi megemlékezést a Református Gimnázium a Reformáció Emléknapja alkalmából. A rendezvényt iskolai foglalkozások követték.

A Láncos-templomban tartott ünnepi istentiszteleten Nt. Kovács Sándor, a Szatmári Református Egyházmegye esperese igehirdetésében kiemelte: Ünnepelünk és emlékezünk az 1517. október 31-re, amikor Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára kifüggesztette 95 tételét. Innen számítjuk annak a mozgalomnak a kezdetét, amikor elindult a küzdelem azért, hogy az egyház visszatérjen a Szentírás tanításaihoz. Luther tanai között szerepelt, hogy minden embernek a kezébe kell adni a Bibliát, hogy azt anyanyelvén olvashassa. Ez amiatt vált szükségszerűvé, mert a Bibliában nagyon sok útmutató van, számtalan kérdésre ad választ, sokat segít abban, hogy tudjuk járni Isten útját. A reformáció egy örök folyamat, melyben a ma élő ember feladata, hogy a krisztusi úthoz alakítsa az életét. Amikor Isten igéje megérinti a szíveket, ott változásnak kell történnie. Valamennyiünkben meg kell fogalmazódjon a kérdés: mi az, amit tennünk kell? A válasz egyszerű: rá kell döbbenni, hogy nem érdemes Isten igéje nélkül élni.

Műsor

Ilonczai Zsombor iskolalelkész köszöntője után Balvinszky Mária és Székely Tünde vallástanárok irányításával az iskola tanulóinak egy csoportja rövid ünnepi műsort mutatott be, melynek alapgondolata a magyar reformátorok bemutatása volt. A diákok előadásából a hallgatók megtudhatták, hogy milyen nagy szerepük volt a reformáció elterjesztésében azoknak az erdélyi fiataloknak, akik miután Wittenbergben megismerkedtek a reformáció eszméivel, hazajöttek, és azokat itthon terjesztették.

A továbbiakban Szilágyi Éva, a Református Gimnázium igazgatója mutatta be a Múltunk öröksége című sorozat negyedik kiadványát, azaz Kónya László A református leányiskolák története Szatmárnémetiben című könyvét. Az igazgatónő elmondta, hogy a református nőoktatás a magyar polgárosodás fontos eleme. A református nőoktatás a mi térségünkben is megtette a maga történelmi kötelességét. Kónya László ebben a munkájában jó rálátással fogalmazza meg, hogy az 1991-ben újjáalakult a Szatmárnémeti Református Gimnázium, majd hosszú és kitartó küzdelem után, 2010-ben beköltözött a visszaszolgáltatott ősi alma mater épületébe. Napjainkban, a Református Gimnázium munkájával, eredményeivel méltó folytatója az 1948-ban megszüntetett Református Fiú Főgimnázium, a Református Leánygimnázium és a Református Tanítóképző hagyományainak.

Kónya László elmondta, hogy amikor Bornemisza Péter megírta a Biblia-magyarázatait, annak könyvben történő kiadásához pénz kellett, a pénzt pedig támogatóktól tudták összegyűjteni. Kónya számára meglepő volt, hogy a támogatók mind nők voltak. Ekkor kezdett el kutatni, és megtudta, hogy bár nem voltak még lányiskolák, a 16. században a nők többsége mégis tudott olvasni. Ez annak volt köszönhető, hogy minden nemesi udvarban voltak kántorok, akik olvasni tanították az ott lakókat. A reformáció kezdetén már szó volt a lányiskolák létrehozásáról, de erről csak a szatmári zsinaton született határozat.

Gyermekkórus

A tegnapi rendezvény keretében ünnepelte megalakulásának ötödik évfordulóját a Református Gimnázium Gyermekkórusa. Higyed Gyöngyi karnagy elmondta, hogy az V–VIII. osztályos tanulókból álló 45 tagú énekkar számos egyházi és világi rendezvényen vett részt. Nt. Kovács Sándor, a Szatmári Református Egyházmegye esperese gratulált a gyerekeknek és a karnagynak, Isten áldását kérte munkájukra, az egyházmegye nevében díszoklevelet adományozott a kórus számára. A Református Gimnázium testvériskolai kapcsolatot hozott létre a budapesti Bakáts Téri Ének–zenei Általános Iskolával, akik szalagot küldtek, hogy azt tűzzék fel a szatmárnémeti testvériskola zászlajára.

A templomi események után a diákok egy része történelmi vetélkedőn vett részt az iskola dísztermében, mások osztályaikban vettek részt kézműves-tevékenységeken.

Elek György