Érmindszent, Ady Endre szülőfaluja, bár ott van a turisztikai térképen, mégsem mondható el róla, hogy jók a kilátásai. Lakossága fogyóban van, a fejlődés leállt, a költő által leírt magyar ugar távozása óta nem sokat változott, és nincs is esély a változásra.

Érmindszent felé haladva az Érkávás és a falu közötti hat kilométeres útszakasz aránylag jó minőségű. Végeztek rajta karbantartási munkálatot, hiszen a megye kiemelt turistaközpontként tartja számon Ady Endre szülőházát, reménykednek abban, hogy miután ott is látványos felújításokat végeztek, a turisták száma is növekedni fog, ehhez pedig legkevesebb egy járható útra van szükség.

A faluba érve azt mondhatnánk, hogy ha most velünk érkezne Ady Endre, túlságosan nem lepődne meg, hiszen lényeges változások nem történtek, legfeljebb annyi, hogy a reformátusok száma huszonkettőre, a római katolikusoké harmincötre, az ortodoxoké ötvenre csökkent, a cigányság pedig teljesen eltűnt. A falu utcái sokkal rosszabb állapotban vannak, mint a bekötőút. Ezek modernizálására az önkormányzat kellene áldozzon, de ilyen kis számú lakosért aligha érdemes befektetni, főként akkor, ha konkrétan tapasztalható, hogy a még meglévő fiatalok is elmennek, az idősebbek pedig beérik azzal, ami van. A házakon sem végeznek tatarozási munkálatokat, mert az idősebbek sem hisznek abban, hogy valaha is fellendül ez a település, és vonzóvá válik a letelepedni vágyók számára.

A településen csak a malomban tudnak munkahelyet biztosítani — összesen hat ember számára, két műszakban. Van egy magánbolt, ez reggel és este van nyitva egy-egy órát, néhány alapélelmiszert forgalmaznak itt, egy nagyobb bevásárlásra viszont más településre kell elmenni. Érmindszentre nem jönnek a beruházók, ennek több oka is van. Félreesik a főúttól, nincs infrastruktúra és nincs munkaerő. Nem érdek, hogy bevezessék a vizet és a gázt, mert nem lenne fogyasztó. A lakosság számára a vizet a település két pontján lévő szivattyús kútból pumpálják. Még rosszabb helyzetben van a két betelepített falu. Răduleşti-en harmincöten élnek, ebből körülbelül húsz cigány. Ghileşti-en is 30–35 személy él, ezek mind román nemzetiségűek.

Tizenkét iskoláskorú gyerek él Érmindszenten, ezek egy részét Gencsre, a másik részét Nagykárolyba szállítja az iskolabusz. A fiatalok, miután elvégzik az iskolát, máshol próbálnak munkát keresni. A faluban, akik itt maradtak, napszámos munkából élnek, van néhány mezőgazdasági vállalkozó, aki foglalkoztat szezonmunkásokat, de ezek a munkások nem számíthatnak majd nyugdíjra. Van olyan család, ahol három agglegény is van, ezek már nem igazán fognak megnősülni. A földműveléssel és az állattartással foglalkozók sem látják virágosnak a jövőjüket, mivel a mezőgazdaság egyike a súlyos problémákkal küzdő ágazatoknak Romániában.

Gál Sándor gencsi lelkipásztor, az Érmindszenti Református Leányegyházközség beszolgáló lelkésze minden vasárnap délután két órától tart istentiszteletet. Elmondta, hogy legutóbb két éve volt keresztelő a templomban, az is úgy, hogy a gyerek szülei nem Érmindszenten születtek, az utolsó helyi esküvő sokkal régebben volt. Érmindszent egy kihalófélben lévő falu, valami csoda kell történjen ahhoz, hogy újra belakják, főként magyarok. Ady emléke még ott él az érmindszentiek nagyobbik részében, ők viszont már csak segíteni tudják azokat, akik ápolják az Ady-kultuszt. Nem csak az Ér van kiszáradóban, ahonnan Ady Endre elindult az óceán felé, hanem az élet is, ami oda vezethet, hogy ez a táj ismét ugarrá változik.

Elek György