A keddi nap jelentős részét a Károlyi-kastélyban töltötték a Szatmárnémetiből érkezett, Erhard Kastélya elnevezést viselő egyesület tagjai. Enciu Edittel beszélgettünk arról, mi vezette őt arra, hogy alapítványt hozzon létre és milyen távlati tervei vannak.

Autizmus — egy betegség, amelyet sokan hallomásból ismerhetünk, viszont nagyon kevesen tudják ténylegesen is, mit fed ez a kifejezés. Autista gyermekkel találkozni egy alacsony toleranciaszinttel bíró felnőttnek hatalmas felelősséget, riadalmat jelenthet, főleg akkor, ha saját gyermekéről van szó. Több szülő belerokkan a felelősségbe, sok olyan is van, aki elhagyja gyermekét, mert nem tudja, nem akarja vállalni az ezzel az életmóddal járó felelősséget, önfeláldozást.

Enciu Edit és fia, Erhard története is egy, az ilyen esetek közül. Mindig is sejteni lehetett, hogy a most nyolc éves Erhard más, mint a többi, korabeli kisfiú, de a különbség nevet csak három évvel ezelőtt kapott: autizmus, azon belül is Asperger-szindróma. Három évvel ezelőtt fordult a világ Enciuék számára, azóta szinte más dimenzióban élnek.

Edit, mint mondja, ma is nehezen tudja megállni, hogy sírás nélkül beszéljen arról a helyzetről, amibe az élet kényszerítette. Számtalanszor feltette magának azokat a kérdéseket, amelyeket mindenki feltesz magának hasonló helyzetben: „Miért pont az én fiam, miért velem történik mindez?” A válaszokat azonban neki kell megtalálnia. A diagnózis óta eltelt időben nagyon sok olyan pozitív dolog történt vele, aminek köszönhetően ma már úgy érzi, nem átok ez a helyzet, hanem épp ellenkezőleg, egy áldás. Áldás, mert egy olyan kisfiú édesanyja lehet, aki bár másképp kommunikál, nem a hagyományos módon gyermek, mint a többiek, de ugyanakkor hatalmas szeretet átadására képes, és soha nem hazudik. Hihetetlen tudásanyag van benne, a természettudományok terén éppoly járatos, mint a földrajzi vagy akár a művészettörténeti kérdésekben, és nagyon magas az intelligencia hányadosa. „Egy művelt felnőtt minden tudása, egy kicsi gyermek testébe zárva” — mondja róla édesanyja.

Erhard Kastélya

Miután kiderült Erhard autizmusa, Enciu Edit elkezdett tájékozódni, mit lehet tenni ebben a helyzetben, hiszen ez a betegség egy idegi-fejlődési rendellenesség, melyet terápiával lehet ugyan fejleszteni, de kigyógyulni soha nem lehet belőle. Edit rájött, hogy nagyon sok hasonló, sőt még rosszabb helyzetben lévő szülő is van környezetében. Ők ma már egy kis csapatot alkotnak és mindent megtesznek azért, hogy megvalósítsanak egy álmot, életre keltsenek egy mesét, melynek címe: Erhard Kastélya. „Egy olyan alapítvány megalapítása a cél, mely több kirendeltséggel működik. Az autisták hatékony fejlesztésére ugyan vannak lehetőségek hazánkban is, azonban mindez még igencsak gyerekcipőben jár. Komolyabb eredmények eléréséhez külföldön kell keresni a kulcsot, azonban sokan vagyunk ebben a helyzetben és nem mehet el mindenki. Itt kell megoldásokat találnunk. Ezért született meg ez a terv, ennek a kastélynak az ötlete, melynek alapjait most rakjuk le” — mondta Enciu Edit.

Első lépésben egy nonprofit egyesületet alapítanak, majd fokozatosan próbálják ismertté tenni nevüket és nagyon bíznak benne, hogy kitartóan, tisztességgel, sok szerencsével és támogatással sikerül valóra váltaniuk álmukat. Munkájuk egyik állomása volt az a foglalkozás, melyet tegnap Nagykárolyban szerveztek, figyelemfelkeltő céllal.

Miután megkapják hivatalos egyesületi bejegyzésüket, nagyszabású kampányba kezdenek, mellyel nevüket szeretnék szélesebb körben megismertetni. Aki addig is szeretne történeteikkel jobban megismerkedni, többet megtudni Erhard Kastélyáról, az keresse fel a castelulerhard.ro internetes oldalt.

Tőtős Tímea