Karácsony ünnepe mindig meghitt, meleg, különleges érzéseket csalogat elő az emberekből. Egyfajta meghatározhatatlan teljességet, gazdagságot, lelki biztonságot. De ez azt is jelenti, hogy mindezek sokszor távol az ünneptől nincsenek ott bennünk. Viszont elengedhetetlenül fontos, hogy a mai estén megszülessenek és jelen legyenek. Fontos, hogy betöltsék a hiányt, az űrt. Azért fontos, mert Krisztus születése mindennek, mindeneknek és mindenkinek a betöltése, az eltöltése, a megválaszolása.

Mindenekelőtt az a kép, az a történés jut eszembe, amelyben a zsinagógában lévő Krisztusnak átadják a szentírási tekercset, és Krisztus felolvassa: „Az Úr lelke rajtam, Ő kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, a foglyoknak szabadulást, a vakoknak látást, az elnyomottaknak felszabadulást.” És azután összetekerte az írást, s leült. És miközben minden szem rászegeződött, azt mondta: „Ma beteljesedett az írás.” Ma minden kérdés megválaszolásra kerül, és minden hiány betöltésre. Ezért énekeltük, hogy Velünk az Isten! Mert az egykor távol levő Jézus közvetlen közelünkbe jött. Isten távolléte akkor sem azt jelentette, hogy nem akart vagy nem volt Isten a közelünkben, hanem azt, hogy nekünk, embereknek a bűn létrehozta távolság miatt lehetetlen volt a természetfeletti Jézust megközelíteni. Ezt a lehetetlenséget győzte le, semmisítette meg Krisztus azáltal, hogy Jézus megtestesült, emberré lett, és így elérhető az egyház számára. A kis esti zsolozsma azt mondja, hogy a „szűztől megtestesült Úristen” azért jelent meg nekünk, hogy „a homályban lévőket megvilágosítsa, az elszéledteket egybegyűjtse”. Krisztus ő, ízleljétek és lássátok, milyen jó az Úr! A mai szent este azért van, hogy ízlelhessük, láthassuk, milyen jó hozzánk Isten. Érezze hát mindenki Istennek a jóságát, a közelségét, a szeretetét, és adjunk mindenkinek áldott karácsonyi ünnepet!

Simon Kornél

magyar ajkú görögkatolikus esperes