Túl az érettségin, de még az egyetemi felvételik előtt különböző felmérések, statisztikák látnak napvilágot, amelyek lényeges hangsúlyt helyeznek arra, hogy milyen fejlődésen ment át a gyerek a felnőttkorig, és milyen fejlődésen kell még átmennie ahhoz, hogy hasznos tagja legyen a társadalomnak. Minden eddigi felmérés, kutatás azt igazolja, hogy az emberi fejlődés csak társas társadalmi környezetben képzelhető el. Sokat vitatják, hogy mikor kezdődik és mikor ér véget az emberi fejlődés. Egyesek szerint a születéssel kezdődik, és a nagykorúsággal ér véget, mások azt bizonyítják, hogy az egyedfejlődés a fogantatásunktól a halálig tartó folyamat. Az érettségi valóban csak részben jelent érettséget, a nagy kihívások csak később jönnek, ezekhez csak újabb ismeretek, tapasztalatok megszerzésével lehet alkalmazkodni. Az élet nagy kérdéseire lehet játékosan választ adni, de nagyon sokszor meg kell tudni felelni a változó társadalmi szerepeinknek, a pár- és pályaválasztástól a szülővé váláson keresztül a nyugdíjazásig, és nagyobb összefüggéseikben kell látni az élet kérdéseit. Hogy mennyire beszélhetünk minőségi változásról, ami az érettségiig következik be egy fiatal életében, az vitatott. Elemzők legtöbbször azt vizsgálják, hogy ezt a „minőségi változást” mihez viszonyítjuk. Mit hozott magával a gyerek a génjeiben, mi az, amit fejlődése során tanul és tapasztal? A fejlődés nem csupán fizikai növekedést kell hogy jelentsen, hanem az egy lelki, szellemi, érzelmi érettséget is, és be kell hogy indítson társas folyamatokat. Ezeknek a társas folyamatoknak a beindulása hiányzik a mai társadalomból, elég sok esetben a legkisebb, de alapvető, és a nagy közösségeket is meghatározó kis közösségekben, a családokban is lelassul a fejlődési folyamat, mert azokból hiányzik a fejlődést jelentő változások alapja, az érzés. Hogy mennyire alakul ki a fiatalokban az érzés az érettségiig, arról nem lehet általánosan beszélni, ugyanis egyénenként változó. A fejlődési folyamat viszont csak akkor eredményes, ha az érzelem és az értelem párhuzamosan fejlődik. Ennek a párhuzamos fejlődésnek az eredménye az érettség. Az élet nagy kihívásaira tanulással lehet felkészülni. Egy gyerek, egy fiatal csak azt tudja megtanulni, amire érett. Az érettséget nem lehet egy bizonyos korhoz kötni, mivel minden életszakaszra ki kell alakuljanak bizonyos készségek, amelyek híján akadályokba ütközik a továbblépés.