A Londonban harmadik, Rióban második, 2017-ben világbajnok Osváth három győzelemmel és egy vereséggel zárta a csoportkört, majd a negyeddöntőben 15–14-re verte Emanuele Lambertinit úgy, hogy az olasz már 10–4-re is vezetett ellene.

Az elődöntőben az orosz Nyikita Nagajevvel könnyedén bánt el, majd a döntőben a kínai Szun Kanggal vívott, akit öt éve az elődöntőben legyőzött. Ezúttal azonban nem találta rajta a fogást, nem jöttek be az akciói, a gyors és pontos kínai magabiztos győzelmet aratott. „Nagyon gyorsak a kínaiak, más sebességen dolgoznak, mint az európaiak, nagyon dinamikusan vívnak, nem hibáznak. Nehéz ezt a ritmust felvenni, kell egy csomó idő, hogy megszokjam, vagy sikerül, vagy nem” — mondta az MTI-nek, utalva egyben a kard egyénire is, melyben hetedik lett. „Az olasszal szemben nem éreztem az ütemet, ahogy indulni fog, ahogy támad, és annyira furcsa volt az elején. Aztán a végén muszáj volt kockáztatni, többet mertem vállalni, és ezzel egy kicsit megzavartam. Itt, a kínai ellen ez sem működött, cseréltem már három tőrt, mindent megpróbáltam, hogy egy kicsit megtörjem a lendületét, de nem lehetett kizökkenteni. El kell ismernem, hogy tényleg jobban vívott” — elemezte legnehezebb szombati asszóit Osváth Richárd.

„Öt éve ugyanez volt, de akkor egy picivel többet hibázott, és azt ki tudtam használni, olyan napom volt. A másik az, hogy Rióban kardban nyertem egy ezüstérmet, utána jött a tőr, és adott egy lendületet, hogy lazábban lehet vívni, már van érem. Most a kard egyéniben nem volt érmem, és az elmúlt napokon azért egy kicsit agyaltam. Megnyomja az ember lelkét a teher, hogy nem vívott úgy, ahogy kell, és van még egy versenyszám, ahol muszáj teljesíteni, nem szabad hibázni. Mert éremért jöttem, ez volt a vágyam” — hangsúlyozta, hozzátéve ugyanakkor, hogy inkább elégedett, mint csalódott. „Ha reggel valaki azt mondja, hogy ezüstérmes leszek, azt mondtam volna, szuper, a legjobb eredmény.”

K.A.