Félelem, düh és tehetetlenség. Ez a három érzés kavarog most bennem a hétvége történési kapcsán. Egy természetjáró ember vagyok, ha csak tehetem a természetben töltöm a szabadidőmet. Az utóbbi időben örömmel láttam, hogy egyre több ember gondolkodik hasonlóképpen és húz bakancsot azért, hogy élvezze a természet szépségét. A közösségi médián felénk áramló képek láttán, rengetegen indultak a hétvégén útnak, hogy a bükkaljai erdőben (Codru) levő hóvirágmezőt megcsodálják. Volt aki gyalog, volt aki futva, volt aki biciklivel. De voltak olyanok is, akik még a hegygerincig is kocsival próbáltak feljutni, hogy ők így közlekedve láthassák a tavaszi virágokat. Egy sajnos nem is olyan szűk réteg viszont duhajkodással töltötte a hétvégéjét. Egy hosszú, de pontos beszámoló következik a hétvége eseményeiről, amely remélem más jóérzésű embereket is felháborít majd. 

Sokan kerekedtek fel

A március az egyik legszebb időszak túrázásra. Ébredezik a természet, megjelennek a kora tavaszi virágok az erdőben. Csodálatos idő volt a hétvégén és a médiában megjelent képek láttán sokan kerekedtek fel, hogy hóvirágot, kárpáti sáfrányt, vagy természetet lássanak. Én sem akartam otthon ülni. Szombaton futva, vasárnap pedig két keréken jártuk be a szatmári Bükk-hegység hegyét-völgyét.

Autóval a hegyre

A szombati futás elején szomorkodva láttuk, hogy sorba érkeznek a nagy luxusterepjárók, amelyeknek tulajdonosai autóval szerettek volna feljutni a hóvirágmezőhöz. Jeleztük is nekik, hogy ez nem lehetséges, muszáj lesz bepiszkolják a cipőiket, ha fel akarnak jutni a hegyre. Egyéb incidens nem zavarta meg az aznapi programunkat. Találkoztunk szatmári és egy helyi túrázócsoporttal, köztük sok-sok gyerekkel is, mind kulturáltan élvezték a természetet. 

Futók, biciklisek

Másnap egy kisebb csapattal indultunk neki a Bükknek, most biciklivel. Fel voltunk készülve rá, hogy nehéz dolgunk lesz, hiszen a napokban elolvad hó átnedvesítette a talajt, de úgy voltunk vele, hogy egy kis sár és biciklitolás nem tud kifogni rajtunk. Elindultunk hát bejárni az egyik útvonalát a két hét múlva megrendezendő Maratonul Codrului kerékpáros versenynek. Örömmel láttuk, hogy nem csak mi vagyunk az erdőben, utunk során találkoztunk más futókkal és biciklisekkel is. Ahogy haladtunk előre, a sár egyre mélyebb és ragadósabb lett, s ez nem is zavart bennüket ameddig a vaddisznó-túrásokat kellett csak kerülgetni.

Megjöttek az ATV-k

Szinte már kiértünk a tisztásra, amikor egy autós konvoj haladt el mellettünk. Terepjárók, ATV-k durrogtak, pörgették a kerekeiket, csúszkáltak ide-oda a sárban. Félelmetes érzés volt, ahogy elhaladtak mellettünk, bármikor nekünk jöhettek volna. Mindannyiunkat feldühített a jelenet, hiszen nem lenne mit keresniük az erdőben kocsikkal. Veszélyesek és zajosak voltak, az utakat pedig járhatatlanná tették. És nem csak az utakat. Sok helyen törtek új csapásokat az erdőben, feltúrva, összetörve minden. 

A tetőre kiérve szóváltásba keveredtünk az off road-osokkal. Mindenki a maga igazát mondta, s a vélemények nem közeledtek egymáshoz. Végül már örültem, hogy ép bőrrel megúsztuk, hiszen maroknyi csapatunkat körbefogták a helyi vagányok, s az indulatok egyre magasabb fokra hágtak. Végül a mezőtől félrehúzódva egy farönknél uzsonnáztunk. A tisztás tele volt hangoskodó emberekkel, a motorjaikat túráztató nagy vagányokkal, petárdák pukkantak, bömbölt a zene. Élvezhetetlen volt a máskor oly nyugodt tisztás.
Leereszkedve a dombról további terepjárónyomokkal találkoztunk, s az erdőben elakadt kocsik, ATV-k és bajba jutott terepjárók tűntek fel itt-is ott is. A szemünk láttára cibáltak tizen egy teljesen elsüllyed ATV-t, ami egy újonnan szétzúzott domboldalon akadt meg. Még a túlsó dombon állított meg bennünket egy helyi ember, hogy megtudja, honnan jön ez a szörnyű hangzavar. 

A helyieket is zavarja

Miután befejeztük a körtúránkat, autókba ültünk és útnak indultunk. Megálltunk a helyi üzlet előtt venni egy kis innivalót. Ekkor tértek vissza a terepjárósok. Az egyiket már vonatni kellett. A helyiek is felháborodottan nézték a jelenetet, hiszen ezeknek az idegenek nyugodtan randalírozhatnak az erdőben, de az átlagembert rossz szemmel nézik, ha az erdőkben jár.
Sajnos ez az esete nem egyedülálló a megyénkben. Rengeteg munka és pénz befektetésével fejlesztik a túraútvonalakat — de sajnos nem csak a túrázók jelentek itt meg. A túraösvényeket a terepjárósok is előszeretettel használják, látványos helyekre juthatnak így el, kényelmesen. Ez nem Bükk-beli, nem is Szatmár megyei, hanem egy országos szintű a probléma. Gombamód jelennek meg a különböző ATV, motorosszán kölcsönzők, amelyek „fantasztikus” élményt ígérnek a bérlőknek. Biztos mindenki találkozott már külföldi terepjáró-konvojokkal, amelyek hazánkba látogatnak el egy kis mókáért, hiszen más kulturált országokba az off road-ozás tiltva van. Rendszeresen látni olyan túrázókat, akik kocsival szeretnének mindenhova eljutni, s csak egy-egy kép erejéig szálnak ki az autóból.

Használhatatlan túraútvonalak

A hatóságok vagy nincsenek felkészülve, vagy nem veszik eléggé komolyan ez a problémát. Tény, hogy a karantén óta megsokszorozódott azoknak a száma, akik kijárnak a természetbe. Ezzel együtt az off-road-osok száma is drasztikusan növekszik. Ha valaki nem állítja meg a tevékenységüket, arra ébredünk majd, hogy a hegy és dombvidéki erdeijeink, útjaink megcsúfítva szétdarálva, használhatatlanná válnak. A hegyimentőknek eközben gyakran akad munkája, hiszen rendszeresen sérülnek meg, akadnak el a meggondolatlan terepjárósok. A helyi turizmus pedig újra visszaesik majd, mert senkinek sem lesz kedve a családjával kipufogófüstben, sárban tapicskolva hallgatni a túltúrázott off-road-osok zaját. 

Nem tesznek semmit ellene

Tehetetlennek érzem magam, mert magánemberként nem látom, hogyan tudnék ez ellen tenni, pedig nagyon szeretnék. Dühös vagyok, mert a helyi hatóságok nem tesznek semmit, s úgy tűnik, hogy mindenki szemet huny az ehhez hasonló ügyek felett. 
Félek, mert veszélyben érzem magam ezeknek az embereknek a jelenlétében. Félek, ha még találkozunk velük, lehet nem ússzuk meg ép bőrrel. Félek, hogy tönkre teszik azokat a szép erdőket, ahova eddig előszeretettel jártunk túrázni, sportolni. Félek, hogy egyszer ártatlan túrázókat fognak veszélyeztetni. Mi lett volna, ha szombaton járják ők az erdőt, akkor amikor 30 kicsi gyerekkel, ugyanazon az útvonalon túráztak az EKÉ-sek? Ha csak véletlenül megcsúszik egy autó és a gyerekek közé szalad… Akkor se vonná felelősségre őket senki?

Szerkesztette: Princz Csaba
(A szerző neve és elérhetősége a szerkesztőségben)

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON! 

A GALÉRIA fotói jól mutatják a kontrasztot, hogy mennyire sérülékeny környezetet erőszakolnak meg négykerekű terepmotorokkal, meg terepjárókkal.