Az erdélyi magyarok egészségügyi érintettségének és a szigorító intézkedésekhez való viszonyulásának bemutatása, majd a gazdasági, szociális és munkaerőpiaci kérdések elemzése után most az oktatással kapcsolatos, harmadik elemzését is közölte az Erdélystat.

A szerkesztőségünkhöz is eljuttatott következtetései szerint bár a diákok nagy többsége bekapcsolódott a távoktatásba, ennek formái korántsem egységesek, a diákok csupán 45%-a számára elérhetők a valóban digitálisnak, interaktívnak tekinthető tanítási módszerek. A szülők egyötödének okoz nehézséget a megváltozott oktatási körülményekhez való alkalmazkodás, az új helyzet leginkább az érettségi és képességvizsga előtt állóknak jelent kihívást. Az elmaradt időszak bepótlásáról, a tanév lezárásáról is jelentősen megoszlanak a vélemények.

Az iskoláskorú családtaggal rendelkező válaszadók többsége arról számolt be, hogy a (legfiatalabb) gyermeke részt vesz a távoktatás valamilyen formájában. Mintegy 9% azok aránya, akik azt nyilatkozták, hogy az iskola nem biztosít megoldást erre.

A távoktatás formái viszont korántsem egységesek. A legelterjedtebb forma, hogy a tanítók, tanárok e-mailen, közösségi oldalon, SMS-ben küldik el a megoldandó feladatokat, ez a diákok 59%-a esetében van így, kiemelkedően az elemi (0–4. osztályos) évfolyamokon. Kérdéses, hogy ezekben a helyzetekben személyes kapcsolatfelvétel történik-e a pedagógus és a diák között, vagy mennyiben szülői közvetítéssel valósul meg a kommunikáció, a konzultáció, a visszajelzés, az értékelés. A valóban digitálisnak tekinthető oktatási formák legalább egyike a diákok 45%-a számára elérhető, 31% azok aránya, akik digitális oktatási platformokat használnak, és 22% az online videokonferenciák segítségével tanulóké. A mindkét digitális megoldást használó diákok aránya 8%.

A különböző oktatási formák biztosítása, az ezekhez való hozzáférés jelentős társadalmi egyenlőtlenségeket mutat. A legjobb helyzetben a nagyvárosi, magasan képzett szülők gyermekei vannak, itt a diákok több mint fele részesül digitális távoktatásban. Körükben az is jellemző, hogy az iskola egy időben több oktatási formát is használ, a feladatok hagyományos elektronikus kommunikációval és digitális oktatási platformokon is jönnek, illetve online órákat is tartanak. A falvakban, alacsonyabban iskolázott szülők gyermekei esetében jelentősen kisebb a hozzáférés a digitális oktatáshoz, nagy valószínűséggel mind az iskolák, mind pedig a szülők lehetőségei korlátozottak.

Évfolyamok szerint az elemi osztályokban nagyon alacsony az interaktív megoldások használata. A digitális távoktatás a felsőbb tagozatok, illetve a végzős osztályok esetében kiemelkedő. A 12. osztályosok 72%-a online videokonferenciák keretében vagy professzionális platformok segítségével tanul a jelenlegi helyzetben.

A szülők relatív többsége a tanév lezárását tartja kívánatosnak: amennyiben a járvány nem jár le júniusig, a válaszadók 45%-a a gyermekek tanulmányi helyzetének lezárását látná jónak, a távoktatás keretén belül. A szülők 40%-a ugyanakkor az elmaradt időszak hagyományos oktatási formában való bepótlását részesítené előnyben, többségük a nyári hónapokat áldozná erre. A szülők egytizede a tanév megismétlése mellett foglalt állást.

A kutatást az Erdélystatot működtető kolozsvári Közpolitikai Elemző Központ Egyesület és a SoDiSo Research közvélemény-kutató cég készítette, önkéntes alapon. A kutatás célja az volt, hogy feltárja az erdélyi magyar társadalom viszonyulását a járvány kérdésköréhez.

A felmérés 2020. április 1–10. között zajlott 7450 személy megkérdezésével. Az adatfelvétel interneten és telefonon történt. Az eredmények a nagyrészt internethasználó, legalább általános iskolai végzettséggel rendelkező 18–80 éves erdélyi magyar populációra vonatkozó becslésnek tekinthetők.