Erdély első városi táncházát 1977 februárjában rendezték Kolozsvárt, a bábszínház próbatermében, közvetlen elindításában,  kibontakozásában pedig nagy szerepe volt a  kétszeres Kossuth-díjas néprajzkutató, népzenegyűjtő Kallós Zoltánnak — „akinek tevékenysége a világ összes táncházának és találkozójának egyik alapköve” és aki főképp a mezőségi és a gyimesi csángó hangszeres zene gyűjtésével és népszerűsítésével teremtett hiteles alapot a táncházmozgalom számára; valamint Könczei Ádámnak, aki nemcsak népszerűsítésén, hanem szakmai alapokra helyezésén is fáradozott.

A közösségi civil szórakozásként indult táncházmozgalom elválaszthatatlanul összefonódott a hiteles népzene felkarolásával, és első aranykorát élte azokban az években, köszönhetően nagy mértékben az évente megszervezett országos táncháztalálkozóknak, amelyeken  mérai, széki, visai, magyarszováti és más, az erdélyi magyar néptánc szempontjából jelentős falvak táncosai is részt vettek.

Népszerűségét jelzi, hogy nem csak felnőtt, de gyermektáncházak is alakultak sorra — ám sajnos épp ez a hatalmas népszerűség okozta a „vesztét” is: gyanússá vált az akkori hatalom szemében, egyre több gánccsal kellett szembenézniük a rendezvények szervezőinek s végül 1983–ban be is tiltották az országos találkozó szervezését. A táncházmozgalom 1989 után éledt újra és azóta is második aranykorát éli, köszönhetően többek között a Kallós Alapítvány által Válaszúton szervezett néptánc- és népzenetáboroknak, s talán soha nem volt ennyi fiatal népzenész és néptáncos, hivatásos és nem hivatásos táncegyüttesek, mint napjainkban, a néptánc pedig nem csak a fiatalok szórakozási, de életformájává is vált. 

Székelyudvarhely 1978-ban vonult be a magyar hagyományőrzés történetébe: itt akkor szervezték meg az első  táncháztalálkozót, s a kezdetből hagyomány lett, — szeptember 7-9. között pedig a kisjubileumot ülő mozgalom jegyében rendezték meg az Erdélyi Táncháztalálkozót, amelyre több száz táncos és népzenész érkezett, lépett fel Erdély legkülönbözőbb vidékeiről, településeiről. 

Szatmár megyét hivatalosan most a több mint egy évtizedes múlttal rendelkező Röpike Néptánccsoport és szilágysági férfi és páros táncokból összeállított koreográfiája képviselte, ugyanakkor a szatmári néptáncosok közül többen is ott ropták a forgatagban, nótáztak a muzsikaszóra.

„Első alkalommal léptünk fel a táncháztalálkozó hivatalos programjában — terveztük már tavaly is, ám akkor objektív szervezési okok miatt nem jött össze, idén viszont ők kerestek meg bennünket, természetesen igent mondtunk, és mutattuk be a színpadon Szilágyságtól - Szilágyságig című összeállításunkat.” — meséli szerkesztőségünknek a Röpikét vezető Kása Zsolt. Aki számára mondhatni dupla premier volt az Erdélyi Táncháztalálkozón való hivatalos részvétel, ugyanis a Röpikések mellett hatéves fia is járta a lépéseket a színpadon.

„A táncháztalálkozó a tánc igazi ünnepe, hiszen a Küküllő menti városban rendezték az első táncháztalálkozót 1978-ban. A közösségek azóta is büszkén ápolják e nemes hagyományt, s e kiemelt ünnepnek mi is részesei lehettünk ezekben a napokban. A szemlélőnek elképesztő élményben lehetett része; ezrek látogattak Székelyudvarhelyre. Délelőtt beszélgetünk, e napszak pedig igazán a családokról szól. Végighaladva a színház mögötti téren, a parkban családok beszélgetnek, gyermekek rajzolnak serényen az aszfaltra. Igen, majális-hangulatban telnek az órák.” — osztotta meg helyszíni élményeit Tóth János, a Hagyományok Háza hálózati és társadalmi kapcsolatokért felelős szakmai vezetője.

„A találkozó eredménye, hogy olyan közönséget tud magához vonzani, amelynek tagjai nem biztos, hogy a mindennapokban élik és ápolják ezt a kultúrát, de az itt szerzett élményeik kihathatnak a jövőre.
Nem szakmai találkozónak tekinthetjük a három napot, az együttlét varázsát élhetjük meg együtt; megtapasztalhatjuk a közösség erejét. A több száz, s mi több, ezer kilométerről érkezők régi ismerősökként üdvözlik egymást, s örömük kihat az egész találkozóra. Az amatőr mozgalom táncosainak, zenészeinek jelenléte a találkozó igazi erőssége, viszont a hivatásos együttesek programjai emelik a rendezvény fényét. A teljesség igénye nélkül, például a Városi Sportcsarnok adott  szombat este otthont az Erdélyi Magyar Hivatásos Néptáncegyüttesek közös előadásának.

A programokat az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány szervezi, s az Intézmény – számos önkéntessel kiegészítve – adja a rendezői stáb derékhadát. A Hagyományok Háza is kiveszi részét a programból, hiszen a helyi főszervező a Kaszaj Kulturális Egyesület nekünk fontos stratégiai partnerünk. 
A tömeget látva elégedettség tölti el a résztvevő szívét: a négy és félévtizedes kezdeményezés mára örömünneppé vált, ahol a Kárpát-medence minden szeglete – akár mint bemutatkozó, fellépő vagy vendég – jelen van.”

Szabó Kinga Mária/Csermák Zoltán

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!