A közel három évtizede megszervezésre kerülő Dsida–Páskándi–Jakabffy Napok rendezvénysor első megállójaként csütörtökön kora este Szatmárnémetiben, Dsida Jenő mellszobránál emlékeztek a rövid életű és kimagasló munkásságú költőre.

A főhajtást Kádár Adrienn, a Szatmárnémeti Református Gimnázium diákjának szavalata nyitotta, majd Muzsnay Árpád, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) főtanácsosa köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében többek között visszaemlékezett főiskolás éveire, amelyek során egykori tanárai már akkor felmutatták a Dsida-féle értékeket, megalapozván ezáltal az 1992-ben, az első kerek Dsida-évforduló alkalmával megrendezett emléktábla-avatást.
A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye, Schönberger Jenő püspök nevében Pakot Géza jezsuita atya köszöntötte az emlékezőket, majd továbbította a jezsuita rend szatmárnémeti közösségének jókívánságait. Elmondta, hogy a szerzetesrend is ünnepel, ugyanis rendalapítójuk megtérésének 500. jubileumi évét ülik, ami azért bír nagy jelentőséggel ezen esemény keretében, mert Dsida Jenő és a jezsuiták között az évek során szoros lelki közösség alakult ki. Ünnepi gondolataiban a teremtés egyik mozzanatát idézte fel, amelyet a költők küldetésével, a szó teremtő erejével hozott összefüggésbe, zárásképpen pedig egy Dsida Jenő-versrészlettel fejezte be diskurzusát.

Az erdélyi magyarság oltalmazója

A továbbiakban Szili Katalin, a magyar Országgyűlés volt elnöke, miniszterelnöki megbízott vette át a szót, megköszönve Muzsnay Árpádnak, hogy évek óta ugyanolyan lelkesedéssel és odaadással végzi munkáját. 115. évforduló lévén említést tett a tíz évvel ezelőtti megemlékezésről is, és örömét fejezte ki, amiért az elmúlt évtizedben történt események és nehézségek ellenére idén is ismét ilyen szép számban jöttek el tisztelegni Dsida előtt. 

Dsida Jenő munkásságára kitérve úgy fogalmazott: „Mindössze 32 esztendő adatott meg az életében, mégis egy egész életművet hagyott ránk. Egy olyan életművet, amiben benne van az, ami a költőről szól, hogy a költő az a nemzet mindenese, hiszen nem csak poéta, hanem valahol ott van mégis az a változástudat, az a prófécia, amit a költő tudhat a magáénak, és amiben Dsida is kijelentette, hogy Erdély az irodalom és a magyar irodalom tulajdonképpeni kovásza” — hangsúlyozta. Zárásképpen Reményik Sándor Dsida Jenőhöz írt szavait alakította át a jelenbe illően: „Jó, hogy voltál, jó, hogy nekünk voltál és ilyen voltál.”

Demeter Katalin konzul asszony Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa nevében köszöntötte az összegyűlteket, majd a megemlékezésre hangolódva Nyírő József Dsidáról szóló szavaiból, majd Simon Weil gondolataiból olvasott fel a jelenlévőknek. „Művészetével és közéleti szerepvállalásával egyszerre volt az erdélyi magyarság oltalmazója, anyanyelve tisztaságának örökös, láztól fűtött apostola és nemzete hű szolgája” — méltatta Dsida munkásságát. Zárásképpen elismerését fejezte ki a szervezők kiemelkedő munkája miatt, amely által Dsida szellemében példamutatóan tesznek hitet a szétszórt magyarság és az anyanyelvi kultúra mellett, nemzeti egységre szólítva fel a történelem végzetes erejével szemben.

Dsida barátai egy születésnapon

Ezt követően egy újabb Dsida-vers színesítette az emlékezést Kádár-Tóth Gergő, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum tanulója szavalatában, a rendezvény pedig Láng Gusztáv irodalomtörténész, egyetemi tanár előadásával folytatódott, aki már anno, egyetemista korában is Dsida Jenő költészetét választotta egyetemi szakdolgozata témájául, majd néhány évvel később kandidátusi értekezését is ebből írta meg — ezeknek köszönhetően aztán számára a Dsida-értékelés a mindennapi kenyere egy darabkája lett.

Tartalmas beszédében örömmel tudatta, hogy az összegyűltek egy születésnap meghívottai, ugyanis véleménye szerint az eseményre nem résztvevők, hanem Dsida barátai jöttek el. Gondolataiban többek között a XX. század legfontosabb költőire és az újklasszicizmus képviselőire tért ki, amelynek Dsida Jenő mellett József Attila és Radnóti Miklós a kimagasló képviselője. Ezt követően Láng Gusztáv Dsida, a magyar újklasszikus irányon belüli egyedülálló munkásságáról beszélt, kiemelve három kimagasló művét, amelyekről röviden mesélt is. Jellemzése szerint: „Dsida újklasszicizmusa nemcsak eseményekből, nemcsak az életének az epizódjaiból ihletődik, hanem éppen olyan mértékben ihletődik a költői hagyományból is: egyszerre beszél szerelemről és szerelmi költészetről, egyszerre beszél áhítatról, amit ő él át, és az áhítat költészetéről.”

Beszéde zárásában arra biztatta a jelenlévőket, hogy minél tovább olvassák, éljék át és tartsák fenn a Dsida költészete adta újraéledést, mert a „a költő addig él, amíg olvassák”.
Láng Gusztáv rendhagyó irodalomóráját újabb szavalatok követték Boros Júlia, a Szatmárnémeti Református Gimnázium diákja és Kása Petra, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium tanulója előadásában, majd egy szakképzett szavaló-előadó, Petneházy Attila színművész, miniszteri biztos lépett a mikrofon elé. Mint mondta, otthon érzi magát Szatmáron, s Szatmárnémeti nemcsak hagyományőrző tárgyai és finomságai, hanem magyarságának büszke megőrzése miatt is jelentős helyet foglal el szívében. Rövid beszédét követően Dsida Jenő Tükör előtt című versének egy részletét szavalta el, mondhatni eggyé vált a verssel, és teljesen magával ragadta a szobor köré gyűlt közönséget.
A rendezvényt hagyományosan Dsida Jenő mellszobrának megkoszorúzása zárta, amely előtt — szintén hagyományosan — a Dsida Jenő Cserkészcsapat tagjai álltak őrt.

Szabó Beatrix