Bemutatták kedd este a nagykárolyi Enyedi Anna Regina Az egykori Aranyszarvas fogadó című helytörténeti munkáját. A hajdani szálló épületéről szóló kiadványnak nagyon örül a polgármester, aki újabb kiadványok elkészítésére buzdította a szerzőt.

A jelenlegi nagykárolyi városházáról szóló négynyelvű — magyar, román, német és angol — kiadványt állított össze a helybeli Enyedi Anna Regina művészettörténész. Az egykori Aranyszarvas fogadó című helytörténeti munkáját tegnap mutatták be abban az épületben, amelyről a kiadvány szól. A vártnál is többen jelentek meg az alkalmon, több tucat széket is kellett hozni, és így is többen állva maradtak a patinás díszteremben.

A hajdani szálló épületéről szóló kiadványnak nagyon örül a polgármester. Kovács Jenő a köszöntője rendjén arra buzdította a szerzőt, hogy újabbakat, még átfogóbbakat készítsen. Mint mondta, ilyen kiadványokra egyaránt szüksége van a helybelieknek, illetőleg az idelátogatóknak. Kifejtette továbbá, hogy ez tulajdonképpen egy első megnyilvánulása egy helytörténeti sorozatnak. A városvezetőség ugyanis Nagykároly jeles épületeit igyekszik bemutattatni, s mindez része annak a nagyszabású tervnek, mely legfőbb célkitűzése a város épített örökségének megőrzése, éltetése. Dr. Hágó Attila Nándor történész kiemelte: „olyan munkát tarthatunk a kezünkben, amely szól a nagyközönségnek, mégsem nélkülözi mindazt, amit egy tudományos munka megkövetel”.

A bemutatót amúgy stílusosan a hajdani Aranyszarvas fogadóban tartották meg, azaz a jelenlegi városházában, mégpedig annak a legnevezetesebb részében, a díszteremben. Egykoron megyebálok helyszíne volt ez az impozáns helyiség, amelyben a város kegyúri családja egykori intézőjének lánya, Szendrey Júlia és a korban már ismert költőnek számító Petőfi Sándor 1846. szeptember 6-án táncot leejtett. Azokat a pillanatokat idézte meg Ti ákácfák e kertben című költemény által Keresztesi Dávid, majd szintén Petőfi-strófákkal szolgált — immár románra fordítva — Adrian Ștefănuți. Komlódi Kinga és Enyedi Bálint a nagykárolyi Ceatăra népzenészeinek kíséretében korabeli táncokat adtak elő: keringőt, magyaros csárdást, polkát. Mindezek előtt Enyedi Anna Regina pár szóban kifejtette, milyen viseletet is hordtak a korban a részvevők. Elhangzott például, hogy két pártra szakadt az úri társaság, hiszen voltak a nyugatosabb „frakkosok”, akik frakkot hordtak, míg a „zekések” a magyaros sújtáshoz, az atillához ragaszkodtak.

Az épület történetéről is beszélt a szerző. Számos illusztrációval is kiegészítette mondandóját, melyben igen részletesen szólt a kutatás folyamatáról (több hónapos, sőt, akár éves munka áll a füzet mögött!), de számos adalékkal is szolgált az épület történetével kapcsolatban. Megemlítette a többi között, hogy nem tudni, mikortól is működött Nagykárolyban a szálló. Az elnevezés — Aranyszarvas — jellemző a korban, ám, hogy a károlyi vendéglátó hely miért pont ezt a nevet kapta, nem tudni. Vélhetően köze lehet az egykor a város mellett lévő Szavas-ligetnek hozzá — vetette fel. Beszélt arról, miért is szorgalmazta Károlyi György gróf, főispán, feleségének, Zichy Karolinának az unszolására, hogy a másfél évtizeddel korábbi földrengés után nemcsak felújítsák, hanem jelentősen kibővítések a szállót, mely korábban is jelentős volt, hiszen akár harminchat lót is el lehetett az istállójában szállásolni. Megmutatta azokat a tervrajzokat, amelyeket a korban már jelentős hírnevű építész, Ybl Miklós készített. Természetesen beszélt ama nevezetes megyebálról, amelyen Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelme kibontakozott, de részletezte azt is, hogy milyen lehetett akkoriban a megvilágítás, milyenek lehettek a díszítések.

Korabeli sajtós híradások révén számolt be arról, miért is lett a városé az épület, és milyen nagy volumenű felújítások zajlottak benne az előző századfordulón. Beszélt ugyanakkor, hogy legutóbb hogyan is lett ismét az önkormányzaté az hajdani szálló, és miként lett belőle a Nagykárolyi Polgármesteri Hivatal jelenlegi székhelye.

Előadását, melyet magyarul is, románul is elmondott hosszas tapssal méltatták a jelenlévők. És persze mindannyiuk kapott is egy-egy tiszteletpéldányt a kiadványból, mely nyomdai előkészítését a nagykárolyi INFOservice végezte, míg a nyomtatás a kolozsvári Tipo Offset érdeme. A füzetben számos korabeli illusztráció is megtalálható, illetőleg az épület mai állapotát is megismerhetjük belőle.

Megyeri Tamás Róbert