Gönczy Gábort, a Kölcsey Ferenc Véndiákszövetség elnökét, a véndiáktalálkozók történetéről, azok célkitűzéseiről, szerepükről, valamint a Véndiákszövetség egyéb tevékenységéről és a magyar véndiákok összefogásának fontosságáról kérdeztük.

„Szeretettel köszöntök mindenkit, aki erre a rendkívüli találkozóra eljött. Ilyen alkalom még nem adódott ebben a majdnem félévezredes iskolában. Talán a sors kényszerített bennünket arra, hogy végzetes szétszórattatásunk előtt, a még megmaradtak, a még egymást keresők, szövetségre lépjünk, és egymást gyakrabban számba vegyük…!” — ezekkel a szavakkal nyitotta meg a Véndiákszövetség alakuló ülését Ligeti L. Zoltán 1992. január 23–án. Az a Ligeti L. Zoltán, aki már túl volt a hetvenen, de kora nem akadályozta meg abban, hogy töretlen lendülettel és lelkesedéssel lásson hozzá az elmúlt évtizedekben következetes rendszerességgel tönkretett, kiirtott intézményeknek, hagyományoknak újraélesztésében. Pontos elképzelései voltak a szervezéssel, műsorral, alakszabályzattal stb. kapcsolatban. A tanár úr, Laci bácsi halála után jogosan vetődött fel a kérdés: Hogyan tovább? Mindenki számára egyértelmű volt, hogy azt a tevékenységet, amelyre igény van, folytatni kell. Ez csak úgy lehetséges, ha sikerül találni önzetlen, lelkes embereket, akik hajlandóak tenni azért a közösségért, amelyhez tartoznak. Az idén megrendezett XXI. Véndiáktalálkozó azt igazolja, hogy vannak még emberek, akik számára fontos, hogy a megvalósítás útján tovább vigyék Ligeti L. Zoltán álmát. Erről a csodálatos, de nem könnyű útról kérdeztük Gönczy Gábort, a Véndiákszövetség jelenlegi elnökét.

Ligeti L. Zoltán álmai

— Mennyire voltak merészek és megvalósíthatók Ligeti L. Zoltán álmai?

— Én ma is nagyon jó ötletnek tartom azt, amit Ligeti L. Zoltán tanár úr elképzelt és 1991–ben kezdett el megvalósítani. Akkor csak egy magyar líceum volt Szatmár megyében és az volt a cél, hogy a Kölcsey Ferenc Véndiákszövetségbe tömörüljenek azok a magyar véndiákok, akik a megye bármelyik középiskolájában végeztek. Ebben a formában a Laci bácsi álma megvalósult, hiszen minden évben nagyon sok osztálytalálkozót szerveztek, amelyekre a világ minden tájáról jönnek haza olyan véndiákok, akik valamelyik Szatmár megyei középiskolában végeztek. Az 1989–es változások előtt hányatott sorsuk volt a magyar középiskolásoknak. Folyamatosan cserélték az épületeket, volt olyan osztály, amelyik négy év alatt három épületben tanult, de olyan osztályok is voltak, amelyek egy épületben tanultak, de az iskolának háromszor változott a neve. Ugyanúgy nehéz helyzetben voltak a tanárok is. Volt olyan tanár, aki két–három iskolaépületben is tanított, és szünetben rohant egyik épületből a másikba. Ezért volt jó az, hogy ezek a hányatott sorsú diákok és tanárok évente egyszer találkozhassanak, felidézzék kellemes és kevésbé kellemes emlékeiket, és ha van rá igény, jó tanácsokkal lássák el a mindig újakat.

A Véndiákszövetség mindenkié

— Miután a Kölcsey Ferenc Főgimnázium mellett más magyar nyelvű középiskolák is létrejöttek, sokan azt gondolták, hogy a Véndiákszövetség a kölcseyseké, a Véndiáktalálkozókon pedig a kölcseysek vannak otthon. Mi ebből a valóság?

— Téves felfogás az, hogy a Véndiákszövetség csak a kölcseyseket tömöríti. A Kölcsey Körnek évtizedekre visszanyúló múltja van, már megalakulásakor is ide tömörültek a Római Katolikus Királyi Gimnázium, az egykori Református Gimnázium, valamint a fiú és a lány tanítóképzősök és más magyar nyelvű középiskolák tanulói. A Véndiákszövetség egy nagyon régi hagyományt folytat. Nagyapám már a múlt század harmincas éveinek végén, a negyvenes évek elején szervezője volt a Kölcsey Körnek, akkor, amikor nem volt Kölcsey Ferenc Gimnázium. Akkori dokumentumok igazolják, hogy körülbelül háromszáz szervező tevékenykedett. Mi ezt a hagyományt szeretnénk folytatni, erre akarunk építeni. Megalakulásunkkor nálunk is sok volt a szervező, sajnos ezek közül sokan meghaltak, sokan különböző okok miatt elmaradtak. Nem mindenki tud időt szakítani és részt venni a tevékenységeinkben. 1990–ben nekem apám fogta meg a kezem és vitt el az ülésekre. Érdekességként említem meg, hogy az alakuló ülés jegyzőkönyvében az én nevem szerepel az első helyen. Ez amiatt van, mert megkérdezték, hogy kinél van papír és írószer. Jelentkeztem, hogy nálam. Erre azt mondták: írjad, hogy kik vannak jelen! Mivel nem ismertem mindenkit, amíg elhangzottak a nevek, felírtam a saját nevemet. Apám halála után (1994) átvettem a feladatait. Az első elnök Ábrám Sámuel volt, őt követte Grebur Miklós, Kondor József, majd jöttem én. Engem eddig háromszor választottak meg elnöknek.

Más tevékenységek

— A Véndiákszövetség nem csak a véndiáktalálkozók szervezésével foglakozik, sok más olyan tevékenysége van, ami a megye magyarsága érdekében történik. Melyek ezek a tevékenységi körök?

— Amikor gyűjtöttem az anyagot a 40 éves az Állami Magyar Líceum című kötethez, nehéz volt kiválasztani a legfontosabbakat. Jelen vagyunk minden kulturális eseményen, ahol kell koszorúzunk. Legutóbb a Mátyás–szobor avatásán vettünk részt egy kirándulással egybekötve. Szatmárnémeti mindhárom magyar középiskolájából vittünk három tanulót és egy kísérőt, valamint öt cserkészt és egy kísérőt. Az iskolákat arra kértük, hogy olyan tanulókat küldjenek, akiknek az anyagi helyzete nem engedi meg, hogy eljussanak oda. De támogatunk kulturális rendezvényeket, iskolai rendezvényeket, díjakat ajánlunk fel a magyar iskolák tanulóinak, a versenyeken résztvevőknek stb. Még egyszer hangsúlyozom: a Véndiákszövetség minden Szatmár megyei magyar középiskolában végzett tanuló szövetsége, melynek az a feladata, hogy tömörítse a magyar véndiákokat. Véndiák az is, aki ebben az évben végzett.

Új elemek

— Milyen új elemeket tartalmaz az idei találkozó?

— A véndiáktalálkozók minden évben két helyszínen zajlanak: az ősi iskolában (jelenleg Református Gimnázium) és egy másik helyszínen — filharmónia, színház, a Római Katolikus Püspökség díszterme, ebben az évben a Kölcsey Ferenc Főgimnázium új épületének díszterme. A pénteki eseményeket azért nem szervezzük az iskolában, mert ott már elhelyezik az asztalokat, a színpadon próbálják a hangosítást, tehát nem alkalmas a hely. Ebben az évben a pénteki események a Kölcsey Ferenc Főgimnázium új épületében kapnak helyet amiatt, hogy a távolból érkező véndiákok, de azok is, akik nem voltak még az új épületben, láthassák, hogy az iskola méltó helyre került, az épületfelújítások jó ütemben haladnak. Nagyon sok rossz hír kelt szárnyra az utóbbi években, sok volt a költözködés, valóban sok volt a megpróbáltatás, de most már meg lehet győződni arról, hogy az iskola hazatalált.

Osztálytalálkozók

— Az idén körülbelül hány osztálytalálkozóra lehet számítani?

— Ezt számszerűen nagyon nehéz lenne megmondani, ugyanis az idősebbek közül egyre kevesebben jönnek el: sokan betegek, sokan már meghaltak, jelenleg is többen kórházban vannak vagy ágyhoz kötöttek. Be kell vallani, hogy az idősebb korosztály a leglelkesebb. Lesz olyan hatvanéves találkozó, ahol tizenegy–tizenketten jelezték részvételi szándékukat, de húsz személyre foglaltak asztalt, hogy ha többen jönnek, legyen helyük. Több olyan eset van, hogy három–négy osztály közösen szervezi a találkozót. Tény az, hogy sokan jönnek el itthonról is, külföldről is. Nagyon sok külföldön élő számára ez a szabadság, mert ez az az alkalom, amikor egy helyen tud találkozni nagyon sok régi ismerőssel.

Magyar ünnep

— Igaz–e az, hogy a Véndiáktalálkozó a szatmári magyarság egyik legnagyobb ünnepe?

— Határozottan igaz. Nincs ennél nagyobb magyar rendezvény, amelyre ennyi ember menne el, és sokan közülük a világ másik oldaláról. Hogy ki, miért ment el, az vitatható, de nem a mi dolgunk, hogy megítéljük őket. Az viszont tagadhatatlan, hogy nagyon vágynak vissza, hogy találkozzanak egykori osztály- és iskolatársaikkal. Az iskolában, az osztályban négy év alatt kialakultak nagyobb közösségek és kisebb csoportok. Ezeknek megvan a történetük, amelyeket fel lehet idézni, lehet vitatni és kommentálni. Az évek, évtizedek távlatából azonban minden másként látszik. Mindenki megváltozott, részben mindenki más lett, részben ugyanaz maradt. A véndiáktalálkozókon nem csak az emlékek kerülnek elő, hanem azok az elemek is, amelyek megváltoztak vagy megmaradtak.

Elek György