— Fiatalon kerültél be a politikába, és mondhatjuk, hogy sikeresen alakult a politikai karriered. Honnan indult, hogy alakult ez a karrier?

— A közélélet mindig vonzott. Újságíróként kezdtem a közéleti tevékenységem, és már akkor is a helyi adminisztráció érdekelt. Úgy gondoltam, nagyon fontos szegmens az, ahol mi dönthetünk a saját ügyeinkről. A polgármesteri hivatalok, a megyei tanács működését elemeztem, azoknak a munkáját igyekeztem jobban megérteni és az embereknek bemutatni. Valahogy adta magát, hogy ha sokat foglalkozunk egy kérdéssel, akkor úgy gondoljuk, hogy tehetünk is valamit azért, hogy jobban menjenek a dolgok. Az önkormányzatokkal és a helyi adminisztrációval foglalkozó újságíróként egy lépés választott el attól, hogy aktívan is részt vehessek a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) munkájában, a helyi adminisztrációban, ami főleg a mi közösségünk szempontjából nagyon fontos. Ezt így gondoltam akkor is, és így gondolom most is. 2007-ben megpróbáltam segíteni kommunikációval a helyi önkormányzatoknak, így kezdtem el tevékenykedni az RMDSZ-nél. Azt hiszem, ez egy jó döntés volt, mindenképpen egy más fordulatot jelentett a mindennapokban, hiszen nem mindegy valamiről tájékoztatót írni újságíróként, vagy aktívan részt venni a folyamatok alakításában. A közélet iránti szeretet megmaradt bennem 2007-től, azóta aktívan igyekszek részt venni minden olyan munkában, ami adódott helyi és megyei önkormányzati képviselőként, a megyei tanács elnöki kabinetje vezetőjeként vagy épp megyemenedzserként. Fontosnak tartottam azt, hogy mindegyik helyi önkormányzatnak a munkáját meg tudjam ismerni és meg tudjam érteni; segíteni ott ahol lehet, illetve jobban rálátni arra, hogy mik mozgatják helyi szinten a közösségeink mindennapjait. Nagyon jó látni, ha 2007-ig visszatekintünk az akkori állapotokra, és összehasonlítjuk a mostaniakkal, ami nagyon nehéz, mert hajlamosak vagyunk nem észrevenni a pozitív változásokat, amik történtek a megyében. Jó látni, hogy mennyi minden változott jó irányba ebben az időszakban. Jó érzés tudni, hogy az RMDSZ csapatának, tisztségviselőinek komoly szerepük volt abban, hogy ez a változás megtörtént. Én azt hiszem, hogy Szatmár megye sokkal szebb képet ad a világnak saját magáról, illetve mindenki sokkal jobban érzi magát ebben a megyében, mint tizenhárom évvel ezelőtt. Ebben nagyon nagy szerepük van az erős önkormányzatoknak.

— Bekerültél a képviselőházba, és máris az RMDSZ-frakció titkára lettél. Mit jelent számodra ez a feladat?

— Valójában az RMDSZ frakciója egy kisebb frakció parlamenti szinten. A két frakcióvezető-helyettes és a frakcióvezető munkáját erősítem, elsősorban a frakció mindennapi életének a szervezési részében kell részt venni, hogy gördülékenyebbek legyenek a dolgok, az információ áramlása a csapattagok között, de a frakción belül ez eddig is megvolt. Itt elsősorban a szervezési kérdésekben lehet segíteni. Sokkal könnyebb helyzetben vagyunk, mint a nagy román pártoknak a frakciói, ahol több száz ember működését kell összehangolni. Eddig is élők voltak a frakció ülésen való beszámolók, mindenki részleteiben megismerheti a különböző szakbizottságokban tevékenykedő kollégák munkáját, így teljes képet kapunk mindarról, ami körülöttünk zajlik.

— Kezdő parlamenterként bizonyára nehézségeket okoztak a járványhelyzet miatt bevezetett intézkedések. Hogyan alakul egy parlamenti képviselő élete? Milyen arányban korlátozta tevékenységed a távmunka?

— Általában vasárnap délután szoktunk elutazni Bukarestbe. A december 21-i eskütétel után hibrid rendszerben történik a parlamenti munka, online bejelentkezéssel is részt lehet venni a szakbizottsági üléseken, a plénumon vagy akár a végszavazásokon is. Jelen kell lenni viszont azokon az üléseken, amelyeken a két ház hoz közös döntéseket. Nagyon kevés olyan hét volt, amikor nem voltunk jelen személyesen a bukaresti törvényhozás kirendelt programja szerinti munkában. Úgy érzem, hogy minket azért jogosítottak fel az emberek, hogy Bukarestben képviseljük őket, amennyire csak lehet. A személyes találkozókat nem helyettesítheti semmi, ezt érezzük az élet minden területén, hogy az online egy lehetőség, de nem tudjuk százszázalékosan kihasználni. Az online jelenlétnél a fizikai mindig eredményesebb, talán jobban át tudjuk adni az álláspontjainkat a más pártokban lévő kollégáknak. A plénum vitáiban pedig egyértelműen sokkal hitelesebb a személyes jelenlét, ezért a szatmári kollégákkal is inkább emellett döntöttünk, és nagyon kevés olyan pillanat volt az elmúlt néhány hónapban, amikor nem személyesen vettünk részt a parlamenti munkában. Talán ez azért is volt elsősorban számomra fontos, mert egy teljesen új megbízatásról van szó, bár a parlamenti munka mikéntjéről volt fogalmam, ugyanis állandó kapcsolatban álltam a parlamentereinkkel, amikor az önkormányzatnál dolgoztam. Volt fogalmam arról, hogy milyen aktivitásokon kell részt venni a parlamentben, milyen az élet Bukarestben, mint ahogy szokták kérdezni az ismerőseim. Most úgy érzem, hogy új képviselőként még hangsúlyozottabbá vált, hogy személyesen is ott legyek, megszokjam a légkört és azokat a játékosokat, azokat a csapattagokat, akiknek a támogatására a következő időszakban is számítok. A szocializálódás online sokkal nehezebb.

— Sokan azt hiszik, hogy a parlamenti munka annyiból áll, hogy a plénumban szavaznak vagy nem szavaznak a képviselők, holott a lényeg a háttérmunkában dől el.

— Mint már említettem, mi vasárnap utazunk fel a fővárosba, hogy hétfő reggel már igyekezzünk átlátni, hogyan fog működni a heti program. A jövő heti programot mindig az azelőtti héten fogadja el a képviselőház állandó bírója. Eldöntik, hogy mikor vannak a bizottsági és a szakbizottsági ülések, a plénum ülése stb. A plénumi szavazás a legrövidebb momentuma egy bukaresti hétnek; ahhoz, hogy egy törvénytervezet végszavazásra kerüljön a képviselőházban, nagyon sok lépésen kell túlesni. Miután a bizottsági szűrőkön kap egy végleges formát a törvénytervezet, a plénumba kerül, ahol a plénumi vitában is lehet végezni változtatásokat.

— A választók egy-egy törvény elfogadása után elég gyakran mondják, hogy jobb lett volna így vagy amúgy, az is gyakori, hogy többet vár el a választó, mint amennyit egy kis létszámú frakció elérhet. Hogyan tud eredményeket elérni az RMDSZ?

— Amiatt is fontos a személyes jelenlét, hogy minél nagyobb mértékben tudjuk az álláspontunkat érvényesíteni. Már ebben a törvénykezési ciklusban is volt néhány olyan kezdeményezés — az adminisztratív bizottságban is, melyben én tevékenykedek —, ami nem vált volna a helyi adminisztrációk hasznára, ha nem találtunk volna megfelelő partnereket ahhoz, hogy érvekre épülő vitákkal a számunkra megfelelő változat kerüljön elfogadásra. Ezt online nem lehet elérni, kell a személyes jelenlét. Nekem talán az a szerencsém van, hogy eddig is az adminisztrációval foglalkoztam, és most is a helyi adminisztrációs parlamenti bizottságban tevékenykedek. Ez egy olyan bizottság, melyben a legtöbben a konszenzusra törekednek, hiszen kevés olyan kezdeményezés van, ami egy RMDSZ által vezetett önkormányzatnak pozitív eredményeket hoz, és negatívat hozna egy PSD-s vagy PNL-s önkormányzatnak. Azt akarom ezzel sugallni, hogy jó egy olyan községnek, melynek választói RMDSZ-es polgármestert választottak, és minket hatalmaztak fel, hogy képviseljük őket a parlamentben, könnyebb egyszerű érveléssel, kevesebb vitával olyan döntéseket hozni, amik sok önkormányzatnak adnak pozitív lehetőségeket. Ami jó egy polgármesternek, az nem feltétlenül rossz egy másiknak, főleg, ha az ő mindennapjait, az önkormányzat lehetőségeit segíti, illetve bővíti ez a kezdeményezés.

— Hogyan működik a frakció és a más pártokkal való együttműködés?

— A frakció mindennapi életében fontos, hogy többen miniszteri rangra emelkedtek: Tánczos Barna és Cseke Attila két nagyon fontos minisztériumot irányít, illetve Kelemen Hunor a koalíció miniszterelnök-helyettese. Nagyon kevés olyan minisztere van a kormánynak, akik a parlamenti munka mellett végzik a miniszteri munkájukat. Kelemen Hunor folyamatosan tájékoztatja a frakciót a koalíció legújabb kérdéseiről, a minisztereinkről pedig minden párt képviselői jó véleménnyel vannak. Cseke Attila például kéthavonta eljön a mi bizottságunkba — egyébként szorosan kötődik az ő tevékenységéhez —, az adminisztrációs tevékenység megköveteli, hogy szoros együttműködésben legyen a bizottsággal. Ez a hozzáállás, hogy tiszteli a parlament munkáját, és úgy gondolja, hogy a törvénykezésnek ez a legfelsőbb fóruma, mindenképpen nagyobb figyelmet kíván, mint amit az elmúlt időszakban sokan gondolnak róla, mindenképpen jól veszi ki magát a kollégák között. Természetes, hogy az első egyeztetések a frakciótagokkal történnek meg, első kézből értesülhetünk azokról a kezdeményezésekről, amik minisztériumi szinten a parlamentbe is be fognak gyűrűzni, így könnyebben felkészülhetünk, könnyebben javíthatunk rajtuk, és a más pártokban lévő kollégákkal is sokkal hamarabb kezdhetjük el az érvelést. A kommunikációs híd, ami van a minisztereink és a különböző tisztségviselőink, intézményvezetőink között a bukaresti közhivatalokban, illetve a parlamentereink között, mindenképpen sikeresebbé teszi mindegyikünknek a munkáját. Rendszeresen tájékoztatnak a minisztériumokhoz tartozó államtitkáraink is arról, hogy milyen irányba haladnak a minisztériumok. Az ilyen találkozókon a parlamentereknek is lehetőségük van a minisztériumok felé tolmácsolni azokat a problémákat, amelyeket helyi szinten jeleznek a választópolgárok és az önkormányzatok. Ha ez az élő kapcsolat továbbra is megmarad, hasznos láncszemei lehetünk az egész régió fejlesztésnek.

— Bizonyára nem mindig egyszerű a román pártokkal történő együttműködés. Másként viszonyulnak a pártok az RMDSZ-hez, amikor kormányon van, és nem ellenzékben.

— Nagyon érdekes a román-magyar problémák elsimítása, mert jelenleg ezek a problémák nem állandók. Ha jobban meg akarom ismerni a más frakciókban ülő kollégákat, az internet bő táptalajt ad, hogy megkeressük, ki mivel foglalkozott az elmúlt időszakban. Nagyon érdekes látni, hogy sok jelenleg is tisztségben lévő parlamenter, aki az elmúlt mandátumban is ott volt, amikor az RMDSZ nem vett részt a kormányzásban, mennyivel másképp beszélt a magyarokról, mennyire támadta a mi közösségünket. Ez a hangulat nagyon sok képviselő esetében elhalt. Az, hogy az RMDSZ ma a kormány egyik fontos alappillére, illetve ennek a koalíciónak a tagja, mindenképpen keretet ad a magyar közösséghez való pozitív hozzáállásnak. Az AUR teljesen másképp áll a magyar közösséghez, mint a parlament többi pártja, s ennek gyakran hangot is ad. Én hiszem azt, hogy amikor lehetőségünk van beleszólni a saját ügyeinkbe, akkor határozottabban tudjuk megvédeni a közösséget, már a támadások előtt meg lehet állítani a gyűlölködést.

— Ezek szerint nagyon fontos, hogy az RMDSZ ott legyen a kormányban és a helyhatóságokban?

— Azt, hogy részt veszünk a kormányban vagy sem, mindig az adott helyzet határozza meg. A mai parlamentben nem tudunk más kormánykoalícióban gondolkodni, amelyik egy nyugodt kormányzásra ad lehetőséget. A nyugodt kormányzás alatt nem azt értem, hogy a kormányt nem érik kritikák. Egy világjárvány idején egy politikai válság hiányzik legkevésbé az országnak. Az elmúlt időszakban nagyon sok vita volt a koalíción belül, az RMDSZ úgy próbált fellépni, mint egy kiegyensúlyozó tényező. Ez eddig sikerült. Én azt látom, hogy ez a kormányra lépés helyes döntése volt az RMDSZ-nek, ami elég tág körben át volt beszélve. Volt korábban olyan periódus, amikor fel volt ajánlva az RMDSZ-nek a kormányban való részvétel, ám akkor a politikai helyzet azt hozta, hogy nem lenne hasznos. Kormányzati felelősséget vállalni akkor, amikor nem számítanak a szakértelmünkre, nem érdemes, mert csak a parlamenti szavazatokra számítanak.

— A többnapos parlamenti munka után hazatérve nincs pihenés, hiszen kapcsolatot kell tartani a választókkal. Ez a kapcsolattartás hogy működik?

— Azok az események, melyeket a Facebook-oldalainkon megosztunk azzal kapcsolatosan, hogy milyen találkozókon és rendezvényeken veszünk részt, csak egy nagyon kevés részét képezik annak, ami az itthoni munkára vonatkozik. Én azt hiszem, ugyanúgy, ahogy beszéltük a parlamenti munka kapcsán is, sok mindent nem lehet online megoldani, ehhez mindenképpen kell a személyes kapcsolat. Azon túl, hogy a járványügyi szabályok is megengedik, hogy több esetben, több helyen, különböző tematikákban rendezvények és találkozók jöjjenek létre, amelyeken esetleg mi is hozzáadott értéket hozhatunk: bukaresti friss híreket vagy a következő időszak lehetőségeit tudjuk bemutatni polgármestereknek, vagy kulturális rendezvényeken tudjuk megfogalmazni a gondolatainkat, azon túl a választók az RMDSZ irodákban kérdéseket intéznek hozzánk, találkozókat igényelnek, amelyek nem feltétlenül a szokásos fogadóóra formájában valósulnak meg, hanem a hazaérkezés után ezeket próbáljuk kielemezni.

— Mennyi idő marad a családra, a magánéletre?

— Ez egy olyan kérdés, amire az a legjobb válasz, hogy nem elég. Én nagyon családcentrikus vagyok, nekem a családom adott erőt a kampány idején, ők segítettek akkor is, amikor az önkormányzatban igyekeztem elmélyülni a kérdésekben. Most, hogy az időm nagy részét Bukarestben töltöm, az ottani esték hosszúra nyúlnak, úgyhogy elmarad a gyerekekkel a meseolvasás, a jó éjt puszi. Van lehetőség a videobeszélgetésre, de ez korántsem elég számomra, viszont hiszem azt, hogy az együttlét tartalommal van megtöltve, ez eddig maradéktalanul sikerült. A családdal töltött idő a legfontosabb feltöltődési lehetőségem.

Elek György