Gombostűt sem lehetett leejteni a felújított halmi kultúrotthonban, ahol öt év(ad) kihagyás után ismét egybegyűltek a megyebeli diákszínjátszók a LiterArt Magyartanári Egyesület által szervezett Diákszínjátszó Fesztiválra — arra a Szatmár megyei rendezvények között mind a mai napig egyedinek számító, megmérettetéssel ötvözött seregszemlére, amelynek nagyon várták már a visszatérését, hiszen különleges helyet vívott ki magának a diákok és tanárok szívében egyaránt. 

A jubileumi, XV. fesztiválra nem kevesebb mint kilenc „társulat” nevezett be, és mint a kölcseys Gumó FBI csapat rendező~felkészítőjeként érkezett Fisár Erika szaktanfelügyelő fogalmazott: „Jó helyen vagyunk. Jó helyen vagytok. A színjátszás minden percben jelen kell legyen az iskolában; a próbák alatt megéltekből csak gazdagodtatok.”

S bár öt év kihagyás nagy idő egy rendezvény életében, a  fesztivál megálmodóinak-szervezőinek elsődleges célja — hogy az általános iskolás korosztály közelebb kerüljön a színház világához, a színpadi formák segítségével (mozgás, zene, szép magyar beszéd) bővüljön önkifejezési kultúrájuk, fejlődjenek kommunikációs képességeik, mozgásuk és önbizalmuk — most is maradéktalanul megvalósult. Ugyanakkor ez a hosszabb szünet még élesebben világított rá felgyorsult világunk (elsősorban mentalitásbeli) gyors generációváltásra is; arra, hogy a technikai kütyük, a különböző közösségi médiafelületek mennyivel inkább mindennapjaink lételeme, mint volt öt évvel ezelőtt.

A fesztivál örökmozgó, fáradhatatlan szervezője, Pap Erika magyartanárnő, a főtámogató Kiss Csaba vállalkozó és a házigazda Illyés Sándor polgármester sok sikert kívánó köszöntése után „felgördült a függöny” — elsőként az Avram Iancu Általános Iskola Szerethetők csapata lépett színre Igazi ünnep című darabjukkal. Az összeforrt csapat jó térhasználattal és játékkal adta elő a szegény cipész történetét, aki karácsony este a Mennyből az angyalt tanítja gyermekeinek s előbb ugyan elfogadja a  gazdag szomszéd lefizetését, akit zavar az áthallatszó ének, végül a történet morális tanulsága sem maradt el: pénzzel nem lehet boldogságot venni. 

Aztán dinamikus zenére, pörgősen indítva berobbantak a Színkópék — a Nagykárolyi Elméleti Líceum diákjai megnevezésileg gyermekvers összeállítást mutattak be, ám A mi padunk ennél sokkal több volt: jól kidolgozott, igazi csapatmunka. A dinamikus, sodró lendületű előadást nem akasztotta homokszem, a kamaszkor küszöbén álló szereplők önmagukat adták nem is szerepet játszottak, jól használva a gesztusokat, maximálisan kihasználva az apró szituációkat, megformálva az egy–két perces jelenetekben a karaktereket, az életkorukra jellemző meglátásaikat, kérdéseiket, kritikus hangú véleményeiket. Sem le, sem túl nem játszották egymást: egymásra figyelve, együtt építették fel a darabot.

Ha valaki azt hitte, olyan „lerágott csontról” mint Petőfi János vitéze már nem igazán lehet semmi újat hozni, az alaposan meglepődött, hiszen a Refis Komédiások brillírozva mutatták meg: igenis lehet még egy ilyen klasszikust is remixelni. Anélkül, hogy az alaptörténet és –hangulata elveszett vagy csak csorbult volna, a Refis Komédiások nem is újraírták, mint inkább bemutatták Petőfi hogyan írta volna meg napjainkban: facebookkal és tiktokkal, szelfiző huszárokkal, nagyon jó zenékkel, kissé (?) falsul éneklő Napozókirállyal, rappeléssel. Különösebb díszlet nélkül, néhány frappáns megoldással, a jelmezekkel és játékukkal hitelesen és élvezetesen teremtették meg a János vitéz világát és szinte „sütött”, hogy mindenki nem csak átélte, de nagyon is élvezte a szerepét. 

Önmagukat adták az Erdődi Technológiai Líceum Kérdezz bármit csapatának tagjai is, annál is inkább, mivel a Jelenet egy iskola életéből darabjuk valóban erről szólt: egy átlagos napról a suliban, pontosabban olyan iskolában, ahol sok a roma diák — és ezt a témát sem kerülgették forró kásaként, mint ahogy a mostanság dúló nemi identitás körüli harcnak is humorral tartottak görbe tükröt —  a poénkodásokról, az óra alatti mobilozásról, a születésnapját ünneplő tanárnál való jópontszerzésről. 

Lúdas Matyi, szintén újratöltve — a Halmi Általános Iskola Fecsegő Tipegőinek előadásában a libák mesélték, illetve gágogták el a klasszikus történetet, s a díszlet mellőzése itt sem vált a hangulat rovására, hiszen a színpadot betöltő, folyamatos totyogó mozgásban lévő libák hol a baromfiudvar, hol az vásár, hol az erdő érzetét keltették és dinamikusan sodorták a mesét a jól ismert végkifejletig.

A Túrterebesi Általános Iskola Újrakezdőinek A tacskó bohózata valóban az volt, amit a fogalom jelent: könnyed, vidám, szórakoztató és természetesen félreértésen alapuló történet, amelyben az érzelmeknek nem csak a szavak, de széles gesztusok, mimikák is hangot adtak.

Valamennyi diáktípust, a másik meg nem értését és az egymáshoz való viszonyulásukat felsorakoztatta a kölcseys Gumó FBI Elfogad(lak) színjátéka. Utóbbi érzések csak akkor változnak szinte idilli happy endé, azaz megértéssé és elfogadássá, amikor nagyrabecsült tanáruk az osztályban felejti naplóját, s közösen olvassák el a róluk írt jellemzéseit, pozitívumokat. A csapat kidolgozott összjátéka valóban elhitette a közönséggel, hogy az utállaktól eljutnak az elfogadlakig; a román órai felelés kínkeserveinek pantomimjátéka, valamint a helyettesítő tanárt virággal lekenyerező, de amúgy románul kukkot sem tudó „nagymenő” jelenetek pedig leplezetlen fricskája volt annak, milyen nehezen boldogulnak a szatmári diákok ezzel a tantárggyal.

Legyünk jók … de hogyan? tette fel a kérdést a Ion Creangă Általános Iskola Csiribiri társulata, s ugyan a Jótündér teljesíti mind a diák, mind a tanár kérését, előadásukból kiderült: a varázsvesszős csiribi–csiribá inkább bonyodalmakat eredményez, mintsem valódi megoldást, mert jók csak akkor lehetünk, ha őszinték vagyunk — önmagunkkal és a többiekkel szemben is.

Egy nagy ölelés kíséretében kimondott: szeretlek anya; egy esdeklő „most tényleg meg akarsz büntetni?” pillantás mindig megolvasztja a szülői szívet, legyen bármennyire haragos az elmaradt mosogatás vagy rossz jegyek miatt. És ez csak két ötlet volt a sokból, amelyeket a Bălcescu–Petőfi Általános Iskola Rosszcsont csapata játszott el a jól összefűzött és igen jól kidolgozott életkép–történetekben, bemutatva: Hogyan neveljük szüleinket. 

A Gaál Gyula színművész, Gál Gyöngyi magyartanárnő és Szabó Kinga Mária újságíró alkotta zsűri most sem volt könnyű helyzetben — mint ahogy a fesztivál történelmében soha — , s valóban nehéz volt a döntés, hiszen a szakma, a pedagógus és az önfeledt néző/kritikus meglátásai kellett közös nevezőre jussanak. Amiben viszont azonnal és maradéktalanul egyetértettek: a diákok értéket teremtve alkottak, játékkal, szóval, szereppel!

I. díj: Színkópék csapat: A mi padunk (Nagykárolyi Elméleti Líceum)
II. díj: Refis komédiások: János vitéz (Református Gimnázium)
III.  díj: Gumo FBI csapat: Elfogad(lak) (Kölcsey Ferenc Főgimnázium)

LiterArt Magyartanárok Egyesülete különdíj: Fecsegő Tipegők: Lúdas Matyi (Halmi Általános Iskola)

Friss.ro különdíj: Riebel Regina (Rosszcsontok csapat,  Bălcescu–Petőfi Általános Iskola)

Szamos.ro különdíj: Vida Kevin (Újrakezdők csapat, Túrterebesi Általános Iskola)

Szabó Kinga Mária

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON! 

(Fotók: a szerző felvételei)