Én is szavaztam, mint eddig még minden alkalommal 1990 májusától, igaz, még sohasem hoztam az egész világ tudomására, az elmúlt évek során egyszer sem tettem fel a Facebookra, hogy kire fogok szavazni, azt sem, hogy mikor és kire szavaztam. Elmentem, mert úgy gondoltam természetesnek, hogy éljek a szavazati jogommal, ha már adva van. Igaz, nem sokszor adatott meg a választás lehetősége, hiszen — az államelnök-választásokon — legtöbbször olyan személyek kerültek a második fordulóba, akikről előre jól tudtam, hogy nem fogják képviselni az én érdekeimet. Fontolgattam is: miért menjek el, ha szívem és eszem szerint egyikre se tudom a lelkiismeretem szerint adni a voksomat? Voltak, akik arra biztattak, hogy szavazzak Viorica Dăncilára, aki nem lesz ugyan győztese ennek a választásnak, de ha kisebb lesz a különbség a két jelölt között, hátha enged valamit nagyképűségéből Klaus Iohannis, aki a magyarok voksával került öt évvel ezelőtt az államelnöki székbe. Mert rá aligha tudnám adni a voksomat, miután nem egyszer jelentette ki, hogy Romániában csak románok vannak. Ezzel a kijelentéssel azonban teljesen ütközik az a megállapítása, hogy Romániában példaértékű módon van megoldva a kisebbségi kérdés. Nem érdekes? Egy országban, ahol csak románok élnek, példaértékűen van megoldva a kisebbségi kérdés.

Én is szavaztam a magam módján, nem győztem, nem veszítettem, még csak nem is befolyásoltam az előre látott eredményt. Most tiszteletben tartom a többség akaratát, és bízom abban, hogy mindaz, amit az államfő a választási kampány idején megígért, rövid időn belül megvalósul. Azaz rövid időn belül egy normális Romániában fogok élni. Megszűnik a párhuzamos állam, azt felváltja egy olyan típusú jogállam, ahol érvényesülnek az emberi jogok, nem lesz korrupció, teljesen átalakul és tökéletes lesz a biztonság és az igazságszolgáltatás, teljesen átalakul az egészségügyi ellátás és az oktatás, látva az országban élők életszínvonalának rohamos növekedését hazajön az a 7,2 millió ember, aki a jobb megélhetés miatt elhagyta a szülőföldjét… Most már nem lehet azt mondani, hogy a szociáldemokrata kormány felelős minden rosszért, hiszen a liberális kormány is az államelnök kiszolgálójává vált, nem lesz ok magyarázkodásra, minden lehetőség adott, hogy az államfő és a miniszterelnök együttműködve létrehozza a normális Romániát.

Amennyiben ez nem így fog történni, nem lesz többet helye a magyarázkodásnak és a vádaskodásnak. Félő, hogy hamar kiderül: Iohannissal vagy Dăncilával ugyanazon, vagy észrevétlenül hasonló vakvágányon haladunk. Szavaztam én is, de megmaradt bennem a kíváncsiság: vajon kit választottak, miben reménykednek azok, akik büszkén vállalják, hogy a maguk, a gyermekeik és unokáik jövőjére szavaztak?!

Elek György