Csehi Árpád Szabolcs, a Szatmár Megyei Tanács volt elnöke, legutóbb alelnöke a tanácsban és annak élén eltöltött tevékenységéről, az ott elért eredményekről, az elmúlt évi helyhatósági választások sikertelenségéről, valamint az RMDSZ jövőjéről nyilatkozott.

— Hogyan tudná röviden összefoglalni a Szatmár Megyei Tanácsban 2008-tól eltöltött munkaéveinek a lényegét?

— A megyei tanácsi pályafutásom tekintetében én egy kicsit jobban visszatekintenék az időben, és nem 2008-cal kezdeném, hanem egy korábbi időszakkal. Első munkahelyem, fiatal közgazdászként, itt volt, az apparátusban, mint szakfelügyelő öt évet dolgoztam a költségvetési osztályon, ahol megismerkedtem a költségvetési folyamatokkal, de megismertem az összes önkormányzatot, hiszen a költségvetési kérdésekben mindenki hozzám fordult, és én úgy érzem, hogy már akkor precíz rálátásom alakult ki a települések gondjaira, bajaira, a fejlődési lehetőségeikre. Egy rövid időre elmentem a megyei tanácstól könyvszakértőnek, majd újra mint megyei tanácsos kerültem kapcsolatba a tanáccsal, a költségvetési bizottság elnöke lettem 2008-ig. 2007-től viszont párhuzamosan voltam az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke. 2007 végén furcsa helyzet állt elő, hiszen októberben Szabó István lemondott a Szatmár Megyei Tanács elnöki tisztségéről, ezzel elvesztettük a megyei tanács elnöki székét, de Günthner Tibor személyében sikerült alelnököt állítani, aki nagyon jól végezte a dolgát abban a hat hónapban, az ő tevékenységének is köszönhető, hogy újra visszaszereztük az elnöki széket. 2008-tól mint tanácselnök folytattam pályafutásomat, néhány hónapig az RMDSZ kormányon volt, ez idő alatt sikerült kihasználni az adott lehetőségeket. Az első hónapok azzal teltek, hogy szembesültem a problémákkal. Itt sorolhatnám azokat a nagy projekteket, amelyek különböző okok miatt álltak. Ilyen volt a Luna-forrási beruházás, ahol a sífelvonó szerkezete meg volt vásárolva, de még terv sem készült arról, hogy miként kerül oda áram. Most már van áram, a felvonó fel van szerelve, az út tavasszal elkészül. A másik nagy projekt, ami állt, az a hulladéktározó létesítése. Szatmár megyében elsőként zárták be az országban a régi szeméttárolókat, fennállt annak a veszélye, hogy a megyében megtiltják a szeméttárolást, a szemetet nagy költségeken kellett volna átszállítani más megyékbe, ahol nem akarták befogadni. Szamosdobon az országban elsőnek épült meg a szeméttelep, de ott sem volt megtervezve az áramszolgáltatás. Ez is megoldódott. Szintén állt az a több mint százmillió eurós projekt, ami a megye vízellátására vonatkozott. Ennek létre kellett hozni az intézményi hátterét, össze kellett állítani a dokumentációt, hogy megnyerjük a pályázatot. Én jelentős eredménynek tartom, hogy megoldódott a Szatmár Megyei Könyvtár problémája, melynek az olvasótermén évekig lakat volt. Ebben a mandátumban indult el a Pannónia Szálló (Dacia) körüli vita. Az épület nem tartozott ugyan a megyei tanácshoz, de ide tartozott a filharmónia. De gondolhatunk az egészségügyi intézményekre is, most érik be a gyümölcse sok akkor elkezdett munkának. Nagyon sok problémát sikerült rendezni, még mindig vannak megoldásra váró kérdések, de én összességében azt mondanám, hogy megyei elnökként sikeres négy évet zártam. Úgy érzem, hogy sikerült együttműködni az önkormányzatokkal, mindenki a válságról beszélt ebben az időszakban, de sikerült eredményeket elérni.

— Mikor merült fel a visszalépés gondolata, és hogyan látja az RMDSZ jövőjét?

— A tavalyi helyhatósági választásokon nem sikerült újra megszerezni az elnöki széket, a megyei és a városi tanácsban is alulmaradtunk. Most lehet keresni az okokat, én azt mondom, hogy bizonyos százalékban a szervezet vezetője is felelős. Én akkor felajánlottam a lemondásomat, ezt a szervezet nem fogadta el, akkor volt egy olyan megegyezés, hogy őszig elvállalom az alelnöki tisztséget, és akkor eldöntöm, hogy maradok továbbra a politikában, vagy visszamegyek a magánszférába. Egy időben úgy gondoltam, hogy jelöltetem magam parlamenti képviselőnek, de kaptam egy ajánlatot, ami megtisztelő egy közgazdász számára és kemény kihívás is. Volt egy átmenet, megkért Kelemen Hunor szövetségi elnök, hogy a parlamenti választásokig maradjak mint tanácsi alelnök, és ebből a tisztségből segítsem a szervezet munkáját. Megőriztük az egy szenátori és két képviselői mandátumot, ami sikernek számít. Most rosszabb helyzetben vagyunk, mint 1992 és 1996 között. Akkor is ellenzékben voltunk, nem volt se prefektusunk, se alprefektusunk, nem volt Szatmárnémetinek alpolgármestere sem, de a megyei tanácsban az RMDSZ volt a legnagyobb frakció, a többi pártok két-három tanácsossal rendelkeztek, az RMDSZ nagyon könnyen tudott többséget kialakítani. Most az USL abszolút többségben van. Én bízom abban, hogy új lendülettel sikerül felemelkedni.

Elek György