Nagy Julianna, a bogdándi Rozsmalint néptáncegyüttes vezetője minden erejével azon dolgozik, hogy megtartsa az együttest és annak irányítását a hagyományőrzés tovább éltetéséhez átadja a fiataloknak.

Amikor elhangzik Bogdánd neve, nagyon sokan a bogdándi rétesre és a Rozsmalint néptáncegyüttesre gondolnak. Volt ennek az együttesnek aranykora, dicső kora, válságos kora, most létezik, de senki sem tudja megmondani, hogy meddig fog megmaradni. Nagy Julianna 1976–tól tagja az együttesnek, Sipos László halála óta annak vezetője. Az alábbiakban a néptánccsoport jelenéről és jövőjéről kérdeztük.

— Én szívügyemnek tartom ennek a csoportnak a létét, a megmaradását, hiszen én magam is a néptáncra, a népdalra születtem, ezért élek. Engem nagyszüleim neveltek, nagyapám nagyon szerette a népdalt, volt rádiófelvétele is. Szívesen vállalok szerepet a hagyományőrzésben, ameddig tudom, magam is gyakorolom és tanítom — nyilatkozta lapunknak Nagy Julianna.

— A mai fiatalok, hogy viszonyulnak a népi értékek megőrzéséhez?

— Gyakran elmondjuk, hogy egyre nehezebb a gyerekeket ilyen célokra összegyűjteni, hiszen ők már egy modernebb világban élnek, de meg lehet találni annak a módját, hogy erre is szakítsanak időt. Nem könnyű bánni a fiatalokkal. Nem lehet, de nem is szabad parancsszóval bánni velük. Én igyekszem belopózkodni az ő világukba, amennyire lehet utánuk engedni, és így ők is megpróbálnak alkalmazkodni hozzám.

— Most hányan vannak a csoportban?

— A Kis Rozsmalint az iskolában tevékenykedik, ott a szám mindig változó. A nagyoknál — tizenhat–tizennyolc évesek — jelenleg hat pár van, ezekkel lehet a legjobban dolgozni, ha sikerül megtalálni az együttműködés módját. Ma már nem úgy működnek a dolgok, mint régebben. Ha én mondom meg, hogy kinek ki legyen a párja, az nem mindig jó, mert van, aki nem fogad el bárkit párként. Ezért én rájuk bízom a táncpartner választást, hogy mindenki azzal táncoljon, akivel jól érzi magát. Meg kell adni nekik a szabadságot, hogy amiben lehet ők döntsenek, de a táncstílusokat fogadják el, hogy a bogdándi csárdás, az valóban bogdándi csárdás legyen.

— Milyen alkalmakon lép fel az együttes?

— Vannak meghívásaink, ennek én örülök, hiszen a gyerekek akkor lelkesednek jobban, akkor csinálják szívesen, ha minél több helyen tudnak bizonyítani és minél több a sikerélményük. Én szeretném, ha külföldön is bemutatkoznának, ehhez viszont pénz kell. A táncruhákat beszereztük, a megyei kiszállásokat támogatta az önkormányzat, de ahhoz, hogy kijussunk külföldre, szükség lenne a megye támogatására is. Van a csapatban egy fiatalember — Nagy Mátyás —, aki most fogja elvégezni az egyetemet és képes a csoport irányítására. Ha ő átvehetné a vezetést és önállóan is próbálnának, létrejönne egy önszerveződés, ami biztosíthatná a megmaradást.

Elek György