Mezőfénytől Börvelyig, harminc kilométeres távot tett meg gyalog az a több mint harminc résztvevő, aki hallgatott a Nagykárolyi Őrállók Egyesületének felhívására. Az emléktúra résztvevői így emlékeztek a Don-kanyarban elhunyt honvéd áldozatokra.

Harminc kilométer gyalog. Nem mérhető természetesen azzal a több mint 2000 kilométerrel, amit a magyar honvédeknek kellett megtenniük az orosz télben, azonban a ma élőknek legalább ennyi a kötelességük, hogy őrizzék, ápolják, azok emlékét, akik szörnyű körülmények között, hazájuktól távol estek el.

A hagyományőrzés szép és nemes célját vállalta fel a Nagykárolyi Őrállók Egyesülete, s azon belül is a Történelmi Vitézi Rend Nagykárolyi Széke. Vitéz Berei Károly, aki egyfajta vezetője volt a szombati menetnek, Mezőfény és Csanálos között lapunknak is nyilatkozott, s beszélt az emlékmenetről, az egyesületükről és terveikről.

Reggel 6.45-kor gyülekeztek az emléktúra résztvevői Nagykárolyban, a Fényi úton.Innen kezdődött az a harminc kilométeres menetelés, amelynek révén Mezőfényt, Csanálost, Kálmándot, Kaplonyt, valamint Börvelyt érintették a résztvevők. Magyarok és románok együtt vonultak, hiszen, mint azt Berei Károly elmesélte, nincs ez másképp Magyarországon sem, ahol olaszokkal, németekkel és egy Bukarestből érkező román csoporttal együtt szerveznek hasonló menetelést. Igaz, az kicsit hosszabb, mintegy 120 kilométer a megtételre váró táv. Tavaly 18-an, azonban idén már több mint harmincan vágtak neki az útnak. Idősebbek és fiatalok, nők és férfiak együttesen indultak el, hogy így tisztelegjenek. Még a szervezőket is meglepte a nagy érdeklődés, azonban bíznak benne, ez annak a bizonyítéka, hogy megkezdődött valami, s ténylegesen sikerült egy szép kezdeményezést elindítaniuk. (Nyárra azt tervezik, hogy Nyíregyházáig vonulnak, s szó van egy Don-kanyarban tett látogatásról is.) Az emléktúra résztvevői közül többen teljes menetfelszerelésben voltak, amint Berei elmondta, ez a német katonaság által használt gyakorlóruha teljesen legális, Bukarestből rendelhető.

A szombati menet során minden érintett községben megálltak. Ilyenkor az állomások központi helyszíne az adott község temetője, vagy azon része volt, ahol a deportáltak emlékműve található. Mezőfényen a község polgármestere, a helyi római katolikus plébános és egy népes küldöttség fogadta a csapatot. Csanálosra az önkormányzat és a helyiek által szervezett deportált emlékműsort követően érkeztek, s itt is főhajtáson vettek részt. A CSIK Kulturális Egyesület tagjai meleg teával vendégelték meg őket, majd rövid pihenést követően tovább indultak Kálmándra. Itt is fogadták őket, úgy az önkormányzat, mint az egyház képviselői, majd a találkozást követően Kaplony felé vették útjukat. Kaplonyba nagyjából 13 óra körül érkeztek. Itt is volt emlékműsor, a Szent Antal templom előtt lévő világháborús emlékműnél, a helyi fúvósok részvételével. Mosdóczi Vilmos polgármester beszédét követően az emléktúra résztvevőit a kultúrotthonban látták vendégül. A menet innen a Kraszna töltésen halad tovább Börvelyig. Itt a református templom kertjébe érkeztek, mely a végállomása volt a menetnek. A börvelyiek is nagy szeretettel fogadták őket, a közös ebéddel zárult a rendezvény. Jövőre ismét vonulnak, s a szervezők bíznak benne, hogy egyre többen kapnak kedvet ahhoz, hogy az emlékezésnek ezt a mindenképpen tartalmas módját válasszák.

Tőtős Tímea