Vasárnap délben ünnepélyes keretek között leplezték le a szatmárnémeti Püspöki Palota kapualjában azt az emléktáblát, amely az épületet ért 1944. szeptember 16-i bombatalálat áldozatainak nevét őrzi, és amely a bombatámadás összes szatmári áldozatának emléket állít.

Sokan összegyűltek vasárnap délben a szatmárnémeti Püspöki Palota kapualjában, hogy részesei legyenek az 1944. szeptember 16-i bombázás áldozatainak nevét őrző emléktábla leleplezésének a Székesegyházban megtartott ünnepi szentmisét követően. Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök köszöntötte az egybegyűlteket. Megemlékezett arról a 68 évvel ezelőtti napról, amikor a Püspöki Palotát bombatalálat érte, és az épület pince-óvóhelyén megbújt 21 ember életét vesztette, csak egyikük élte túl. Az elhunytak neve szerepel az emléktáblán, amely azonban a bombatámadás összes szatmári áldozatának emléket állít, hangsúlyozta a püspök. „Hatvannyolc éves mulasztást próbálunk most helyrehozni. Bár a temetőben fejfák őrzik az áldozatok emlékét, itt a tragédia helyszínén nem volt eddig egy megemlékező tábla”, mondta el a püspök. Ezt követően Muhi Sándor ismertette a tragédia körülményeit. Emlékeztetett arra, hogy ezer éves történelme során Szatmáron nem voltak ritkák a tragédiák, árvíz, tűzvész, járványok, éhínség, a törökök, tatárok támadásai tizedelték a lakosságot. Ezeket az eseményeket a történetírás őrzi, a XX. század tragédiáira azonban még sokan emlékeznek, emlékezünk. „A várost három alkalommal érte szovjet légitámadás, ezek közül a legtöbb áldozatot követelő az első, a szeptember 16-i volt, amikor több mint ezer rombolóbombát dobtak le. 200 ház dőlt romba, de szinte valamennyi épület károsodott a légnyomás miatt, üveg, cserép, törmelék, emberi és állati tetemek hevertek az utcákon. Az emberek a környező falvakba menekültek, aztán visszajöttek újjáépíteni a várost. Amit 3-4 perc alatt lerombolnak, azt évtizedek alatt újra lehet építeni. De ritkán esik szó arról, milyen rombolást végzett a háború az emberi lelkekben, egy teljes élet kevés a lelki sérüléseket helyrehozni, ismertem olyan idős embereket, akik átélték a bombázást, és később nem tudtak egy háborús filmet megnézni, mert az felidézte bennük az átélt borzalmakat, villámláskor befogták a fülüket, reszketve várva a robbanást. Sokan felteszik a kérdést, mi értelme van a múltra emlékezni, könyveket írni róla. A válasz, az emberiség története sokszor igazolta, amit elfelejtenek, az megismétlődik”, hangsúlyozta Muhi Sándor tanár úr.

A püspök áldotta meg a táblát

Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök leleplezte a fekete márványtáblát, amelyen az áldozatok nevei szerepelnek, majd megáldotta azt, „Ez az emléktábla felhívás a szeretetre, békére, mások megbecsülésére”, az egybegyűltek közösen imádkoztak az áldozatok emlékéért. Ezt követően a jelenlévők a palota dísztermében megtekinthették azt a kiállítást, amely fotóanyagok által eleveníti fel a tragédiát, és emlékezik meg az elhunytakról. Ugyanott meg lehetett vásárolni azokat a könyveket, amelyek erre az alkalomra készültek el, és a bombázást átélők visszaemlékezéseit, valamint az esemény részleteit feltáró írásokat tartalmaznak. A kiállítás október 30-ig látogatható, hétköznap, a Püspökség hivatali ideje alatt – reggel nyolctól délután négy óráig.

Pándi Annamária