Jászi Oszkár születésének 140. évfordulója alkalmából emléknapot szerveztek szombaton Nagykárolyban. A város szülöttének jobb megismerése volt a szervezők fő célja a programsorozattal, a konferencia után délután emléktáblát avattak Jászi egykori szülőházánál.

A történészeket a mai napig megosztja és elgondolkodtatja Jászi Oszkár politikai szerepvállalása. Jászi, aki társadalomtudósként, szerkesztőként és politikusként tevékenykedett, tagja volt a Magyar Nemzeti Tanácsnak, illetve a Károlyi-kormányban nemzetiségi ügyekkel megbízott tárca nélküli miniszter volt. „A liberalizmus elvein és társadalmi, politikai és nemzetiségpolitikai reformelképzeléseken alapuló radikális rendszerkritikával bírálta a korabeli Magyarország viszonyait. A konföderáció eszméjére alapuló nemzetiségi politikája és demokratikus eszmerendszere minden autokratikus huszadik századi magyar rezsim ellenségévé tette. Jászi a Károlyi-kormány bukása után hatalomra került Tanácsköztársaságot „új középkornak” nevezte, s bizonyos volt benne, hogy a bolsevik diktatúrát „fehérterror” követi majd. 1919. április 30-án elhagyta az országot és Bécsben telepedett le. Épp olyan élesen támadta a Tanácsköztársaságot, mint a rá következő Horthy-rendszert, és sokáig bizakodott, hogy rövid időn belül az utóbbi is megbukik, s ismét az őszirózsás forradalom demokratizmusa lehet úrrá az országban. Ez nem következett be, őt magát pedig a budapesti egyetem 1920-ban megfosztotta professzori címétől, s a Horthy-korszak hatóságai mindvégig legfőbb ellenségeik közt tartották számon” — írják róla az internetes adatbázisok.

Jászi a történészek szemében igencsak negatívnak számító megítélésén szeretnének változtatni a budapesti Jászi Oszkár Külpolitikai Társaság tagjai. A társaság tagjai közül többen jelen voltak a nagykárolyi emléknapon, s rajtuk kívül szervezőként együttműködött velük a szatmárnémeti Pro Magister Társaság, illetve a Nagykárolyi Polgármesteri Hivatal.

Az emléknap egy konferenciával kezdődött, aminek a Károlyi-kastély földszinti kiállítóterme volt a helyszíne. Ide gyűltek össze az érdeklődő résztvevők, akik figyelemmel hallgatták végig a témához szorosan kapcsolódó előadásokat. A moderátor szerepét a fiatal nagykárolyi művészettörténész, Enyedi Anna Regina töltötte be.

Kovács Jenő polgármester köszöntőjében elmondta, előző este —pénteken — volt szerencséje kötetlen beszélgetést folytatni a konferenciára érkezett neves szakemberekkel. „Hajlamosak vagyunk beskatulyázni az embereket nemzetiségi hovatartozásuk, bőrszínük, politikai beállítottságuk nyomán is. Jászit Károlyi Mihály mellé skatulyáztuk be, s megítélése ma is vitákat vált ki a szakemberek között. Nem ismerjük túl jól Jászit, annak ellenére, hogy nagykárolyi születésű. Remélem, ez a mai konferencia segít tisztázni személyiségét, más megvilágításba helyezni politikai cselekedeteinek indíttatását. Bízom benne, hogy Jászi Oszkárra is úgy lehetünk büszkék majd, mint városunk többi neves szülöttére” — fogalmazott Kovács.

A konferencia első előadója dr. Jeszenszky Géza történész, egyetemi tanár volt. Előadása a „Lehetett volna egy keleti Svájc? Jászi Oszkár Magyarország jövőjéről az első világháború végén” címet viselte. A szakember előadását megelőzően szólt arról az írásról is, mely az SZFÚ szombati hasábjain „Jászi Oszkár politikájának következményei” címmel jelent meg. Jeszenszky úgy fogalmazott, nagyon sajnálja, hogy a szerző, Thoroczkay Sándor nem vett részt a konferencián, mivel írása több pontatlanságot és komoly tárgyi tévedéseket is tartalmazott. Szerinte a cikk, ha kimondva nem is, de burkoltan azt sugalmazta, hogy Jászi tiszteletének nincs alapja. Az elhangzott előadások azonban írott formában is hozzáférhetőek lesznek, így majd mindenki az olvasottak alapján győződhet meg arról, milyen elvek motiválták Jászi tetteit.

„Azzal a céllal jöttünk ma ide, hogy arra hívjuk fel a figyelmet, hogy minden oka megvan Nagykároly közösségének, sőt, egyáltalán a magyar közösségnek, hogy büszke legyen Jászi Oszkárra, aki természetesen nem volt tévedhetetlen. Aki a politikában, a tudományban megszólal, az mind ki van téve a kritikának, és a kritika pontosan előlépteti azt a meggyőződést, hogy az illetőt tiszteljük, feltéve, hogy az illető nem volt tudatos kútmérgező, nem volt tudatos hazudozó. Jászi Oszkár egyéni becsületessége, korrupciómentessége mind olyan tulajdonság, amire a mai világban is szükség van” — fogalmazott a történész.

A magyarországi szakembert követően drd. Marius Balos muzeológus témához kapcsolódó értekezését Mihai Andrei Mocan nagykárolyi muzeológus olvasta fel.

A nap további részében a következő beszédek hangzottak el: dr. Szarka László (történész, egyetemi tanár): Szabad szabadság — modern patriotizmus. Jászi Oszkár és Ady Endre elvbarátsága, dr. Hajdu Tibor (történész, akadémiai doktor): Az emigráns Jászi levelezése, dr. Németi János (történész, régész): A Jászi család Nagykárolyban, majd dr. Végh Balázs Béla (irodalomtörténész, egyetemi oktató): Jászi Oszkár a kolozsvári Korunkban.

Az emléknap második részében emléktáblát avattak Jászi egykori szülőházánál (Kaffka Margit utca 3. sz.). Itt rövidke ünnepi program után dr. Király Attila, a Jászi Oszkár Külpolitikai Társaság elnöke és dr. Végh Balázs Béla, a Pro Magister Társaság elnöke mondott beszédet. Háromnyelvű — román, magyar, angol — emléktábla ékesíti ezentúl Nagykárolyban Jászi szülőházát, melyet meg is koszorúztak a jelen lévő kezdeményezők.