Tegnap az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az Írók Északnyugati Egyesülete, valamint a Szatmár Megyei Múzeum emléktáblát állított Gabriel Georgescu tanár-költő-műfordítónak.

Muzsnay Árpád, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) főtanácsosa elmondta, hogy Ady Endre születésének 140. évfordulója kitűnő alkalmat teremtett arra, hogy maradandó emléket állítva ráirányítsák a figyelmet az évtizedekig Szatmárnémetiben tevékenykedő tanár, költő, műfordító Gabriel Georgescura, akinek A Tűz csiholója című fordításkötete a kolozsvári Minerva Kiadónál jelent meg 1948-ban, A holnap elébe pedig 1970-ben az akkori Dacia Kiadónál. A két mű a legjobb Szatmár megyei Ady-fordítások közé sorolható. Gabriel Georgescu emléktáblájának a felavatása abból a szempontból fontos, hogy felhívjuk a figyelmet a két egymás mellett élő nemzet, a magyar és a román kultúra kölcsönös megismerésének fontosságára. Teszi ezt az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, valamint a szatmári magyar és román írókat tömörítő Írók Északnyugati Egyesülete a Szatmár Megyei Múzeummal karöltve. Kétnyelvű emléktábla figyelmeztet, hogy a neves tanár-költő a város melyik házában élt. Gabriel Georgescu nem csupán a román, hanem a magyar irodalom számon tartott alkotója is lett. Óriási szükségünk van olyan személyiségekre, mint akik azt tartják, amit Ady szavaival Gabriel Georgescu is meggyőződéssel hirdetett: „Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz/ Végül egy erős akarat?/ Hiszen magyar, oláh, szláv bánat/ Mindigre egy bánat marad.” — mondta Muzsnay.

Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere rövid beszédében kifejtette: azt gondolja, annak, hogy leleplezzük Gabriel Georgescu költő és műfordító emléktábláját, nagyon fontos üzenete van. Akkor, amikor a fővárosban és az ország számtalan településén próbálnak ellentétet szítani magyarok és románok között, Szatmáron felismerik, hogy rengeteg dolog van, ami összeköt minket. Sokkal több az, ami összeköt, mint ami szétválaszt.

Felician Pop, a Szatmár Megyei Múzeum igazgatója azt fejtegette, hogy a Besszarábiából Szatmárnémetibe költözött Gabriel Georgescu felismerte, hogy a szellemiség a helyi értelmiségtől ered, Ady Endre pedig a világirodalom egyik legnagyobb költője. Felician Pop könyvet írt a szatmári magyar írókról és költőkről, mert felismerte, hogy ezek jelentősen hozzájárultak a szatmári szellemiség kialakításához.

Az eseményen Bogdan Botis, Andrea Stan és Vivien Seremi, a Mihai Eminescu Főgimnázium, valamint Kegyes Dávid és Kovács Viktória, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium tanulói mondtak verseket román és magyar nyelven.

Elek György