Nagypeleskén emlékteret és emlékházat avattak szombaton, a kezdeményezők célja az, hogy az arra járók megismerhessék azokat a történelmi és irodalmi személyiségeket, akik a településhez kötődnek, innen indultak, vagy ide (is) kapcsolódik életútjuk.

Szombaton népes sereg gyűlt össze a nagypeleskei görögkatolikus templom előtti téren, hogy felavassák a Petőfi-emlékteret és -emlékházat. A délelőtti kiadós eső után délutánra kimelegedett az idő, az ünnepség ideje alatt már a tűző napsugarak előli védelmet szolgálták az esernyők. A színpadról Pallai Béla görögkatolikus parókus köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, hogy az emléktér létrehozása amiatt fontos a nagypeleskeiek számára, hogy ne csupán március 15-én emlékezzenek meg Petőfi Sándorról, hanem legyen ott a hétköznapjaikban is annak a tudata, hogy a magyar irodalom legismertebb költője járt Nagypeleskén, és verset is írt ott. Az ünnepség első mozzanataként a szárazberki Lehajló Rozmaring néptáncegyüttes teremtette meg a jó hangulatot, majd a szomszédos Zajta (Magyarország) település férfiakból álló énekkara énekelt katonanótákat.

Lengyel István, Lázári község polgármestere és Petneházy Attila, a magyar-magyar kulturális kapcsolatokért felelős miniszteri biztos is köszöntötte a résztvevőket.

„A történelmi Szatmárban járva március 15-én Erdődön, Nagykárolyban, és most itt, Nagypeleskén megtapasztalhattam, a helyi közösségek miként ápolják a költő emlékét. A szatmáriak, az itt élők nem feledték, mennyire kedvelte ezt a tájat, ahol megismerhette feleségét, és ahol igaz barátokra talált. Verseiből tudjuk, hogy nem csupán ez a vidék, de a szatmári emberek is közel álltak a szívéhez. (…) Petőfi Sándor halálának 170. évfordulóján, példájára tekintve büszkeséggel mondhatjuk, van mit átadnunk az utánunk jövőknek. Ilyenkor éreznünk kell a felelősséget mindannak megóvásáért, amit elődeink hittel teremtettek. Ennek jegyében lehetünk most tanúi a Nagypeleskei Petőfi Irodalmi Kör megalakulásának és a Petőfi Emléktér létrejöttének” — hangsúlyozta a miniszteri biztos.

Gellért Ágnes édesapjának, Gellért Sándornak a Petőfiről írt versét mondta el.

Ezt követően Petneházy Attila, a magyar-magyar kulturális kapcsolatokért felelős miniszteri biztos, Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke, Pallai Béla, a Nagypeleskei Görögkatolikus Egyházközség parókusa és Lengyel István, Lázári község polgármestere elvágták a Petőfi-emléktér és a Petőfi-emlékház átadását jelképező szalagot. A parókus a meghívott vendégeknek és az érdeklődő résztvevőknek bemutatta az emlékházat és annak értékes tárgyait.

Az emlékszoba bemutatásakor Pallai Béla elmondta, hogy a térségben kevés olyan hely van, ahol helytörténeti múzeumokat hoznak létre, hogy megtekinthetők legyenek a települések múltból megmaradt értékei. Mint ismeretes, 1847. július 13-án Nagypeleskén járt Petőfi Sándor, ahol megírta az Amott az a hegy… című versét, a költő halálának 170. évfordulója pedig jó alkalom ezeknek az emlékeknek a felidézésére. Petőfinek egyébként vándorszínész korában az első szerepe A peleskei nótáriusban volt, Nagypeleskén nemcsak Petőfiről kell megemlékezni, hanem A peleskei nótáriusról is. Pallai Béla elmondta, hogy azt szeretnék elérni, hogy ha valaki Nagypeleskére látogat, vagy átutazóban jár ott, álljon meg az emléktéren, és ismerje meg a település nagyjait.

Az emlékszobában ott vannak a kéziratai az egykor Peleskén tevékenykedő görögkatolikus kántornak, Terdik Jánosnak is, aki amiatt fontos, mert annak idején ő írta a halotti búcsúztatókat. Abban az időben úgy temettek, hogy a pap elmondta a szertartást, és azt követően a kántor énekelte a búcsúztatót. Ezekben a személyre szóló búcsúztatókban benne volt, hogy az illető hogyan élt, milyen szerepet töltött be a családja és a falu életében, milyen betegségben szenvedett stb., majd név szerint búcsúztatta családtagjaitól, rokonaitól és ismerőseitől. Ezek a búcsúztatók előkerültek — van 1927-ből származó is —, és ezek is ki vannak állítva az emlékszobában. Ott található a peleskei nótárius bábfigurája, aki egy orgonánál ül korabeli tárgyak között, valamint Petőfi és a peleskei kántor figurája is. A bábfigurákat Barth Csaba készítette.

Az emlékhely a későbbiekben bővülni fog más nevezetes személyekkel — Zeller Mihály festőművész, aki az oltárképet is festette, Mikola András festőművész stb. —, akik Nagypeleskéhez kötődnek. A nagypeleskei temetőben található a tasnádszántói Becski István családjának a síremléke, amit restaurálás után szintén a templom előtt, egy erre a célra kialakított helyen fognak majd kiállítani.

A rendezvény a helyi kultúrotthonban folytatódott, ahol Béres Antal alpolgármester szólt az egybegyűltekhez. Fellépett a Szamoshát Néptáncegyüttes, valamint az egri és a peleskei néptánccsoport. Bemutatkozott a Peleskei Petőfi Irodalmi Kör, verseket mondtak a XI. Petőfi Sándor Szavalóverseny győztesei.

Petőfi Peleskén címmel Muzsnay Árpád, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület főtanácsosa tartott előadást, amelyből megtudtuk azokat az összefüggéseket, amelyek Petőfi életének azt a korszakát jellemezték. A Petőfi 1847. július 13-án Nagypeleskén való átutazásával kezdődött, majd azt követő időszakról, valójában a Szendrey Júliával kötött házasságát megelőző hetekről, magáról az esküvőről és a koltói nászútról szólt Muzsnay előadása.

Az előadást követően Színész a színpadon címmel vidám előadással szórakoztatta a közönséget Méhes Kati EMKE- és Poór Lili-díjas színművésznő, majd bográcsos vacsora és táncos mulatság zárta az ünnepséget.

Elek György