„El nem követett bűnökért szenvedtek” — olvasható annak az emlékműnek a talapzatán, melyet tegnap avattak fel Szaniszlón. A Szovjetunióba hurcolt mintegy négyszáz szaniszlói személy között svábok, románok és magyarok egyaránt voltak.

Korábban egy iskola volt azon a területen, melyen mostantól egy, a Szovjetunióba hurcolt mintegy négyszáz szaniszlói személy nevét tartalmazó emlékmű áll. Svábokat, magyarokat, románokat együtt deportáltak annak az őrült tervnek a részeként, melyet hivatalosan akkor azért hoztak létre, hogy Oroszországban helyrehozzák a háború során keletkezett károkat. „Olyan bűnök miatt kellett vezekelniük, melyeket el sem követtek” — emlékeztetett a történelmi háttérre Johann Forstenheizler, a Német Demokrata Fórum Észak-Erdélyi szervezetének elnöke az avatóünnepség keretében.

Románul, magyarul és németül szólt az egybegyűltek népes közösségéhez Forstenheizler. Az érintettség okán — édesapja és bátyja is a deportáltak között volt — Johann Forstenheizler hangja többször meg is bicsaklott, amikor arról beszélt a hallgatóságnak, hogyan kerültek tízezrek Romániából, Sztálin parancsára, Oroszországba. Kevesen élnek ma már azok közül, akiket deportáltak, de sikeresen hazajutottak az orosz fogságból. Akik visszatértek, olyan fizikai és szellemi sérüléseket szenvedtek, melyekből hosszú évek múltán, vagy talán még úgy sem tudtak kigyógyulni.

„1945 januárjában, Sztálin parancsára a szövetséges győztes nagyhatalmak hallgatólagos beleegyezésével egy idejében és kellőképpen kidolgozott akció keretében a második világháborúban vállalt bűnrészességgel vádolva, mintegy 70 000 németet hurcoltak el Romániából. Szatmár megyéből, 5000 személyt, Szaniszlóról pedig több mint négyszázat, egyes becslések szerint közel ötszázat. Nőket, férfiakat vagoníroztak be és vittek el több ezer kilométernyi távolságra, málenkij robotra. A legembertelenebb körülmények közé kerültek. Egy idő után, hogy a követelt létszám meglegyen, már nem számított a származás, nemcsak a németeket, hanem románokat, svábokat is vittek. Kevés ma már a túlélő, sokan a lágerekben haltak meg, többen hazafelé, s akik hazatértek, azok az idők során hunytak el. Akik Oroszországban maradtak, azok jeltelen sírokban fekszenek, távol szeretteiktől” — emlékezett vissza a borzalmakra Forstenheizler.

A vasárnap felszentelt emlékmű arra figyelmeztet, hogy ehhez hasonló szörnyűségek soha többé ne történhessenek meg. „Ez az emlékmű kissé sokat váratott magára, de a lényeg, hogy végre megszületett” — hangsúlyozta Forstenheizler.

Az emlékmű létrejöttéért a kezdeményező köszönetet mondott Kardosi Zoltán polgármesternek, valamint a Németországba elszármazott szaniszlóiaknak, akiknek anyagi támogatásával mindez megvalósulhatott. Az emlékművet római katolikus, ortodox és református szertartás szerint megszentelték, illetve megáldották. Rövid összeállítás keretében felhangzottak olyan énekek, melyeket a deportáltak költöttek a lágerben, távol otthonuktól, illetve egy kaplonyi deportált, Hága Erzsébet versét is elmondta egy kisdiák.

Tőtős Tímea