A Második Magyar Hadsereg doni katasztrófájának évfordulóján érdekes előadáson mutatott rá Thoroczkay Sándor történelemtanár: miért is volt elkerülhetetlen ez az áldozat, mintegy a magyar diplomácia „adójaként” a második bécsi döntéskor megszerzettekért.

„Döng-dübörög a Don-kanyar,/ kifele hát innen hamar,/ vagy itt pusztulsz százezernyi/ magaddal te marha magyar.” — Gellért Sándor mondhatni páratlan újkori katonaversének, A magyarok háborújának soraival köszöntötte az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szatmárnémeti székházában összegyűlt nagyszámú hallgatóságot Csókási-Budaházi Attila, az EMNT szatmári elnöke vasárnap délután, a doni katasztrófa évfordulóján tartott történelmi előadáson. „Don-kanyar, a második Mohács, ahol a magyar katonáknak a sokszoros túlerő mellett Tél-tábornokkal is meg kellett küzdeniük, de mindezek ellenére a Második Magyar Hadsereg becsületesen helytállt és nagy veszteségeket okozott a szovjet hadseregnek. Majd' minden családban van egy-egy nagyapa, nagybácsi, aki vagy ott vesztette életét, vagy súlyos sérülésekkel érkezett haza onnan — rájuk és a névtelen hősökre emlékezünk ma” — fogalmazott. A hetvennégy évvel ezelőtti eseményről — méltó és tárgyilagos visszatekintés szellemében — Thoroczkay Sándor történelemtanár tartott előadást, bevezetőjében kiemelve: a doni katasztrófáról sokáig nem beszéltek, a kommunizmus alatt az akkori eseményeket leértékelték, különféle hamis vádak fényében ismertették és vitéz Jány Gusztáv főparancsnok nem kapta meg az őt igenis megillető elismerést s bár 1993-ban az ellene emelt vádak alól, bűncselekmény hiányában jogilag felmentették, csak mint magánembert rehabilitálták, katonaként nem. „Az események megértéséhez vissza kell tekintetünk másfél évszázaddal, az Osztrák-Magyar Monarchia megalakulásához — melynek egyik alkotó állama Magyarország volt —, amely nagyhatalommá válik. Ötven évig tartott ez a nagyhatalmi állapot, de a monarchia 1914-ben belesodródott az első világégésbe s annak egyik vesztese Németország, másik vesztese pedig az Osztrák-Magyar Monarchia, amely szét is esik, Magyarországot pedig megcsonkítják. Az ezt követő Tanácsköztársaságból szabadul ki az ország és lesz egy olyan képviselője, mint Horthy, akinek neve fémjelzi ezt a politikai rendszert — helyreáll a gazdaság és a polgári demokrácia, s körvonalazódik a külpolitikai cél is: kitörni abból az elszigeteltségből, amelyet a kisantant vont köré. A '30-as évek elejére sikeres kapcsolatokat építenek ki Olaszországgal, Németországgal s a legfőbb célhoz, a határrevízióhoz elnyerik előbbi szövetségét, utóbbi támogatását is — ezzel párhuzamosan a hitleri politika vissza akarja állítani a monarchiabeli határokat s a Német Birodalom hirtelen közvetlen szomszéd lesz. A második bécsi döntést követően visszacsatolják Észak-Erdélyt, a Délvidék egy részét is — de nem az 1000 éves, csak a nemzeti határokat akarták visszaállítani. Hirdették ugyan a „mindent vissza” szlogent, de azt akarták, amit lehet és amit érdemes. Németország keleten és nyugaton is terjeszkedni akar, '41 nyarán megtámadja a Szovjetuniót — és ezzel megkezdődnek a magyar társadalmat érintő problémák is. S bár Horthy úgy ítéli meg: nincs miért hadba lépni a Szovjetunió ellen, végül csak „belekényszerítik” s jó ürügyül szolgált Kassa bombázása is — igaz, csak az volt biztos, hogy orosz gyártmányú a bomba, azt nem lehetett tudni, ki is dobta le. A 45 000 katonából álló Kárpátia hadsereg emberi és jelentős anyagi veszteségét követően Horthy úgy gondolta: lassan kivonul a háborúból és ezt jelzi is Hitlernek — aki azonban Moszkva sikertelen elfoglalása és a német csapatok visszavonulása miatt dühöng és az egész magyar hadtestet harctéren akarja látni. Végül a Második Magyar Hadsereg fog kimenni a Donhoz — mintegy a magyar diplomácia „adójaként” a második bécsi döntéskor megszerzettekért és ezt az adóleróvást nem lehetett kikerülni” — magyarázta Thoroczkay Sándor. Az érdekfeszítő előadást követően Bencze Nagy Ilona és Kovács Sándor ez alkalomra írt verseiket szavalták el, majd kötetlen beszélgetéssel zárult a rendezvény.

Szabó Kinga Mária