Tavaly csak szűk körben lehetett megtartani az Érmindszenti Zarándoklatot, idén szinte zsúfolásig megtelt Ady Endre szülőfalujában „Bandika” keresztelőtemploma születésének 144. évfordulója alkalmából — s ha a résztvevőknek esetleg meg is fordult a fejükben a gondolat, hogy mi újat, mi mást lehet még mondani így, lassan másfél évszázad távlatából, gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy bizony lehet.
Az emlékezőket elsőként Muzsnay Árpád, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület főtanácsosa főszervezőként üdvözölte, majd Forró Csaba református lelkipásztor, aki igei köszöntőjével, Mózes ötödik könyvének soraival — „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr” — mintegy megalapozta Nagy Jácint római katolikus plébános szolgálatát. Ő ugyanis Ady Az Isten balján című, önvallomásnak is beillő versére építette gondolatait. Kritikus önvallomás, bevallása annak, hogy egyrészt Ady állandó kapcsolatban áll Istennel, ő személyesen, egyházak vagy bármiféle más közvetítő nélkül; Isten az, akivel vitázik és megvitat, és mindenhol ott érzi valahol öntudatlanul Istent, hiszen „Az Isten van valamiként:
Minden Gondolatnak alján.” Másrészt azzal, hogy a Fennvaló balján ül, minősíti is önmagát: a bal oldal az örök kétkedők helye, de a szív oldala is, amely elválaszthatatlan Istentől. „Sokszor gondolunk hasonlókat mi is, és feltesszük a kérdést: miként érezhetem Isten jelenlétét az életemben? Közel állok hozzá? Sokan vágyakoznak istenismeretre — de hol van ez az Isten? Hol találkozom vele? Visszakérdezek: hol nincs? Felismerhetem bárhol és bárkiben; a szerető Isten nagyon sokszor ott van velem” — fogalmazott a plébános, hangsúlyozva azt is: Istent megismerni veszélyes is. Nem könnyű a parancsolatot betartani, nem könnyű megváltoznunk, nem könnyű szeretnünk.
Az igei szolgálatot követően egy másfajta, rendhagyó szolgálat következett — Marosán Csaba kolozsvári színművész neve sokaknak, s talán főleg a fiatalabb korosztály számára cseng ismerősen, hiszen missziónak tekinti a magyar irodalom népszerűsítését, és iskolákban s templomokban „terjeszti” az irodalmat, hirdeti az olvasás örömét és hasznát. Az Értől az Óceánig címmel, ez alkalomra összeállított műsora tartalmi és művészeti szempontból egyaránt magasra tette a kiválósági mércét, biztos kézzel elegyítette Ady jól ismert verseit a kevésbé gyakran elhangzottakkal, s összekötő szövegével az Ady család életének olyan mozzanatait elevenítette fel, amelyek az erőltetett menetű tanrendbe időhiány miatt sajnos nem mindig férnek bele.
A főhajtás a szülőház udvarán folytatódott, ahol hagyományosan a szilágysomlyói Báthory István cserkészcsapat tagjai álltak díszőrséget a költő mellszobra előtt — elsőként az ezúttal nyíregyházi színművészként érkezett Petneházy Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszteri biztosa olvasott fel egy prózarészletet, hiszen Ady nemcsak költő, de ugyanolyan nagyszerű újságíró, novellista és prózaíró is volt, akitől sem az irónia, sem az önirónia nem állt messze, majd Marosán Csaba szavalatát követően a kegyelet koszorúit helyezték el a szobor talapzatán.
Mint Muzsnay Árpád fogalmazott: rangos nyitánya lett az idei Ady-főhajtás a jövő esztendő, a 145. születési évforduló ezennel elkezdődött rendezvénysorozatának.

Szabó Kinga Mária