Az 1990. március 15-én történtekről a mai napig nincs konszenzus. A magyar és a román nép számára egyforma szabadságot ígérő forradalom emlékünnepén a két nép egymás ellen fordult. A múltidézés az akkori események szereplőinek visszaemlékezései alapján történik.

Emlékek márciusa — huszonöt éve történt (VI.)

Emlékek márciusa — huszonöt éve történt (V.)

Emlékek márciusa — huszonöt éve történt (IV.)

Emlékek márciusa — huszonöt éve történt (III.)

Emlékek márciusa — huszonöt éve történt (II.)

Emlékek márciusa — huszonöt éve történt (I.)

Antal István, a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsának (CPUN) alelnöke így emlékezik vissza az eseményekre:

„Az események előtt néhány nappal már hírét vettük, hogy az addig már megalakult és erőre kapott Vatra Românească szélsőséges szervezet az ünnepség megzavarására készül. Március 15-én délelőtt az erdődi vár mellett gyülekeztek és tiltakoztak, de ott még nem voltak sokan. Szatmárnémetiben a Bălcescu-szobor tervezett megkoszorúzását sikerült megakadályozniuk, abszurd módon azt hangoztatva, hogy a magyarság meg akarja gyalázni a szobrot, az ott gyülekezett ,,hazafiak” úgy adtak hangsúlyt a szándékuknak, hogy egy, a címer helyén lyukas román zászlót ráhúzták a szobor fejére. Az ünnepség szervezői, hogy elkerüljék a vérontást, a koszorúzást a római katolikus Székesegyház kertjébe, a Krisztus-szoborhoz irányította, ott hangzottak el az ünnepi beszédek. Eközben és egész nap a városban a csoportosan randalírozó Vatra Românească-tagok és -szimpatizánsok nagy hazafias felindultságukban megtámadtak mindenkit, aki márciusi kokárdát viselt vagy fényképezni akart. Magyarországon szabadnap volt. Így a város tele volt magyarországi vendégekkel, ők sem kerülhették el a támadást. Sok magyarországi turistabusz is volt a városban, ezek közül az egyik, amelyen a »Panorama Tours« felirat állt, annyira felbőszítette a hazafiakat, hogy a busz utasai között lincselő szándékkal keresni kezdték a Panoráma tévéműsor ismert szerkesztőjét, Chrudinák Alajost. A decemberi forradalom után az üzletekben már megjelent kétnyelvű feliratokról lekaparták vagy lefestették a magyar szöveget. Az RMDSZ úgy döntött, hogy mindenáron el kell kerülni az összetűzést, így nincs is tudomásunk arról, hogy a kisebb incidensektől eltekintve nagyobb gond lett volna Szatmárnémetiben. Engem az utcán egy hazafias társaság támadott meg, letépte a kabátomról a piros-sárga-kék és a piros-fehér-zöld színekből összeállított kokárdát, majd elkobozták a nálam lévő fényképezőgépet. A »szabadcsapat« élén egy Vaida nevű illető állt, aki az események utáni napokban, a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsának (a Megyei Tanács jogelődje) indulatoktól forrongó gyűlésén az ellenem felhozott hazaárulási vád bizonyítékaként lebegtette az elkobzott tárgyat. Én ott akkor kijelentettem, hogy Vaida cselekedete egyszerű rablótámadás volt, és ezért feljelentem a rendőrségen, amit meg is tettem. A fényképezőgépet az általam tett rendőrségi feljelentés után kaptam vissza, természetesen film nélkül. Este, az akkor még egyedüli Román Állami Televízió a híradóban a szatmári eseményekről készült anyagban arról számolt be, hogy március 15-én, Magyarország állami ünnepén Szatmárnémetit megszállta több tízezer magyar állampolgár, a román lakosságot bántalmazta, a városban kicserélte a román feliratokat magyarra és a Székesegyház tornyára kitűzték a magyar zászlót. Miután az események néhány hét után elcsitultak, Ion Iliescu akkori államelnök szatmári látogatásán a jelen lévő újságírók előtt a televíziós hazugságot személyesen megcáfoltam és a szatmári magyarság nevében biztosítékot kértem az államelnöktől, hogy a jövőben ne lehessünk kitéve ilyesminek. Iliescu az általa megszokott módon kitért a válasz elől.”

Elek György