Az 1990. március 15-én történtekről a mai napig nincs konszenzus. A magyar és a román nép számára egyforma szabadságot ígérő forradalom emlékünnepén a két nép egymás ellen fordult. A múltidézés az akkori események szereplőinek visszaemlékezései alapján történik.

A sorozat korábbi részei:

Emlékek márciusa — huszonöt éve történt (IV.)

Emlékek márciusa — huszonöt éve történt (III.)

Emlékek márciusa — huszonöt éve történt (II.)

Emlékek márciusa — huszonöt éve történt (I.)

Pécsi Ferenc, az RMDSZ egyik alapító tagja, a Nemzeti Megmentési Front által kinevezett alpolgármester így emlékszik vissza az 1990. március 15-i eseményekre:

A sors úgy hozta, hogy számomra ez a nap egyszerre a gyász és a nemzeti ünnep napja legyen. 1989. március 15-én, 13 órakor temettük el 14 éves fiamat, Pécsi Norbert Artúrt, akit 1989. március 11-én a Szamos-folyó töltésén fényes nappal lelőtt egy román határőr. De ugyanakkor én is minden évben büszkén ünneplem a magyar nemzet e fontos ünnepét. A Szatmári Friss Újság felkérése alapján megpróbálom visszaidézni a huszonöt évvel ezelőtti eseményeket. Az akkori események megértése érdekében megpróbálok egy időrendi eseménynaptárt felállítani:

1990. március 8. — Az RMDSZ szatmári szervezete és a MADISZ az SZFÚ-ban közzétette a március 15-i megemlékezés helyszíneit és időpontjait.

Március 11. — Az RMDSZ és a MADISZ a helyi román napilapban (Gazeta de Nord-Vest) meghívást intézett a megye lakosságához, hogy vegyenek részt az ünnepségen.

Március 12. — Az RMDSZ bejelentette a rendőrségen az ünnepségek helyszíneit és időpontjait. A Vatra Româneasca szervezet vezetői tiltakoztak március 15 megünneplése ellen.

Március 13. — Az Univers Sătmarean napilap közölte a Vatra Româneasca tiltakozását március 15. megünneplése ellen. Az ok: ,,Kossuth és forradalmártársai olyan eszméket terjesztettek, amelyek később 40 ezer román meggyilkolásához és 230 román falu lerombolásához vezettek”. Ugyanez a lap meghirdette a Vatra Româneasca nagygyűlését március 14-én, 15.30 órára.

Március 14. — Az SZFÚ közölte a március 15-i ünnepség részletes műsorát. A Vatra Româneasca magyarellenes nagygyűlést szervezett, amelyen az RMDSZ két vezetőjét (Formanek Ferenc és Pécsi Ferenc) nyilvánosan árulónak nevezték.

Március 15. — A Vatra Româneasca tagjai megszállták a tervezett ünnepség szatmárnémeti helyszínét (a Bălcescu-szobor környéke). A rendőrség jelen volt, de nem avatkozott közbe, habár azon a helyen, arra az időpontra az RMDSZ törvényesen bejelentette igényét. Az RMDSZ vezetősége az erőszak elkerülése végett úgy döntött, hogy a koszorúzást a római katolikus Székesegyház kertjében található Krisztus-szobornál szervezi meg. Ez déli 13 órakor, 600–800 fős tömeg jelenlétében megtörtént. A szétoszló tömeget megtámadták a Vatra Româneasca szervezet emberei, összetörték a koszorúkat, eltaposták a virágokat, behatoltak a templomba és bántalmazták a lelkészt. Szűcs Ferenc 47 éves kirakatrendezőt, aki a lelkész védelmére kelt és csitítani próbálta az embereket, a templom területén megverték, eszméletét vesztette és súlyos sérülésekkel, agyrázkódással kórházba szállították, ahonnan március 17-én gyógyult állapotban elengedték. A Vatra Româneasca emberei a főtéren folytatták a rendzavarást, megtámadtak több magyarországi rendszámú gépkocsit. A Krisztus-szobor megkoszorúzása után Formanek Ferenccel Erdődre mentünk, hogy részt vegyünk a tervezett ünnepségen. Itt hamarosan megjelent a rendőrség két gépkocsival és felszólítottak, hogy azonnal térjünk vissza Szatmárnémetibe, mert a tömeg ostromolja a megyeházát és szükség van a jelenlétünkre. A rendőrség kocsijában a garázson keresztül jutottunk be a Közigazgatási Palotába, ahol már a Vatra Româneasca emberei uralták a terepet. A polgármester irodájában a következő személyek fogadtak: Rădulescu úr, Iliescu elnök küldötte, Szatmár megye főügyésze és Szatmár megye főkapitánya. A fent említett állami hatóságok vezetői a következő kérdésekben óhajtottak meghallgatni bennünket: 1990 elején sok tankönyv érkezett Magyarországról a megyébe; a március 15-i meghívó egyik oldalán a Petőfi-kép jobb alsó sarkában az 1940-es évszám szerepelt. A meghívó Gy. Szabó Béla metszete alapján készült, az 1940-es év nem a II. bécsi döntésre utalt, amikor Észak–Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz, hanem abban az évben készült. Az éjfélig tartó meghallgatás eredményeképpen a másnapi SZFÚ–ban megjelent közlemény szerint nem követtünk el törvénytelenséget.

Elek György