A monokultúrák terjedése és a rovarállományok eltűnése miatt olyan őshonos és közismert madárfajok fennmaradása került veszélybe Európában, mint a pacsirta vagy a fogoly.

Veszélyben vannak a pacsirták egész Európában, és kipusztulás fenyegeti a foglyot is, miután tizenöt év alatt nyolcvan százalékkal csökkent mindkét faj egyedszáma. Ezt vetíti előre egy uniós felmérés, amely szerint átlagosan egyharmadával csökkent a kontinens vadmadár-populációja az utóbbi tizenöt év alatt. Hasonló veszélyre figyelmeztetnek romániai ökológusok is, Márk-Nagy János, a szatmárnémeti Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) igazgatója szerint sajnos hasonló irányba mozognak a romániai tendenciák is, bár az országban még nem ennyire súlyos a helyzet. Az ok a mezőgazdaság intenzívebbé válása, a kis parcellás földművelés visszaszorulása, a nagy monokultúrák előretörése, a gépesített agrárium és a vegyszerezés térhódítása. A neonikotinoidok használata különösen problémás, mert míg az EU tiltja, addig Románia évente eltekint a szabályozás alkalmazásától, tehát itt lehet használni ezeket.

Még riasztóbb, hogy negyven év alatt háromszázmillió vadmadár, azaz a teljes vadszárnyasállomány fele tűnt el Európából. Az európai szintű figyelmeztetést kiadó ornitológusok szerint az egyedszám drasztikus csökkenésének oka a repülő rovarállomány háromnegyedének eltűnése is, miközben a madarak kétharmadának ezek jelentik a fő táplálékforrást. A rovarfogyatkozás az oka annak, hogy az agrárélőhelyhez kötődő réti madarak közül a pacsirta és a fogoly mellett a rozsdás csuk és a búbos banka fennmaradása is veszélybe került, de például kétharmadával fogyott a füsti fecskék száma, és feleződött a tövisszúrógébics-állomány.

Márk-Nagy szerint az elmélet és a gyakorlat közötti eltérés jelenti a probléma gyökerét. Míg a közös agrárpolitikai támogatások szabályzatában az áll, hogy a támogatás a vidéki kisgazdaságoknak szól, azok valójában nagygazdák által vannak felhasználva, és a valóság az, hogy nincs szükség a jelenlegi hozamra, mert az a helyzet, hogy a mezőgazdaságban túltermelés van, a végtermékként értékesített élelmiszerekkel meg hatalmas pazarlás folyik. A közös agrárprogram zöld mezőgazdaságra szánt intézkedései ilyen körülmények között nem hatékonyak, nem lehet elérni általuk a kitűzött célt. Valójában csökkenteni kellene a termelést — véli az EKE ökológusa —, és nem az indokolatlan hozamot kellene támogatni, hanem a környezetbarát technológiák alkalmazását kellene előnyben részesíteniük az uniós támogatásoknak.

Princz Csaba