Május 22-én délelőtt a nagykárolyi evangélikus-lutheránus templomban egyházi és világi méltóságok, egyháztagok, valamint tisztelői búcsúztak néhai Ft. Mózes Árpád nyugalmazott püspöktől, délután a Házsongárdi temetőben helyezték végső nyugalomra a püspököt.

A nagykárolyi evangélikus-lutheránus templomban felravatalozott néhai püspök koporsója mellett nagyon sokan rótták le kegyeletüket, virágokat és koszorúkat helyeztek el földi maradványai mellett, közben sokan mondtak el érte egy-egy imát. A világiak részéről jelen volt: Johann Müller, a Német Demokrata Fórum nagykárolyi szervezetének elnöke, Sróth Ödön, a Kaffka Margit Társaság elnöke, Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere, Riedl Rudolf, a Szatmár Megyei Tanács alelnöke, a kolozsvári Evangélikus–Lutheránus Egyházkerület világi főgondnoka; az egyháziak közül: Ft. Adorjáni Dezső Zoltán, a kolozsvári Evangélikus-Lutheránus Egyházkerület püspöke, Nm. és Ft. Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke, Nt. Kovács Sándor, a Szatmári Református Egyházmegye esperese, Nt. Nagy Sándor, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese, Nt. Balogh Sándor nyugalmazott református esperes, Bartha Zsuzsa unitárius lelkipásztor, valamint egyházfelekezetek lelkipásztorai.

Igeliturgia, igehirdetés

Ft. Adorjáni Dezső Zoltán, a kolozsvári Evangélikus-Lutheránus Egyházkerület püspöke Mózes Árpád megpróbáltatásokkal és fájdalmakkal teli életéről beszélt, annak az embernek a sorsáról, aki vállalta a küzdelmeket, mert hitt abban, hogy az emberi lélek nem mulandó, a test halála után is él. A halállal az ember nem szakad el Istentől. Ft. Szebik Imre magyarországi nyugalmazott evangélikus püspök Mózes Árpáddal történt személyes találkozásairól beszélt. Elmondta, hogy a vele folytatott beszélgetésekből arra következtetett, hogy a volt püspök egy többszörösen kisebbségben élő egyház gondjait hordozta. Az egyik beszélgetésükkor Mózes Árpád a következőket mondta: „Nagyszerű dolog tudni és megtapasztalni, hogy a saját életemet, a családom életét, a gyülekezetem életét, nemzetem sorsát Isten erős kezében tudhatom”. Isten erős kezébe került Mózes Árpád elmúló élete, hogy ez az isteni erős kéz vegye át azt, ami örök és múlhatatlan.

Ft. Szebik Imre magyarországi püspök igehirdetésében kiemelte, hogy Mózes Árpád szülőföldjéhez ragaszkodott a legjobban, de mindenhol otthon érezte magát, ahol magyarok élnek. Amikor Mózes Árpáddal egy kirándulás során együtt prédikáltak az akkor már püspök szülőfalujában, Krizbán, felemelő érzés volt látni, hogy milyen öröm sugárzott a hívekről, amikor a közülük kikerült és a legnagyobb rangot elért egyházvezető szólt hozzájuk. Mózes Árpád mindig az összetartozás fontosságát hirdette. Sokat beszélt a szülőföldről, az elhagyhatatlan országról, a magyar családok szerepéről, vallotta, hogy az egyháznak történelemformáló szerepe van ezen a tájon, s ahhoz, hogy ezt a szerepet betöltse, fontos, hogy összefogja és egyben tartsa a magyar családokat, mert csak így marad meg a magyarság, csak így lehet továbbadni az evangéliumot.

Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere — mint mondta — büszke arra, hogy ő adhatta át Mózes Árpádnak a Nagykároly díszpolgára kitüntetést. A volt püspök nyugdíjba vonulása után Nagykárolyba költözött, mert szerette a várost és az ott élő embereket. A nagykárolyiak a továbbiakban is példaképüknek tartják, hite, kitartása és szolgálata miatt, és őrizni fogják emlékét.

Elek György