Külföldön bevett szokás, hogy a gyerekeknek megtanítják, mit kell tenniük vészhelyzet esetén. Szerdán a Kölcsey Ferenc Főgimnázium elemistái is részt vettek elsősegélynyújtás-oktatáson.

A szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium legkisebbjei, az elemi osztályos diákok az elmúlt hetekben érdekes tematikus foglalkozásokon vettek részt, melynek célja az volt, hogy megtanulják, miből is áll az emberi test, miért fontos az egészségünk és hogyan vigyázhatunk rá. A tanítóik pedig arra is hangsúlyt fektettek, hogy az apróságokban tudatosítsák: nem csak a magunk, hanem embertársaink egészsége is fontos. Éppen ezért megkeresték a Szatmár Megyei Mentőszolgálat munkatársait, hogy tartsanak rövid elsősegély-bemutatót a gyerkőcök számára. Mikósi Zsolt mentős és Jakab Csilla asszisztens ezért szerdán reggel el is látogatott a gyerekekhez, akik vidáman, csillogó szemekkel, érdeklődve fogadták a vendégeket. Mint kiderült, az elsősegélynyújtás szó szerint gyerekjáték, amit már fiatal korban érdemes megtanítani a kicsiknek.

A főgimnazisták legtöbbje jól tudja, hogy hazánkban a 112-es egységes segélyhívó számot kell tárcsázni, ha a rendőrségtől, a tűzoltóságtól vagy a mentőszolgálattól kell azonnali segítséget kérni. A mentőszolgálat munkatársaitól pedig azt is megtudták, mik azok a nagyon fontos részletek, amiket mindenképpen el kell mondaniuk, amikor segítséget kérnek, de azt is megtudhatták, hogyan segíthetnek egy bajba jutott — eszméletlen vagy akár nem is lélegző — embernek, elsajátították az elsősegélynyújtás és az újraélesztés alapjait. Kiderült, hogy a mellkas másodpercenként nagyjából kétszeri, erős, 5–6 cm mélyre történő nyomásával életet lehet menteni. A megfelelő ütemben és erővel végzett mellkas kompresszió is teljesen elfogadott módszere annak, hogy a szakszerű segítség megérkezéséig életben tartsuk bajba jutott társunkat. Sokan attól is félnek, hogy ha esetleg túl erősen történik a mellkas nyomása, valami bajt okoznak, de egy törött borda még mindig semmi az életben tartás fontosságához képest — hangsúlyozták a mentőszolgálat munkatársai.

Bajba jutottként szörnyű lenne átélni, amint a jó szándékú emberek csupán sajnálkozva hajolnak fölénk, de nem tudnak, vagy éppen nem mernek segíteni rajtunk. Ennél borzasztóbb már csak az lenne, ha végig kellene nézzük egy embertársunk haláltusáját, csak mert fogalmunk sincs róla, hogyan menthetnénk meg az életét. A Kölcsey Ferenc Főgimnázium apróságai viszont a szerdai foglalkozást követően már biztosan nem fognak kétségbe esni vészhelyzetben, hiszen tudják, hogyan kell segítséget hívni és azt is, hogy mit kell tenni, amíg a szakszerű segítség megérkezik.

Bumbuluţ Krisztina